A legnagyobb élményem ebben a sajtgyárban az a finom édeskés sajtillat volt, ami végig érezhető a látogatásunk során. Fenséges, egyszerűen imádtam! Kár, hogy nem tudom megmutatni.. helyette itt egy óriás „büdös” sajtdarab,
aminek a nevével ellentétben isteni íze van, mindenképp érdemes megkóstolni - talán mondanom sem kell, hogy nekünk pont ez a kedvencünk? :)
A sajtcsarnokban látható munkafolyamat és az óriás sajtos polcok is nagyon-nagyon tetszettek. Egy kis üröm az örömben, hogy mindkettőt csak üvegablakokon át tekinthetjük meg, de még így is nagyon érdekes volt, hogy hogyan is készíti a mester a finomságokat, valamint, ahogy egy robotgép a már kész sajtokat átforgatta, szárítgatta.
A képemen balra láthatjátok a hatalmas üstöt, ami színültig tele volt sajttal...
Élvezetes látvány... szem-szájnak ingere és az az illat... sajtillat, ami a mai napig fogva tart!
A kiállított tárgyak és fotók nekem túl „szellősek” voltak, inkább csak képekkel illusztrálták a látnivalókat, pl. az Alpokról, vagy név szerint a bocikákról
és egyéb tárgyakról, mint például ezek az óriás kolompok:
Pici negatívum: a tejes hordóból már előttünk kifogyott a tej, nem lehetett megkóstolni. S bár sokan keresték, nem töltötték fel újra a hordót, ami azért felért egy kisebb csalódással. Viszont a bejáratnál mindenki kapott egy doboz sajt szuvenírt 5 különböző ízű sajtkockával.
Finomak voltak, így végül csak megbékéltünk a helyzettel.
Természetesen itt is van sajtbolt és étterem, de a Maistrani’s csokibolttal ellentétben (amiről már írtam egy cikket „Miről álmodik a lány? – címmel) itt a termékek nagyon-nagyon drágák voltak, nem a mi pénztárcánknak valók, így azokat most kihagytuk.
A sajtműhely és sajtmúzeum mellett van egy barátságosan zöldellő mező, igazi csendélet feelinggel.
Itt megpihenhetünk, a gyerekek meg egy jellegzetes háromszög alakú sajt-csúszdán és játszótéren vezethetik le a fölös energiáikat.
Az Appenzeller Schaukäserei pontos címe: Schweiz, 9063 Stein. Közvetlenül a sajtmúzeum mellett áll, így könnyen megtalálható. Ingyenes parkolót az út túloldalán találtok.
Javaslatom: érdemes kombijegyet venni a Maistrani’s csokigyárral, mert akkor még olcsóbban jövünk ki svájci viszonylatban is.
S végül, de nem utolsó sorban, tartogattam még egy pár képemet ide a végére is, hogy megmutassam, miért is érdemes egy kicsit „eltévednünk” ezen az ún. „Appenzeller vidéken”.
Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet!
Képek&Szerző: Kernné Riebel Brigitta
