Mészfehér falak és kupolák, amelyekkel remek kontrasztot ad a világoskékre festett ajtók, tetők és ablakok látványa, mindehhez pedig a mélyzöld ciprusok, a pálma- és a narancsfák sokasága, a felhőtlen ég és a mélykék színben pompázó tenger háttere teszi teljessé az élményt… a napfényes Sidi Bou Said festői falucskájában a kék összes árnyalatára találhatunk példát. Ez a bohém, virágos, kék-fehér település Tunézia egyik legfontosabb látványossága, amely nem is csoda, hiszen az összkép pontosan úgy ejti rabul az utazókat, akárcsak a hozzá hasonlóan a kék és fehér színekből álló épületek látványa a görög Szantorinin.
A domboldalban kialakított művészvároska eredetileg a Jabal el-Menar nevet viselte, ám aztán a 12-13. század fordulóján egy híres muszlim imám és vallási tanító, Abu Said al-Baji telepedett le és hozott létre egy szentélyt a városban, majd itt is halt meg. Tiszteletére a városka akkori lakói átnevezték a települést, így Sidi Bou Said lett belőle. A település következő fontos eseménye akkor történt, amikor az oszmánok fennhatóságuk alá vonták a területet, az oszmán arisztokrácia tagjai pedig egyre-másra építtetni kezdték a fényűző kúriákat a vidéken. A hely jellegzetes kék árnyalatai mégis azonban egy francia festőnek, név szerint Rodolphe d'Erlanger bárónak köszönhetőek. Ő volt az, aki Sidi Bou Said-ba költözése után először ilyen színűre festette házát, a helyiek pedig követni kezdték a példáját.
Szerencsére, hiszen később ez lett az, ami az egykori egyszerű halászfalut Tunézia-, később pedig világszerte ismertté tette. Sidi Bou Said már 1915 óta műemlékvédelmi oltalom alatt áll. A 20. század elején élt, az arab zenéért lelkesedő festő otthona a manapság Ennejma Ezzahra-nak nevezett házban volt; ez az épület napjainkban múzeumként és előadóteremként működik. A múzeumi részen különböző klasszikus, de hagyományos tuniszi hangszereket is láthatunk. A 20. század első felében a városka kulturális élete igencsak felpezsdült, ekkor vált valódi művésznegyeddé. Neves művészek, írók, festők fordultak meg ekkoriban a városka falai között. Közöttük volt Paul Klee, Gustave-Henri Jossot, Aleister Crowley vagy éppen Yahia Turki és Ammar Farhat is, némelyikük hosszabb-rövidebb ideig itt is élt.
Nem kell ahhoz sem írónak, sem költőnek lennünk, hogy a hangulatos város ma is elbűvöljön minket. A szikrázó napsütésben szinte vakítóan fehérre meszelt, kupolával vagy kékre festett korlátokkal és lapostetőkkel rendelkező mór házak, a gyakran keleties mintákkal és szimbólumokkal díszített égkék ajtók, kapuk és ablakok, gerendák és tornácok, a dézsákban ültetett vagy a falakra felfuttatott virágok, a szűk sikátorok, valamint a pínea-, a datolyapálma- és narancsfaligetek és olyan érzéseket keltenek bennünk, mintha az Ezeregyéjszaka meséiben járnánk. A szárított fűszerek jellegzetes illatkeveréke pedig csak tovább fokozza ezt az élményt. A házak között, a macskaköves utcákon árusok hada kínálja portékáit, elsősorban helyi szőtteseket, agyagárukat vagy helyi édesség-specialitásokat, mint amilyen például az aszalt füge vagy a datolya.
Persze, ahogy más, a külföldi vendégek által felkapott városok esetében, úgy Sidi Bou Said-nak is megvan a maga árnyoldala: az utcákon sajnos többször találkozunk szeméttel és vannak zsúfoltabb időszakok is, amikor a város megtelik kíváncsi, ámde türelmetlen és intoleráns turistákkal, illetve az őket megcélzó, tolakodó bazárosokkal és nyomulós tuniszi fiatalemberekkel. De, mint ahogy azt a bekezdés elején említettük, ez nem feltétlenül tunéziai sajátosság.
Ha pedig hajókázni vagy strandolni szottyanna kedvünk, ezeket is megtehetjük a Sidi Bou Said körüli finom homokkal borított strandokon és a kikötőben. A várost akár egynapos program keretében is fel tudjuk fedezni, mivel Tunisztól, Tunézia fővárosától pusztán 20 kilométerre fekszik. Elérhetjük hajóval is, de ha szárazföldön szeretnénk utazni, akkor jobb fakultatív kiránduláskeretében, esetleg a Tuniszból La Marsába tartó TGM vonattal menni. Ha pedig már túl vagyunk a „városnéző hadműveleten”, üljünk be egy hangulatos tavernába és élvezzük a Tuniszi-öbölre nyíló mesés kilátást.
Készítette: Méhes Judit Képek: Pixabay
