A reneszánsz és a művészetek fővárosában, Firenzében álló Uffizi-palotában berendezett képtár egyike Európa leghíresebb műkincsgyűjteményeinek. A palota építtetői a híres Mediciek, tervezője pedig nem más, mint Giorgio Vasari, akinek köszönhetően ránk maradtak a reneszánsz korszak legtehetségesebb mestereinek életrajzai is. Miután elkészült a képtár, a firenzei uralkodók parancsa nyomán - az akkori korszakban szokatlan módon - szinte azonnal, 1581-ben megnyílt az érdeklődő nyilvánosság előtt.
Amióta először a kezembe vettem Giorgio Vasari "A legkiválóbb festők és szobrászok élete" című könyvét, azóta feltett szándékom, hogy eljussak a firenzei Uffizi-képtárba, hogy saját szemeimmel is megcsodálhassam a legkiválóbb festők és szobrászok lenyűgöző alkotásait, így aztán ez a hely is felkerült a párommal közösen vezetett "Ezt még látnunk kell!"-féle bakancslistánkra.
A galéria jelenlegi anyagának gerincét kezdetben a Mediciek értékes képzőművészeti gyűjteménye adta, amely a legnagyobb reneszánsz kori mesterek, Leonardo, Micheangelo, Raffaello, Boticelli és mások munkáit jelentették. A Mediciek művészet iránti pártfogásából eredően a galéria alapelve az volt, hogy csak a legnagyobb, leghíresebb művészek alkotásai kerülhetnek be a tárlatba, amelynek anyaga a 16. század óta folyamatosan gyarapszik.
Napjainkban a múzeumpalota 46 termen keresztül kalauzolja végig a 14-16. századi itáliai klasszikus reneszánsz alkotásoktól kezdve Dürer munkásságán keresztül Rubens, Rembrandt és Van Dyck flamand festők munkájáig a művészetek iránt fogékony látogatókat. Az Uffizi-képtár nemcsak jelentős festmény-, hanem felbecsülhetetlen értékű numizmatikai-, régészeti-, szobor- és gobelin gyűjteménnyel is rendelkezik, leghíresebb terme pedig a Mediciek gazdagságát, hatalmát és műértését bemutató Tribuna-terem.
Lássuk, melyek az Uffizi-képtár kihagyhatatlan látványosságai (Figyelem! A lista erősen szubjektív)!
10. Izsák feláldozása – Caravaggio (1571-1610)
Az 1600-as évek elején készített bibliai kép remekül visszaadja a barokk stílus egyik előfutárának számító Caravaggio élénk, drámai festészeti stílusát. A kép azt a pillanatot ábrázolja, amint Ábrahám éppen feláldozni készül egyetlen fiát, Izsákot, de az utolsó pillanatban az Úr angyala lefogja kezét és megtiltja az emberáldozatot. Érdemes alaposabban szemügyre venni a fiú arcán tükröződő kétségbeesést és tiltakozást és a drámai eseményeket aláhúzó fény-árnyék hatást.
9. Lucrezia Panciatichi portréja – Bronzino (1503-1572)
A 1545-ben készült festmény egy firenzei firenzei humanista államférfi feleségét ábrázolja. A festő kortársai úgy vélték, a portré szinte „életre kel”. A festő remekül érzékeltette a finom kelmék ráncolatát és a bársony fényét, de az ékszereket is nagyon részletesen dolgozta ki a vásznon.
8. Toledói Eleonóra portréja – Bronzino (1503-1572)
Egy másik szépen kidolgozott, szintén 1545-ben készített Bronzino-festmény. Mindig is lenyűgözött, hogy a reneszánsz festmények mennyire aprólékosan kidolgozottak, mégis mennyire harmonikusak, amelyet ez a Cosimo Medici feleségéről, Toledói Eleónóráról és egyik közös fiukról, Giovanniról készített portré is bizonyít. Az arabeszkekkel és gránátalmákkal díszített brokátruha egyaránt tanúskodik az ara származásáról és az anyaságról, és olyan részletesen kidolgozott, hogy a gránátalma-szöveten még az aranyszálak is látszanak.
7. A Hosszúnyakú Madonna – Parmigianino (1503-1540)
Az 1535 körül készült olajfestmény a manierizmus egyik iskolapéldája. Egyesek szerint a festő már túlzásba esett a tökéletesség iránti vágyával és a végén a festmény inkább lett nevetséges, mint szép, de ebben rejlik a kép titka is. Hogy a Madonna alakját még légiesebbé, bájosabbá tegye, Parmigianino megnyújtotta a nőalak végtagjait és a nyakát, innen származik a kép elnevezése is. Nemcsak az ő végtagjai, hanem az egyik angyal lába is valószínűtlenül meg lett hosszabbítva, de a túlméretezett gyermek is kissé groteszk, kicsavart pózban fekszik anyja térdén.
6. Judit és Holofernész – Artemisia Gentileschi (1593-1656 k.)
A mozgalmas, Carravaggio stílusát idéző kép azt a bibliai jelenetet mutatja be, amint Judit elszánt és vad arckifejezéssel éppen levágja Holofernész fejét. A témaválasztás nem véletlen, a festőnőt ugyanis tizenhét éves korában megerőszakolta apja egyik kollégája. Érdekesség, hogy a képen lévő nőalak egy Artemis-medált visel a karkötőjén, amellyel a festőnő szintén a bibliai alak és a közte való párhuzamot kívánta kiemelni.
