Megalakulása óta a Vöröskereszt Szervezete kibővítette a feladatait, például: segélycsapatokat működtet katasztrófahelyzetekben és segíti a menekülteket, közreműködik eltűnt személyek felkutatásában és segíti a hazatérésüket, foglalkozik egészségneveléssel, házigondozással, elsősegélynyújtás oktatással. Önkéntes véradások szervezésével is segíti az egészségügyi ellátást.
Szerintem a tárlat nem nagy, de egyszer mindenképp érdemes megnézni, ha Heidenbe visz az utatok. Svájci viszonylatban is csak pár frank a belépő, de mikor mi ott jártunk, kártyával nem lehetett fizetni. Külön pénzért természetesen még idegenvezetés is kérhető.
HEIDEN városkája, ahol valamikor Henri Dunant is tevékenykedett, nagyon aranyos, rendezett, tiszta, idillikus.
Közvetlen Henry Dunant Múzeuma mellett, az út túloldalán van egy nagy élelmiszeráruház és ha gyermekkel érkeztek, a közelben még egy fáktól árnyékos játszóteret is találtok.
A tereken több helyen utalnak a Vöröskeresztes Szervezet fontosságára, például egyedi padokkal-asztalokkal, mint itt a képemen is látszik. Egyszerű, de nagyszerű! S még praktikus is.
Hangulatos szökőkút van a főtéren,
ahol a forró melegben igazán jólesik a vízcseppekből egy kicsit felfrissülni!
Az út túloldalán van egy fagyizó-cukrászda, igaz, nem valami olcsó, de hát Svájc ilyen.
A közeli evangélikus templomnak – a fotómon is látható – nagyon szép orgonája van, amit még esetleg érdemes megnézni a településen belül
és egy kis apróért még a templomtoronyba is fel lehet mászni, azt mondják, nagyon szép a kilátás onnan fentről. Én megmondom őszintén, kihagytam, mert szörnyen recsegett-ropogott a falépcső, így inkább visszafordultam, s ha lehet ilyet mondani, inkább a szomszédos, rendezett kis temetőn túli tájban gyönyörködtem, egészen látványos mögötte a panoráma.
Lapozz tovább a folytatásért !
