1. oldal / 2
Ceylon. Igen, ma már Sri Lanka - fontos volt ezt visszaállítani, hiszen a Ceylao elnevezést még a gyarmatosító portugáloktól kapták. Itt vannak Sir Thomas Lipton vadregényes teaültetvényei, a központi hegyvidék és a zöld millió színében pompázó teabokrok végtelen egysége. Talán már mindannyian kóstoltuk legalább egyszer az életünkben, és romantikus regényt is olvashattunk róla (Dinah Jefferies: A teaültetvényes felesége).
Hadd mutassunk meg pár dolgot Nektek egy kicsit közelebbről!
Sri Lanka jelenleg a világ harmadik legnagyobb teaexportőre (termelésben a világon a negyedik), a statisztikák szerint évi kb. 720 millió amerikai dollárnyi bevétele származik belőle. Közvetve vagy közvetlenül több mint 1 millió helyi lakos él a teából, dolgozzon akár a földeken, akár irodákban vagy kereskedelemben.
Mindebből arra következtethetnénk, hogy a tea évezredek óta Ceylon kincse. Ám ez nem így van. Az itt élő britek voltak azok, akik Indiából elhozták ide a növényt a 19. században, először csak kísérleti szándékkal. Valójában abban az időben a hegyvidéket még a 8. században az arabok által behozott kávécserjék borították, ám néhány 10 év alatt eluralkodott rajta a kávérozsda, felemésztve az ültetvényeket. A britek igyekeztek a területet hasznosítani, s mivel teafogyasztó nemzet, így esett a választás a teára.
Amikor azután kiderült, hogy a kísérleti eredmények jóval kecsegtetőbbek, mint valaha is gondolták volna, Dél-Indiából gyakorlott tamil munkaerőt szerveztek, és megindulhatott a termelés. Mivel a helyi szingaléz lakosságnak nem igazán volt ínyére a kemény fizikai munka, így a termesztést-termelést beindító dél-indiai tamil családokat kellett marasztalni. Ez a mai napig így van. Sri Lanka központi hegyvidékét zömmel tamil családok lakják - az úgynevezett indiai tamilok – és az asszonyok, leányok a teatermesztésben dolgoznak, a férfiak és fiúk pedig az ország zöldségét termesztik meg.
A cikk még nem ért véget, lapozz tovább !