Ez egy olyan hetedhétországra szóló fesztivál, nem mellesleg 2009 óta UNESCO Szellemi Kulturális Világörökség is egyben, amit szerintem legalább egyszer az életben személyesen is látni kell. Nagy szerencsémre, 5 éve én még csak 5 percre laktam Mohácstól, így amikor eljött a farsangolás ideje, csak kitettem a lábam a házból és… hát hipp-hopp nem igazán tudtam ott lenni Farsangvasárnapon Mohácson, ugyanis rengetegen jönnek ilyenkor nem csak Magyarországról, de külföldről is, nem túlzok, ha azt írom, hogy akár 100.000-es nagyságrendben is. Azt azért tudni kell, hogy a Busójárás egy többnapos rendezvény keretében zajlik, de a Farsangvasárnap a fesztivál főnapja.
A lényeg, hogy időben elinduljunk otthonról, mert ha mondjuk autóval érkezünk, akkor parkolóhelyet kell keresnünk, ha meg busszal, akkor fel is kell férjünk rá… hát igen, ilyen ez a Busójárás, messze földön híres-neves!
Azért ez ne riasszon ez el senkit, előbb-utóbb mindenki beér a városba, ahol attól függően, hogy a körforgalomtól – ahol az egyik legújabb gyönyörű busócsoport szobor is helyet kapott,
merre indul tovább, de a polgárőrség, vagy a helyi lakosság szépen elirányítja majd a megfelelő helyekre. Persze nem mindegy, milyen messziről kell majd besétálni a központba, de Mohács kisváros, s ha mondjuk havas a táj, akkor még abban is lehet gyönyörködni egy darabig.
Első körben én azt javasolnám, hogy a műsorkiírási időpontoknak megfelelően keressétek fel a Kóló teret, ahol egy busó kopjafa áll, mert innen indulnak el csapatostul a busók a városközpont fele. Ez ugyanis a gyülekezőhelyük.
Ha szerencsénk van, akkor már az elején láthatunk is egy érdekes szerkezetet, aminek „ördögkerék” a neve, ezen sokszor úgy megpörgetik a mi busóinkat és az ördögfiókákat, hogy ihaj-csuhaj, tiszta öröm!
Aztán meg már csak követni kell a tömeget (értem ezalatt a busó csoportokat és a többi látogatót) a Széchenyi térre, ahol eszem-iszom (nekünk kedvencünk az erdélyiek kürtöskalácsa - még nézni is fenséges látvány),
dínom-dánom, az egész főúton végighúzódó kirakodóvásár látható. Az utcákon kényelmesen sétálgat a temérdek busó, sokac leány, néptáncosok és egyéb érdekes maskarás, szóval rengeteg a látni-és fényképeznivaló. A kellemes alapzajt a busókra aggatott kolompok adják, ha ilyet hallunk, az máris jó érzéssel tölt el, rögtön tudhatjuk, hogy busók járnak a közelünkben. Ilyenkor „fejre áll a világ” Mohácson és ez így van jól!
A Busók szívesen megállnak, ha valaki fényképet szeretne velük csinálni, mint anno az én leánykám is.
Azt is kifejezetten kedvelik, ha a látogatók is beöltöznek. A 2019-es évi Busójáráson a kisebbik, 5 éves lánykánk a kedvenc egyszarvú sapkáját húzta fel. Ahogy beértünk a térre, máris megtetszett egy éppen arra járó busónak. Megviccelte, majd megnevettette a lányom, aki egyébként akkor volt életében először Busójáráson, s azóta is várja, hogy mikor megyünk újra.
Hát igen, a busók már csak ilyenek, nagyon szeretnek mókázni, vigadni, tréfálkozni a látogatókkal és gyakran viccesen pajzánkodni is. Remélem még sokáig megtartják ezen a jó szokásaikat!
A Busófelvonulást gyalogosan, ill. különféle érdekes, sokszor igencsak meghökkentő járművekkel oldják meg,
amiken általában a sokac hölgyek és a gyermekeik utaznak, a kis busók;
s ahogy a képeimen is láthatjátok, nagyon jó kis dekorációkat találnak ki a járgányaikra.
Ha busóink elfáradnak, akkor a legkülönfélébb helyeken tudnak ledőlni, akár enni is például az útra, vagy éppen a színpad közepén terülnek el.
A busók és sokac (horvát népcsoport) lányok mellett nagyon szeretem még a különféle néptánccsoportokat is! Annyira jó hangulatot tudnak kelteni, hogy az ember lánya velük együtt táncra perdül! De legalábbis dobol a ritmusra a lábával. Ennél már tényleg csak a közös nagy tánc a legjobb, amikor mindenki együtt ropja a Városháza és a nagytemplom előtt, a Széchenyi téren.
Ha már Mohácson járunk, a Busóudvarról se feledkezzünk meg, itt van a kétszintes Busó Múzeum, egy bámulatosan részletgazdag kiállítással, amit mindenképp érdemes felkeresni és nem csak Busójárás idején!
Mellette busó termékeket bemutató és árusító üzlet, étterem, mosdó is található. A programban leírtak szerint a gyerekeknek ki lehet próbálni a busó maszk faragást is, mint ahogy az én lányom is tette pár éve. A képen látható fiatal mester nagyon kedvesen mesélte el a munka minden csínját-bínját is.
Nemrégiben felújították Mohácson a Deák teret, ahol szintén helyet kapott egy szép új busó szoborcsoport, pont az ördögkeréken egyensúlyozást elevenítik meg.
A Busójárás Mohács Dunaparti részén sem maradhat el, szintén a programfüzetben tájékozódva megtudhatjátok, mikor történik a téltemető koporsó vízre bocsájtása, ami szintén hagyományos keretek közt zajlik, aki még nem látta, azt is érdemes megnéznie.
Végül, de nem utolsó sorban, a Busójárást vasárnap és húshagyó kedden is (ez utóbbi napon már kevesebb emberrel zajlik a fesztivál – aki nagyon nem bírja a nagy tömeget, nem tudja mit hagy ki, de annak javaslom ezt a napot), amikor már sötétedni kezd, a fesztivált a máglyagyújtással fejezik be. A legbátrabb busók felmásznak a Széchenyi térre készített máglya tetejére és meggyújtják azt.
Igen látványos ez a koporsóégetéssel egybekötött tél jelképes temetése is.
| Utazási Tipp |
| online szállásfoglalás a legjobb áron: szállodák, apartmanok,wellness |
A bulinak azonban ezzel még koránt sincs vége, mindenki addig marad, amíg az ideje engedi, ha jól emlékszem, a város bizonyos pontján még táncház is működik, ahol a jellegzetes kolo tánctól kezdve mindenféle hoppá-cuppá néptáncba is belekóstolhat a látogató. Az esti Busójárásnak is megvan a maga hangulata, sőt, még annak is, amikor már hazafele bandukolunk és közben még vágyakozva vissza-visszanézünk a körülöttünk zajló eseményekre, hogy de jó lenne még maradni...
Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet!
Szerző&Képek: Kernné Riebel Brigitta
