Lettország a három balti ország egyike mely gazdag történelmi múlttal rendelkezik. A „Balti államok” megfogalmazás nem jelent semmiféle gazdasági vagy politikai szövetséget az országok között, egyszerűen csak a földrajzi elhelyezkedésre utal.
Lettország legnagyobb kincse az érintetlen természet, az ország területének 44%-át erdő borítja, amelyben több farkas él, mint Észak-Európában összességében. Fő folyója a több mint 1000 km. hosszú Daugava, melyről Rettegett Iván az alábbiakat mondta: ”Partja ezüstből, medre aranyból van”. Lettország csak a XX. században lett független, korábban a német Kard testvérek Lovagrend uralma alatt állt, majd Oroszország befolyása alá került. Korábban Livónia néven emlegették ezt a területet, a lívek egy finnugor népcsoport, mely mára jelentéktelenné zsugorodott. A második világháború kirobbanásakor először a szovjet csapatok foglalták el Rigát, majd 1941-ben a németek, és csak 1944-ben került ismét a Vörös Hadsereg kezére. A szovjet idők után 1990. május 4-én kiáltották ki a független Lett Köztársaságot. Az országban 2,4 millió ember él, ebből csak 52% a lett. Az oroszok alkotják a legnagyobb kisebbséget, rajtuk kívül fehéroroszok, ukránok, lengyelek és litvánok élnek itt. A lakosság nagy része protestáns. Az oroszok sokáig tartó uralma alatt is sikerült saját kultúrájukat megőrizni, amire a legtöbben nagyon büszkék. Az oroszokat “megszállóknak” tekintik, nem kaptak állampolgárságot, csak ha vizsgát tesznek a lett nyelvből. Eddig a lettek tanultak oroszul, most az oroszok lettül. „Tempora mutantur” – változnak az idők. 2004 óta Lettország az Európai Unió tagja, hivatalos pénzneme 2014 januárjától az Euró.
Lett zászló:
Egy máig fennmaradt legenda szerint hajdanán élt egy lett vezér, akit az egyik csatában halálos seb ért. Alattvalói fehér gyolcsba csavarták testét, amíg a harcok el nem ülnek, és tisztes temetést nem tudnak adni uruknak. Amikor eltemették a hadurat, a fehér anyagon az alvadt vörös vér mindent átitatott, kivéve azt a sávot, ahol a test feküdt. Így jött létre a vörös és fehér csíkokból álló lobogó, és a következő csatán ez alatt a zászló alatt indultak a harcmezőre a lett harcosok. A történet szerint, amíg ezt a jelet használták a lettek, addig verhetetlenek voltak. Lettország zászlaja három vízszintes sávból áll, amelynek színei felülről lefelé rendre kárminvörös, fehér és ismét kárminvörös, lobogó sávjainak vörös és a barna színű keverékét a hivatalos bejegyzések nevezik kárminvörösnek. Az osztrák zászló keletkezésének legendája és színei is hasonlóak, ezért a nép a lett zászlót alvadt-vér színűnek nevezi. A lobogó három sávja nem egyenlő nagyságú ugyanis a középső, fehér sáv vastagsága pontosan a fele a másik két csíknak.
Az ország gyönyörű fővárosár Rigát, melyet a „Baltikum Párizsaként” is emlegetnek már korábban bemutattam, most a vidéki Lettország néhány szépségét szeretném megismertetni.
Rundale kastély
A gyönyörű barokk kastélyt a Baltikum Versailles-ának is szokták nevezni. A kastély tervezője ugyanaz az olasz származású építész, Rastrelli volt, aki Szentpéterváron a Téli Palotát tervezte.
A 168 szobás kastélyt Anna Ivanovna cárnő a kalandos életű kurlandi hercegnek, Bironnak építette, aki egyik udvarhölgyének a férje volt, de mint tanácsadó és udvari szerető is hatásosan tevékenykedett. Ez utóbbi a lényegesebb, hiszen mint tudjuk tanácsadóknak viszonylag ritkán ajándékoznak egy kastélyt.
