Az egészségünkre való hatása is megérdemel néhány gondolatot. Tüdőbetegeknek sok esetben ajánlják a mai napig is, a friss hegyi levegőt. A lelki egészség megóvása, gondozása érdekében sokan keresik fel a hegyek adta békét, nyugalmat, csendet.
A hegyekben élők alkalmazkodtak az ott kialakult feltételekhez, és igen sokféle kulturális és néprajzi érték, földhasználati és tájgazdálkodási forma, számos, a helyi viszonyoknak megfelelő kultúrfaj alakult ki a természettel való évszázados együttélés során. Ennek megőrzése, fenntartása kötelességünk. A hegyek nyersanyagot, ásványokat szolgáltatnak a számunkra, melyeket az őskortól használunk.
Az egyik talán legfontosabb szabály, hogy amit fel viszünk, azt vigyük is le. Saját tapasztalatomból mondhatom, hogy egy 2000 méteres Felvidéki hegyre felmászva, ahová felvonó nem jár, a csúcs alatt épült menedékházba mindent kézi erővel visznek fel. Legyen szó élelemről, vízről, sörről, tüzelőről, bármiről. Eléggé szégyenletesnek találnám, ha elvárnánk azt, hogy a mi szemetünket mások cipeljék le helyettünk. Többek között azért is, mert a kirándulók, magashegyi túrázók, hegymászók többek között egy okból vannak ott, a hegyek szeretete miatt. Se másokat, se a környezetet ne terheljük elhagyott, otthagyott szemetünkkel.
A Föld kialakulása óta jelen vannak a hegyek, sok mindent meg és túléltek. Táplálják az életet a mai napig, otthont adnak sok embernek, állatnak és növényeknek. Becsüljük és óvjuk meg őket, hiszen nélkülük nem biztos, hogy ilyen formába lenne élet, mint amiben most élünk.
Szerző & fotók: Hajdu-Felső Bernadett