Hirdetés
A Goli-otok a Kvarner-öbölben Rab-szigettől északnyugatra fekszik. A sziget teljesen csupasz innen is ered a neve, csak a déli oldalán található némi növényzet. A partvonal meglehetősen tagolt, több kis öböllel, de ezek kikötésre alkalmatlanok, többek közt ezért is lakatlan.

  A Goli otok (csupasz sziget) vagy, ahogy emlegetni szokták a „horvát Alcatraz” az egyik legismertebb és leghírhedtebb börtön volt Európában a második világháború után, amelyet 1948-ban nyitottak meg és 1988-ban zártak be. Igaz már az első világháború ideje alatt börtönöztek be ide orosz katonákat, de a sziget legtragikusabb időszaka 1949 és 1958 közé esik, amikor politikai foglyokat, az akkori Tito kommunista rezsim ellenzőit és követőit tartották itt fogva és kínoztak meg. A statisztikák szerint egyszerre 3500, összesen mintegy 16 000 fogoly tartózkodott itt a fenti időszakban és mintegy 400 halt meg betegség, kimerültség miatt. 1955-ig, amikor Tito kiegyezetett az oroszokkal politikai foglyok börtöne volt, ezt követően pedig különböző bűncselekményeket elkövető rabok kerültek ide. Az első elítéltek érkezéséig a szigeten a szó szoros értelmében nem volt semmi, a rabok maguk kezdték felépíteni. A téli hónapokban az erős szél, nyáron az elviselhetetlen meleg tovább fokozta amúgy is nehéz sorsukat.  

 Utazási Tipp  
    Horvátországi nyaralások olcsótól a luxusig !

GOLI OTOK1forrás: wikimedia

  Szinte lehetetlen volt innen megszökni, a szigorú felügyelet, az erős tengeri áramlatok, és többek közt a szárazföldtől való távolság miatt. A szabadon bocsájtott fogvatartottaknak nem engedték, hogy beszéljenek arról, hogy létezik egy ilyen börtön, így a szigetet számos pletyka, szóbeszéd lengte körül. Csak a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején kezdték közzétenni a volt foglyok írásbeli beszámolóit (az egyik példa Josip Zoretić „Goli Otok - Pokol az Adriai-tengeren”). A közhiedelemmel ellentétben a szigeten nem csak horvát nemzetiségű rendszeridegeneket zártak be, hanem más politikai elveket valló egyéb nemzeteket is (albánok, macedónok, szerbek stb.) A civilek rendszerint tárgyalás nélkül érkeztek ide „átnevelési” céllal. A rabokat 8 órában dolgoztatták. A fafeldogozó üzemben fabútorokat készítettek exportra (Amerika és Mexikó), a vasgyárban traktor-alvázok, csövek karimáit, hajóipari alkatrészeket stb. készítettek. A különböző szigetekről származó köveket a kőfeldolgozóban dolgozták fel és többek közt terrakotta burkolólapokat és betontömböket gyártottak. Az Informbiro (Kominform) ideje alatt hajógyár is létezett és ezen évek alatt, több 110 tonnás fahajót építettek, ami később hajójavító üzemként működött.
Goli otok2
 forrás: wikimedia
 A tábor romjai között sétálva-, amelyeket egykor a szerencsétlen foglyok saját kezükkel építettek-továbbra is látható még a tekepálya, az ipari zóna, valamint a gyárak és műhelyek, valamint a karantén és a kórházépület maradványai. Hogy biztosítva legyen a vízellátás ezen a száraz és elhagyatott szigeten, a foglyok két nagy vízgyűjtőt építettek (100 m x 50 m), valamint két nyitott, sekély kőcsatornát, amelyek mintegy 500-700 m hosszúak. A hírhedt és hátborzongató Péter-lyuk, ami korábban Camp 101 néven volt ismert, egy igazi pokol lyuk. Három méter magas fallal volt körülvéve hozzáférés nélkül. A magas rangú tisztviselõket dobták ide. A gödröt Petar Komnenic montenegrói miniszterelnök-helyettesről nevezték el, aki elsőként került ide. A jugoszláv időkben a szigeten szálloda- és étteremkomplexum is épült, legalább is megpróbálták az egyik legújabb épületet turisztikai céllal hasznosítani. Ez sajnos Jugoszlávia felbomlása és a balkáni háború miatt kudarcot vallott így ezen épületek állapota fokozatosan romlik. Napjainkban, elsősorban nyáron, a főszezonban rendszeres hajókirándulásokat szerveznek ide a szomszédos szigetekről, mint például Krk és főleg a Rab-szigetről. A sziget még egy „turisztikai” kisvonattal is bejárható (nem kerekeken, hanem sínen kis traktorral vontatva, nem mozdonnyal). Ez egy kb. 20 perces túra. A kikötő közelében van egy recepció a látogatók eligazítása végett és egy étterem (konoba). Az étterem a nyári szezonban, május végétől szeptember végéig tart nyitva. Megérkezéskor egy 11 perces dokumentumfilmet nézhetünk meg több nyelven feliratozva. (kb. 2 euró). A film keserű hangulatú képet mutat arról, hogy milyen lehetett egy fogoly élete. Havonta egyszer a mozi és a szabadtéri színház volt az egyetlen szórakozási lehetőség az elítéltek komor életében. Jelenleg, nyaranta alkalmanként színházi előadások vannak, amelyek az akkori életet mutatják be.


Érdekesség

 1953-ban miután Sztálin meghalt, és a politikai helyzet megváltozott Bobinacot sokkakkal, Montenegróba szállították, ahol három hónapig dolgozott a Belgrád-Bar autópálya építésén, majd hazaengedték. A börtönévek miatt felmerült foglalkoztatási problémák miatt végül történelem tanárként kezdett dolgozni a krk-i középiskolában. Nyugdíjazása után, 1994-től idegenvezetést vállalt a szigeten. 2014-ben 91 éves korában hunyt el. Bobanic elválaszthatatlannak érezte magát a szigettől és reméljük, hogy emléke és azon szándéka, hogy ezt a helyet relikviaként kell megőrizni nem vész homályba. Számos elképzelés, ötlet született a sziget turisztikai hasznosításával kapcsolatban, melynek megvalósítása az anyagiak miatt várat magára. A helyiek is támogatnák, de csak, úgy hogy ha tiszteletben tartják az itt meghalt hősök és túlélők emlékeit.