Rastrelli egy nyári lak építésére kapott megbízást. A nagy lendülettel megkezdett építkezés, Anna halálával félbeszakadt, mert Biront száműzték, de később Katalin cárnő uralkodása alatt visszatért és folytatta a palota építését. Az 1736 és 1767 között épült kastély kezdetben barokk, majd rokokó stílusban épült fel.
A kastély az építését követő mintegy 150 évig hercegi tulajdonban volt, majd 1920-ban államosították. Az első világháborút követően iskolaként, majd múzeumként használták. A második világháború után magtárként funkcionált, egészen 1972-ig, a felújítás kezdetéig. A hercegi lakosztályt és a dísztermeket a korabelihez hű állapotukban tekinthetjük meg, és néhány eredeti bútort is megcsodálhatunk.
A kastély francia stílusú kastélyparkját is gyönyörűen helyreállították.
Gauja Nemzeti Park
ú Természetvédelmi terület, a Baltikum legkiterjedtebb nemzeti parkja. A Nemzeti Park egyébként a Gauja folyóról kapta a nevét, amely Lettország egyik leghosszabb folyója. Rigától alig 50 kilométerre fekvő Sigulda város határában terül el a Gauja folyó gyönyörű szurdokvölgye, melyet a helyiek Lettország Svájcaként szoktak emlegetni. A természeti látnivalók mellett felkereshetjük Turaida várát, ahol a vármúzeumban a livek történelmével ismerkedhetünk meg. A vár felé sétálva egy középkori lutheránus fatemplomot láthatunk.
Turaida vára:
A folyó völgye felett a kolostorerőd helyén már a 13. század elején állhatott egy favár, ez azonban leégett. A rigai püspök 1214-től, az eredeti helyén felépíttette a várat, melyből csak egy vöröstéglás körtorony maradt, miután egy villámcsapás felgyújtotta a lőporraktárt és minden leégett. Turaida jelentése, „Az Istenek kertje”.
Újjáépítését az 1950-es években kezdték el. A torony mellett a vár több épületét is helyreállították, és ezekben a vár történetét bemutató kiállítótermeket rendeztek be. Az Öregtoronyból szép kilátás nyílik a Gauja völgyére. A vár az idők során szinte teljesen elpusztult, ám egy jelentős részét rekonstruálták.
A falumúzeum legszebb épülete az 1700-as évek közepén épült fatemplom, de van néhány korabeli faház is, ahol korhű, középkori ruhában mutatják be a régi foglalkozásokat.
Tovább sétálva a vén hársfák alatt láthatjuk Maijának, Turaida rózsájának a sírját.
A tragikus történet szerint 1601-ben amikor a svéd csapatok elfoglalták Turaida várát, a csata után a jegyző talált a halottak között egy kislányt, akit Maijának nevezett el. Az évek múltával Maija gyönyörű lány lett, szépsége miatt, az emberek elnevezték Turaida Rózsájának.
A fiatal lány szerelmes lett a kastély Viktor nevű kertészébe, és esténként egy barlangnál találkoztak. Egy lengyel katonatiszt is szemet vetett a gyönyörű lányra, ám a lány kikosarazta ezért a kertész nevében hamis üzenettel a barlangba csalta Maiját és ott erőszakoskodni kezdett vele. A lány könyörgött, hogy eressze szabadon, cserébe odaadja a mágikus sálját, mely megvédi a csatában minden sérüléstől.
A lengyel tiszt nem hitt a sál mágikus erejében, ezért Maija magára tekerte a sálat és kérte, hogy próbálja ki, vágja le a fejét. A katona kardcsapása után Maija holtan esett össze, de megvédte a becsületét.
| Utazási Tipp |
| Wellness szállások online foglalással BOMBA áron |
Szerző&fotók: Vincze Péter
