Az 1935-től 2011-ig élt Makovecz Imrére nemcsak az organikus építészet, tehát a természetes alapanyagok – elsősorban a fa – és az ornamentális motívumok, hanem a népies, falusi minták és ősi magyar szimbólumok használata is jellemző volt, ez tette széleskörűen ismert és elismert építésszé. A Sevillai Világkiállításra tervezett pavilonja például akkora sikert aratott, hogy a spanyoloknak azóta sem volt szívük lebontani az építményt.