A történészek általában egyetértenek abban, hogy a korcsolyázás Európából származik. Egyes feltevések szerint kb. 4 ezer évvel ezelőtt Finnországban vagy Svájcban használtak először korcsolyákat, melynek formája a későbbi évszázadokban folyamatosan fejlődött.
Az elmúlt 100 év alpesi vagy észak-európai régészeti feltárásain már több arra utaló tárgyi bizonyítékot is találtak, melyek szerint az emberiség már jóval az időszámításunk előtt használt állati lábszárcsontokból készült kezdetleges korcsolyákat, hogy megkönnyítse helyváltoztatását a tavak-folyók jegén a téli időszakban. Az egyik legrégebbi ilyen lelet egy nagytestű állat átfúrt lábszárcsontjából készült alkalmatosság, kb. 3000 évvel ezelőtt használták és egy svájci tó mélyén találták meg.
Hendrick Avercamp - Jeges mulatságok c. festménye (1608) Rijksmuseum Amsetrdem
Ezeknek a korai európai korcsolyáknak valójában még nem volt éle. Használóik bőrszíjakkal rögzítették a lábukra és a segítségükkel tudtak a jégen csúszkálni, ez a mai fogalmaink szerint még nem volt igazi korcsolyázás. A mostani sporteszközök fejlődése körülbelül a 14. század végén az ún. kis európai jégkorszak korában kezdődött Hollandiában. Ők már lapos aljú vas korcsolyákat készítettek. A találmányuk már lehetővé tette, hogy valóban siklani lehessen a jég felszínén. Ott alakult ki az a mozgási forma, hogy a korcsolyázók az egyik lábukkal elrugaszkodnak és a másikkal siklani kezdenek.
Wien - Rathaus
A ma is ismert modern korcsolyák feltalálója az amerikai Jackson Haines volt, aki 1865-ben kifejlesztette azt a korcsolyatipust, amit csavarokkal a cipőkre lehetett rögzíteni. Ez a tipus már lehetővé tette, hogy a jégen előre és hátrafelé is lehessen csúszni, majd az 1870-től használt orr rezés modellle és bizonyos táncmozdulatokat és ugrásokat is kivitelezhettek a korcsolyázók.
New York - Rockefeller Center
