Hirdetés

Colosseum, Forum Romanum, Circus Maximus, Vatikán és Angyalvár… Róma városa tele van lenyűgözőbbnél lenyűgözőbb híres műalkotásokkal. Van viszont az Örök Városnak egy kevésbé szem előtt lévő látványossága is: az egykori Via Appia alatt húzódó római ókeresztény katakombák.


A római ókeresztény katakombák egykor földalatti temetkezési és gyülekezési helyek voltak, ma pedig összesen 150 km hosszan kanyarognak Róma utcái alatt. A katakombák sírjai között sok az ókeresztény rítus szerinti temetkezés, innen nyerte a hely is a nevét, de számos más vallású ember is itt lelt nyugalomra. Eddig körülbelül negyven római katakombát fedeztek fel, ebből párat csak az utóbbi évtizedek során. Az egyes katakombákat vagy egy-egy szent, vagy pedig az adott terület birtokosa után nevezték el.
A katakombák a 2. századtól kezdődően épültek ki, elsősorban a városban uralkodó zsúfoltság és helyhiány miatt. Ekkor még nem rendelkeztek a keresztények egyetlen közös temetővel és gyakoriak voltak a keresztényüldözések is, amelyek elől akkoriban célszerűnek tűnt a katakombák félhomályába menekülni és ott megtartani az egyes szertartásokat. A kereszténység feltámadásban való hite és az ehhez kapcsolódó temetkezési mód is támogatta a katakombák kialakítását.

olasz roma katakomba faragott szarkofag1
Először vízszintesen, majd szinteket kialakítva terjeszkedtek a katakombák. Az ókeresztények halottaikat félkör alakú üregekben helyezték el, a sírokat pedig az elhunyt adatait tartalmazó táblákkal zárták le. A méretesebb katakombák a Kr.u. 3. évszázad közepétől jöttek létre.
A katakombás temetkezéseknek a Kr.u. 4. század elején, a szabad vallásgyakorlatot biztosító milánói ediktum után áldozott le. A népvándorlások korában a betörő langobárdok és gótok kifosztották a sírokat, a hívek épp ezért a szentek csontjait a nagyobb védelmet biztosító bazilikákban helyezték el Itália-szerte, a középkorban pedig túlnyomó többségük feledésbe is merült. A katakombák újra-felfedezője, azaz a „földalatti Róma Kolombusza”, a 16. században élt Antonio Bosio volt.
A legismertebb katakombák a már fentebb említett Szent Sebestyén, a Szent Callixtus, a Szent Domitilla és a Priscilla-katakomba.

olasz roma katakomba san sebastian1
Szent Sebestyén-katakomba: a hagyomány szerint egy ideig Szent Pétert és Szent Pált itt helyezték végső nyugalomra. A névadó szent eredetileg testőrtisztként szolgált Diocletianus seregében, de a keresztényüldözések idején ura kivégeztette keresztény hite miatt. A négyszintes katakomba felett épült fel az Apostolok Bazilikája nevű templom a Kr.u. 4. században.

olasz roma katakomba papak kriptaja1
Szent Callixtus-katakomba: a mintegy 20 kilométer hosszú katakombákban valaha körülbelül félmillió ember temetkezett. A névadó III. Callixtus pápa volt, aki abból a célból hozta létre a szintén négyszintes kriptaegyüttest, hogy Róma leendő püspökei ide temettessék el magukat. Az igényesen díszített ún. Pápák kriptájában az ókeresztény egyház első pápáit helyezték örök nyugalomra, mint például Pontianus, Lucius és II. Sixtus pápákat.

olasz roma katakomba fresko domitilla katakomba1
Szent Domitilla-katakomba: eredetileg egy családi kripta volt, méghozzá a Domitianus által kivégeztetett Flavius Clementis feleségének tulajdona. A katakomba belső részeiben áll Szent Nereus és Achilleus bazilikája, amíg egy másik részen látható ábrázolás után Jó Pásztor-teremnek nevezett hely boltozatát Kr.u. 2. századi freskók díszítik, de vannak a római mindennapokat ábrázoló festmények is.

olasz roma katakomba fresko jonas tortenete1
Priscilla-katakomba: a Via Salaria alatt futó háromszintes katakomba első szintjén egy felszíni keresztény temető húzódik. Az első földalatti szinten a sírok a Kr.u. 2. századból származnak, amíg a legalsó szinten egy Kr.u. 3-4. századi folyosórendszer kanyarog.
A keresztény szimbolika (rengeteg helyen feltűnik a Krisztus-monogram, a hal, a főnix, a galamb és a horgony) szerinti gazdag és élénk falfestés csak tovább emeli az egykori sírkamrák patináját és sejtelmességét, ennek ellenére a katakombák nem az elmúlás szomorú mementói; az ide temetett elhunytak nem végső állomásként tekintettek a katakombákra, hanem egy átmeneti nyughelyként, ahol békében és nyugalomban várhatják az utolsó ítéletet és a feltámadást.




Készítette: Méhes Judit         Fotók: Pixabay