Hirdetés


  Nagy kedvencem még a tó vagy éppen a települések fölött méltóságteljesen elsuhanó zeppelinek látványa, vagy ahogy Google barátom fordította: a „cukor cápák”!


bodensee zeppelines

  Sajnos egyelőre csak alulnézetből fényképezhetem őket, mert elég drága mulatságnak számít befizetni a léghajós utakra.. Talán majd egyszer, a távoli jövőben ki tudjuk mi is majd próbálni, ha végre már nem a covidos mizéria éli fel a tartalékainkat. Na de fel a fejjel, addig legalább van időm leküzdeni a tériszonyomat.

 

  Természetesen úszni is lehet a Boden tó vizében, amihez azért hozzátenném, hogy a kevésbé jól úszók kellő körültekintéssel merészkedjenek csak beljebb, mert a tó hirtelen mélyül, de a kikötők környékén, a sétányok közelében még csalókább a tó fenekén látszódó kövek közelsége, ugyanis itt már eleve is több méterek lehetnek alattunk. Korlát sincs mindenhol (pl. a parkok környékén), vagy ha van, akkor könnyen át lehet hajolni a rácsok között, fölött. Ezért nincs mese, a gyermekekre fokozottabban kell vigyázni! A Bodensee egyébként Arbon és Friedrichshafen között a legmélyebb, ha jól emlékszem 254 m.

 

  A vízpart mellett, a falvakon át, vagy gyümölcsösök között kanyarognak nagyon jól kiépített, turista-és bicikli utak is. 173 km-t kerekezhetünk Németországban, 72 km-t Svájcban és 28 km-t Ausztriában. Sok a kisebb-nagyobb domb is, ezért aztán kell az erő, de megéri időnként letenni az autót és két keréken folytatni utunkat, mert úgy több mindent felfedezhetünk és természtesen egészségesebb is. Biciklikölcsönzőt minden második településen találunk. A wasserburgi cikkemben említett Elstar almát se feledjétek, a becsületkasszás helyeken lehet őket beszerezni, a 2-2,5 kg-os csomagokat általában 2-3 Euróért árulják. Mellette más gyümölcsöket, zöldségeket is lehet sok helyen kapni. 

  Ha elfáradtunk, térjünk be valamelyik tóparti étterembe, vagy álljunk meg egy Imbissnél és kóstoljuk meg a helyi specialitásokat. Németországban a különféle húsból készült ételek a nyerők (pl. a fehér kolbászkák, a disznósültek, az egészben sült csirke, vagy a húskenyér), Svájc elsősorban a sajtok és a finom csokik hazája, Ausztria meg főleg a sütikben jeleskedik, például a Kaiserschmarrnt nagyon tudom ajánlani. Én egy ilyen eredeti osztrák császármorzsát almapürével egyszer egy sípályán, sűrű hóesésben kóstoltam meg először, szóval még a hangulat is megvolt hozzá, azóta is imádom!
Ha megszomjaztok ott vannak a különféle Schorlék, pl. ilyen a szénsavas Apfelschorle egy nem túl édes, de nagyon finom ízvilágú almás üdítő.  Evés-ivás után maradjatok még egy kicsit, mert a tavon szerintem a naplementék a legszebbek! 


bodensee sunset

 Záró gondolatként leírnám, hogy bár az alkoholos italokban nem vagyok túl jártas, de van két érdekes történetem a témában. Az első egy világszerte is egyedülálló borprojekt, ami Josef Möth osztrák borász nevéhez fűződik. 2019 májusában Bregenz kikötőjében, vagyis a Bodensee 60 m-es mélységébe, egy 1000 literes nemesacél tartályban leeresztette a fehérborait, biztos, ami biztos egy vörösboros tartállyal együtt. Azért ekkora vízmélységbe, mert a barátaival kigondolta, hogy ott egyfajta állandóságban fognak érlelődni: azonos nyomáson, azonos hőmérsékleten, konstans mágneses mezőben és teljesen a sugárzásoktól mentesen. A tartályokat ugyanakkor egyfajta környezetkímélő anyaggal is bevonták, hogy kiderítsék azt is, mennyire képes így ellenállni a Fekete-tengerből behozott Quagga kagylóknak. A jövőben ez a hajók környezetbarát festése szempontjából lesz majd fontos.
Amikor hónapokkal később kiemelték őket, megállapították, hogy a Boden tó fenekén való tárolás határozottan jót tett mind a fehér, mind a vörös nedűnek. Ezért aztán Tiefenrausch (Mély mámor) néven, limitált kiadásban, 1300 palackot rögtön piacra is dobtak belőle.

Másik kis történet: egy német borász, név szerint Martin Steinhauser 4 hordó saját főzésű Brigantia Whyskijét majdnem 1 évig érlelte a Bodensee egyik Fehér Flottájának Schvaben nevű hajóján, ami az ő portékájára is nagyon jó hatással volt. MS Schvaben Whyski néven forgalmazza azóta is.


Köszönöm a megtisztelő figyelmet!


Szerző & fotók:  Kernné Riebel Brigitta

Hirdetés