„…Nemzeti nagylétünk hajdani temetője, Mohács…” – írta egykor Kisfaludy Károly "Mohács" című versében. Ez az idézet találóan leírja azt a következményt, amelyet a mohácsi csata elvesztése okozott az országnak. A tatárjáráshoz és a trianoni békeszerződéshez hasonló sokkot kiváltó tragikus fordulatok egyike a mohácsi csatavesztés is. Az I. Szulejmán seregeivel hadakozó és életét vesztő katonák közül 1700 fő nyugszik manapság a Mohácsi Történelmi Emlékhely területén, amelyet 1976-ban hoztak létre.
A sorsdöntő mohácsi ütközetre 1526. augusztus 29-én került sor. Bár a források szerint csupán másfél órán át tartott a csata, a különböző becslések szerint mégis mintegy 14 ezer katona lelte itt halálát és meghalt az ifjú király, II. Lajos is, amelynek katasztrofális következményei lettek az ország több részre szakadása, a török seregek benyomulása és a magyar nagyhatalmi pozíció végleges elvesztése tekintetében. A mohácsi nemzeti emlékhely e szomorú történelmi esemény mementója.
A 1960-as évek elején itt megkezdett régészeti ásatások során napvilágra kerültek az elhunyt katonák csontjai és ekkor vetődött fel az ötlet, hogy méltó emléket emeljenek a számukra, amelyet végül 1976. augusztus 29-én, a mohácsi csata 450. évfordulóján adtak át a publikum számára – mintegy tízezer látogató előtt. A Szent Koronát ábrázoló fogadóépület kialakítását a park 2011-es felújítása idején végezték el. Ebben az épületben több, a korral kapcsolatos állandó és időszakos kiállítást is megtekinthetünk, amelyek bemutatják a korabeli és az ásatásról előkerülő fegyvereket, ill. azok másolatait és egyéb használati eszközöket, de van itt még digitális élményasztal is, így a fiatalabb korosztály a technika segítségével már interaktív módon is megismerkedhet a csata körülményeivel. A korona alakú épület kupolakilátójából nagyszerű kilátás nyílik a virágot formázó emlékparkra, de egy kávézót is kialakítottak benne.
A gondosan megtervezett, tiszafákkal, tulipánokkal és mogyorófákkal díszített park és a hangulatosan összefonódó, kör alakú ösvények szinte már feledtetnék velünk, hogy igazából egy temetőben járunk; ezt az érzést azonban ellensúlyozza a hamarosan szemeink elé táruló, mozgalmas hatást keltő, komor kopjafák sokasága. Az emlékhelyen minden egyes kopjafának, épületnek és kapunak jelentősége van: a Szent Koronát szimbolizáló épület a magyarságot, míg Pölöskei István alkotása, az íves, középen megtörő kapu a derékba tört fejlődést jelképezi. A kapu 14.000 darabból álló szerkezete az egykori áldozatok számára utal.
Az egyes kopjafák és az emlékhely tematikájának kialakításáért Kő Pál, Kiss Sándor, Király József és ifj. Szabó István művészek feleltek. A mozgalmas látványt nyújtó kopjafák felidézik a harcok zűrzavarát, de ezek nemcsak a harcoló katonákat, hanem a csata legjelentősebb alakjait, így a csatában ifjan életét vesztő II. Lajos királyt, a győzelemittas Szulejmán szultánt, a szintén itt elesett magyar seregek főparancsnokát, Tomori Pált, az áldozatok holttesteit összeszedető Kanizsai Dorottyát vagy éppen Mária királynét mutatják be számunkra. A rengeteg szimbólumot és utalást felvonultató sírkertben csatabárdok, buzogányok és az elhullott lovakat jelképező alkotások is láthatóak, amelyek ugyancsak a küzdelemre emlékeztetnek minket. Látogatásunk végén pedig megkondíthatjuk a lélekharangot, mintegy ezzel adózva a mohácsi csata áldozatai emlékének.
A mohácsi emlékhely 2012-ben érdemelte ki a „Nemzeti Emlékhely” rangot. Azóta minden egyes évben számos olyan hagyományőrző rendezvény kerül itt megrendezésre, amely feleleveníti a csatát, illetve az egész 16-17. századi időszak hangulatát. Az emlékparkban rengeteg további érdekességet tudhatunk meg a vezetett túrákon és előadásokon, így ezeket is érdemes igénybe vennünk,, ha az emlékparkban járunk. A mohácsi emlékhely meglátogatása egyszerre nyújthat letargikus, de mégis magasztos érzést az ide látogatók számára, éppen ezért mindenképp megér legalább egy látogatást!
A képekért hálás köszönettel tartozunk kedves Tagunknak, Kemény Szvetának!
Utazási Tipp |
Wellness szállások online foglalással BOMBA áron |
Készítette: Méhes Judit Fotók: Kemény Szveta