Reggel a laza nem sietős reggeli után újra útra keltünk. Georgioupoliig mentünk. Hosszú homokos part vezet amerre a szem ellát. Leheveredtünk egy-egy napágyra majd fél napot csak lazultunk és bámultuk a habokat. Eljött az a pont amikor már mozdulni sem bírtam, viszont nagyon jót tett ez a kis pihenés és feltöltődés, kedvet kaptunk a Kournas tavon egy kis vizibiciklizéshez. A tó csodálatos környezetben hegyek ölelésében fekszik. Kristálytiszta vizét a hegyekből leolvadó hónak köszönheti, a szélén világos kék szegélyezi, beljebb egészen mélykék. A partján több kisebb családi taverna várja a látogatókat, valamint csodaszép kézzel készült emléktárgyakat lehet vásárolni. Egy-két szuvenír a tarsolyba majd huppanás az ülésre és visszatérés a szállásra, mivel esti Chaniázás volt a terv busszal.
Krétán nagyon jó a buszközlekedés, akinek nincs jogsija annak sem kell elkeseredni, hisz szinte mindenhová el tud jutni a helyi járatokkal. Vasárnap volt, hááát ezért ez a nyugi, minden görög a családjával a tengerparton pihent a boltok még zárva, igen MÉG, mert vasárnap este kinyitnak. Élveztük a délutánt sétálgattunk a városban, de sajnos ez nem tartott sokáig, amint a nap lefelé tartott az égen pillanatok alatt elképesztő mennyiségű ember tódult be a városba. Próbáltunk elbújni a sikátorokban, ott lényegesen kevesebben voltak. Hihetelenül hangulatos helyeket lehet felfedezni, aki ott jár próbáljon meg „elveszni” Chaniában, tutira nem fogja megbánni.
Következő napon délre mentünk, kerestünk nyugis partot fürdésre. Azt hittük elsőre megtaláltuk, de miután megláttuk,hogy mindenki pucér inkább továbbálltunk Chora Sfakionba.Egy kis séta majd úgy döntöttünk vágjunk neki a szerpentineknek Loutro felé. Az aztán a nem piskóta útvonal, csak erős idegzetűeknek ajánlott. Szerpentin szerpentin hátán és még az aszfalt is elfogy egy idő után, melletted a szakadék és kb egy autónyi széles az út. Finikasban hagytuk a kocsit, a kecskék vigyáznak rá, kivéve ha a fák alá állsz, akkor létrának használják, hogy feljussonak a fa tetejére. Finikasból van két túraútvonal az egyik a dombon keresztül a másik a tenger mellett húzódik. Mi a dombon mentünk oda, vissza a tenger mellett. Loutro aprócska falu amit vagy így gyalogosan vagy hajóval lehet megközelíteni, pont ezért szerencsére nem volt az a nagy tömeg.
Loutro után megnéztük az Aradena szurdokot, szó szerint szédületes, lenézel és húz a fejed a mélybe. A hídon át lehet menni kocsival is, vas szerkezeten fa borítás, elég durva hangja van amikor átrobognak rajta. Nekem gyalogosan is félelmetes és három méter után visszafordulós volt. Inkább kerestünk egy partot fürdőzésre, erre az Ilingas beach volt a legalkalmasabb, kevés ember, kristálytiszta víz és köves part. Kiélveztük a kavicsos part adta fürdési lehetőséget, északon már csak homokos parton lesz lehetőségünk strandolni.
Késő délután visszatértünk Chora Sfakionba egy gyrosra és megkóstolni a Sfakiai pitét. Legkedvesebb helynek tűnt a kompkikötőtől visszafelé az első taverna, amit egyáltalán nem bántunk meg, a kilátás, a frappé, a gyros és a pite is nagyon finom volt. Ráadásnak még a pite készítését is megcsodálhattuk. A tészta lágy, nyújtható állagú, a töltelék a helyi híres krétai Mizithra túró. Gombócokat formáznak a túróval aközepén, majd sütés előtt lapos kerekre nyújtják. Miután kisült mézzel lecsorgatva és fahéjjal megszórva kínálják. Ez a fenséges ízköltemény méltó befejezése volt a krétai túránknak. A jövőben tervezem újra meglátogatni a szigetet, hisz maradt még három régió ami felfedezésre vár. Örülök hogy velem tartottatok.
Szerző & fotók: Takács Lujza