A Split óvárosában található Diocletianus palota a római palotaépítészet egyik legjobb állapotbanan fennmaradt példája az egész mediterrán térségben. Az egykor fényűző császári lakhely területén ma turisták sétálnak, akár mi is felkeresshetjük, ha Dalmáciában töltjük a szabadságunkat.
A dalmáciai Salonából származó Diokleciánusz római császári uralkodásának csúcspontján úgy döntött, hogy idős korában visszatér szülőföldjére, ahol egy római katonai táborhoz hasonlóan kialakított nyári rezidencián tölti majd a idős napjait. Az egykori császári palota romjait ma Splitben lehet megtekinteni és Horvátország legjelentősebb turista látványosságai között tartják őket számon.
Diokleciánusz / Diocletianus palotájának építéséhez (Dioklecijanova palača) isz.293-ban kezdtek hozzá és egészen 305-ig tartottak a munkálatok. A napjainkban látható romok kora több, mint 1700 esztendő, a palota területét két főbb utca osztotta négy részre. A terület hosszúsága 200 szélessége pedig 170 méteres volt. Az erődített falainak magassága elérte a 15-20 métert. A teljes alapterülete 38.000 m2.
A császári időkben körülbelül 8-10 ezer ember élt a településen. A palota déli részén a császár lakosztályai és a fontosabb kormányzati és vallási szertartási területek voltak, míg az északi részen a császári őrség – katonaság, szolgálat, raktárak stb kaptak elhelyezést. A téglalap alakú terület sarkait négy nagy torony védte. A területére több kapun át lehetett bejutni.
Az évszázadok során előbb a palota lakói később a splitiek is átalakították ezeket a tereket. A kor igényeihez szabva az épületek jelentősen megváltoztak, mind az erőd területén, mind a falakon kívül épült részeken is. Érdemes akár egy egész napot is rászánni Split felfedezésére és közelről is megismerni a Diocletianus palota ókori romait és szűk sikátorait. A belváros olyan mintha csak egy élő műzeumban járnánk, amit felfedezőknek szántak. Mindig lehet találni benne újabb és újabb látnivalókat, sikátorok, belső udvarok, történelmi erkélyek, kis vendéglők, ősi piacok teszik valódi időutazássá az élményünket.
