A Lengyelország és Szlovákia határán magasodó Tátrában található a Kárpátok legmagasabb pontja, a hegység pedig egyben „A világ legkisebb magashegysége” cím birtokosa is. A 20. század közepe óta védettséget élvező hegyvonulat keleti részén emelkedő Magas-Tátra legmagasabb bérceit már a régebbi évszázadokban és napjainkban is sokan akarták és akarják megmászni, de a szeszélyes, gyorsan változó időjárás, a természeti viszontagságok lebecsülése és a magasabban fekvő hegyi ösvények veszélyei miatt többen lelték már halálukat is a hegységben.
Ennek ellenére érdemes legalább egyszer az életben meglátogatni a Magas-Tátrát, csak mindig tartsuk észben, hogy felkészülten és mindig társaságban induljunk el a hegyi túrákra. Szerencsére ma már szuperül kiépített turista útvonalak várnak minket, télen pedig síelni indulhatunk a változatos terepet nyújtó bércekre. A leghíresebb ilyen útvonal az ún. Felső turistaút, a legmagasabb hegyeket innen kiindulva érhetjük el. Ez azonban nem volt mindig így. A gyönyörű panorámával szolgáló, 2229 méteres Fehér-tavi csúcs (Jahňací štít) a Magas-Tátra legkeletibb tagja, s nem mellékesen, amatőr hegymászók és turisták is megmászhatják. Tetejéről nemcsak az alattunk lévő tájra/ hömpölygő felhőtömegre, hanem a magashegység többi, ismertebb ormára és a környező tengerszemekre (pl. Késmárki-Zöld-tó, Sárga-tó, Zsázsa-tavacskák) is ráláthatunk. A szépséges kilátás első élvezője egy Robert Townson nevű angol természettudós és utazó volt, akinek egy Grosser Hans nevezetű helyi zergevadásszal együtt sikerült meghódítani a hegyet még anno 1793-ban, egészen pontosan augusztus 9-én. Townsont nemcsak a hegymászás – bár bejárta a Krivánt és a Bélai-havasokat is -, hanem a terület rendkívül gazdag állat- és növényvilága is érdekelte. Másszóval, ő volt az első Tátra-kutató.
A 2655 métert elérő Gerlachfalvi-csúcs a trianoni békeszerződésig Magyarország legmagasabb pontjának számított. Nevét a lábánál fekvő településről nyerte el, de a Monarchia idején Ferenc József-csúcsnak is hívták. A csúcs első megmászójának kilétét a mai napig homály fedi, mivel többen is esélyesek e címre. A helyi szóbeszéd 1875-ig váltig állították, hogy a csúcs első megmászói Still János tanító és sógora, Gellhof János voltak, de felmerült Spitzkopf Márton neve is. A sikeres csúcstámadás 1834-ben történt meg a beszámolók szerint. Az első mászók útja a Gerlachfalvi-katlanon keresztül vezetett. Az első dokumentált hódítás ugyanakkor mégis a neves geográfushoz, Déchy Mórhoz köthető, igaz, itt is megjelenik a történetben az ekkor már 69 éves Still János, mint hegyi vezető. Ők a krónikák szerint 1874-ben mászták meg a Gerlachfalvi-csúcsot. Az általuk bejárt útvonal lett később az ún. Gerlachfalvi-próba alapja is.
A 2632 méter magas Lomnici-csúcs (Lomnický štít) a Magas-Tátra harmadik legmagasabb bérce. Nagyon sokáig tartotta magát az elképzelés, hogy a Lomnici-csúcs a Magas-Tátra és vele együtt a Kárpátok legmagasabb csúcsa, ám aztán Greiner Lajos, egy helyi erdész egyszerű szögméréssel megállapította, hogy a tényleges magassága elmarad a Gerlachfalvi-csúcsétól. Bár a Lomnici-csúcs elveszítette a dobogó első helyét a legmagasabb tátrai hegyek „versenyében”, attól még az innen nyíló panoráma ugyanolyan fenséges marad. Tiszta, napsütéses időben ugyanis nemcsak az előbb említett csúcs, de még a további jelentősebb hegyek és a hegygerinc is tisztán látható innentől, például a 2650 méter elérő Tátra-csúcs (Vysoká), a csak majdnem 2500 méternyi magas Kriván (Kriváň) és a majdnem pontosan 2500 méter magas Tengerszem-csúcs (Rysy).
A helyi legendárium szerint a Lomnici-csúcs első meghódítója egy késmárki varga, név szerint Fábri Jakab és családtagjai voltak. A család az 1760-as évektől rendszeresen bányászott rezet a csúcs északkeleti részé, amelyet Réz-padoknak is nevez az itteni hagyomány (Medené lávky). Ugyanakkor az első, bizonyítottan csúcshódító ember ebben az esetben is a már említett Robert Townson volt, aki 1793. augusztus 17-én jutott el a hegytetőre egy ismeretlen hegyi vezető társaságában. Ekkor még úgy hitték, ez a Tátra legmagasabb pontja. Az első téli mászást 1891-ben Theodor Wundt kísérelte meg, méghozzá sikeresen. Az ő tapasztalt hegyi vezetőjét Horvay Jakabnak hívták.
A hegység lábánál még a Monarchia idején épültek ki a legkedveltebb üdülő- és síközpontok, erről tanúskodnak az itteni 19. század végi-20. század elején kialakított impozáns szállodák. Ezek az azóta is felkapott helyek Ótátrafüred, Tátralomnic és a Csorba-tó környéke. Külön említést érdemel még a Tátrában a jól kiépített infrastruktúra. Az előbbi települések között használhatjuk a tátrai villamosvasutat, de ha szeretnénk ülőliftet vagy fogaskerekűt is használhatunk, hogy a legszebb csúcsokra feljuthassunk. A vidék legemblematikusabb közlekedési eszköze még is a Lanovka, amellyel feljuthatunk a Lomnici-csúcs tetejére is.
A Magas-Tátra legkedveltebb kirándulóhelyei a Tarpataki-vízesések, központja pedig Poprád. A város jó kiindulópontja lehet a hegyi túráknak, de aki kulturálódni is szeretne, annak két gótikus templom is akad a környéken, amiket megtekinthet (Szent György-templom, mateóci templom). A városka egyik legfontosabb turisztikai helyszíne az AquaCity nevű vízi élménypark, amelyből Liptószentmiklós mellett is találunk egy hasonlót, az Aquapark Tatralandiát. Ha Liptóban járunk, ne hagyjuk ki az UNESCO-védelem alatt álló skanzent, a Vlkolíncet és a pribilinai szabadtéri múzeumot sem. Ha pedig a Kócs-Havasokon túli táj érdekelne minket, semmiképpen se szalasszuk el Árva várának lenyűgöző látványát!