Utazási Élmények

Magyarország első számú utazós közösségi magazinja

Pamlenyi 2
Miért is szántam rá magam arra hogy Afrikában éljek?
Olyan sok minden ért az elmúlt években Afrikában és Europában, hogy ami bennem van az életből a munkából az alkotni vágyásból azt, valahogyan ki kellene adnom magamból. Ötvenes éveim elején járok s bátran mondhatom, életem legboldogabb hétköznapi életét élem, ami a mindennapjaimhoz szervesen kapcsolódik. Szeretek nap mint nap felkelni s ott folytatni mindent ahol az előző nap abbahagytam.
Először 1999-ben jártam itt. Nem lehet ettől szabadulni, mindig vissza s visszahívott valami, s én jöttem. Azt vettem észre, hogy szeretnék itt élni, dolgozni, ezt a levegőt szívni. Megteremtettem ennek a feltételeit Mosógépeket kezdtem importálni s a kezdeti sikerek adták az erőt a folytatáshoz és a lehetőséget a  tovább gondolkodáshoz.
Miért itt?  Miért Afrikában  élek s dolgozhatom?  Ott, ahol feketék az emberek, ahol kevés húsüzletben van hűtő, ahol földúton közlekednek, számtalan helyen alapvető higiénia is hiányzik, vannak városok, falvak, ahol a szemetet a szél hordja össze. Ahol a világon a legfinomabb a gyümölcs ,édes az ananász és az emberek poridge-t isznak mert az egészséges. Ahol nemzeti étel az ugali, a sukuma wiki. Igen, vannak rablások, fosztogatások, mint mindenhol a világban. Vannak elegáns éttermek s utcai sütödék ahol a legyektől néha nem látni azt, amit enni szeretnél. Igen vannak nagyon boldog emberek, akikből sugárzik a kedvesség s örül neki, ha neked adhatja az utolsó kókuszdióját. Igen, itt van Afrika  legnagyobb bádogvárosa, ugyanakkor attól pár 100 méterre állami luxusautók száguldanak. Igen, itt vannak a világ talán legszebb fekete lányai és itt láthatod a világon legtöbb mosolyt  az emberek arcán.
Sorolhatnám, de nem teszem! Élek, élni hagynak s ettől nagyon boldog vagyok. Barátokra leltem, kapcsolatot kötöttem, s megtanultam becsülni azt ami az emberben, bennünk, belül van. Maszájokkal kötöttem barátságot, megtanultam kulturájukat elfogadtam felfogásukat. Megmutatták nekem hogy az élet egyszerű is lehet s nem feltétlenül kell azt túl bonyolítani. Egyiküktől megkérdeztem hol laksz. Arra mész s Nairobi előtt elfordulsz balra  hangzott a válasz. Ahol mi álltunk akkor s az ő háza között a távolság 600 km volt. Nem bonyolította túl. De megtudtam azt amit Ő elakart nekem mondani a maszájok nemes egyszerűségével. Minden ilyen egyszerű s mükődik. Igaz semmi sem unió kompatibilis viszont de  élvezhető és élhető…Gyakran megy el az áram.,nincs internet vagy épp elfogy a víz. Senki nem ideges mert tudjuk vissza fog jónni minden. ilyen egyszerű. Otthon egy kicsi időre kimarad az internett szolgáltatás telefonálunk mindenhova s nem értjük az okát. Rossz tőle a kőzérzetünk…miért is...
Az ember itt sok mindent megtanul értékelni, becsülni, szeretni a másikat, mert egymagad nehezen boldogulsz s vágysz a másik biztatására, segítségére, még ha az csupán egy pillantásban merül is ki. A falluban sétálva gyakran hívnak be házukba egy kis időre hogy megvendégelhessenek. Igaz nincs sok mindenük de abból nagyon szívesen osztoznak meg veled. Adnak időd a megismerésre nem sietnek hisz az élet az ővék s meg kell azt becsülni. Balogh Sándor barátom nagy igazsága hogy nekünk europaiaknak van óránk az afrikai embereknek meg idejük.

Igy ismerkedtem meg jelenlegi párommal aki kenyai születésű, és két törzs keverék vére folyik ereiben. Kapcsolatunk alatt nem kevés alkalommal  kaptam leckét tőle, az emberi kapcsolatok tananyagból. Számtalan s számtalan eszközzel birnak arra hogy kimutassák az érzelmeiket s bűszkén viselik azt s valják hogy nem kell azt szégyelni. Minden pillanatban tudom s érzem hogy mit érez mit gondol. Amikor felébredek az első gondolatom hogy milyen szerencsés vagyok hogy mellete lehetek, és a világ leg nemesebb dolga szeretve lenni. .A férfi az férfi s viselkedjen aként a nő meg nő s tudja és mutassa azt ami a génjeiben van. Az élet nem vár rád s a lehetőségek nem néznek vissza. az itteni emberek ezt nagyon megtanulták és e szerint is igyekeznek élni.