Egyszer volt, hol nem volt… Volt egyszer egy fiatal lány, aki mindennél jobban szerette a vizet, hiszen úgy érezte, hogy ott érzi magát igazán otthon. Ez a lány Magyarországon élt egy kicsiny kis faluban, Pilisszentivánon. Ugyan úgy élvezte és élte az életét, mint a korban hozzá hasonlók. Telt-múlt az idő, ám egy napon történt vele egy baleset.
Amíg otthon várta a gyógyulását, tudta, érezte, hogy neki máshol van a helye, a vízben. Így elhatározta, hogy enged a lelkében élő érzésnek. Tudta, hogy neki meg kell ismernie a tengerek mélyét. Majd egy esztendőig készült fáradságot nem ismerve, hogy végül Franciaországban alászálljon a mélybe.
Csónakba ült, és amikor kiérkezett a tengerre, látta, hogy bizony mások is szeretnének vele tartani. Még vett egy utolsó mély lélegzetet és alámerült. Úszott és csak úszott a sötétség felé. A tengerek istene szörnyű haragra gerjedt, hogy ki merészel az ő birodalmába bemerészkedni. Ahogy közelebb ért, felismerte, hogy ő az a lány, akit már régen várt, akinek a jövetelét megjósolták, így gyorsan a segítségére sietett, kézen fogta és magával húzta a mélybe.
Miután a lány vissza tért a szárazföldre, már az egész világ tudta, hogy ki ő, mindenhol azt suttogták, hogy ő a Tengerek Hercegnője.
Csak egy mese is lehetne ez, de nem az! A tengerek hercegnője nem más, mint Korok Fatima a háromszoros Világbajnok szabadtüdős mélymerülő!.
Fatima eredményeit pusztán csak felsorolni nem lenne más, mint egy adathalmaz. Mert minden elért eredmény, az aranyérem, a megszámlálhatatlan magyar rekord mögött kemény edzés, elszántság és mérhetetlenül nagy alázat lakozik.
Idén Hondurasba utazott Fatima, hogy harmadszorra is megvédje a Világbajnoki címét az AIDA szabadtüdős mélymerülő VB-n, ahol 93 méter mélyre merült le azért a bizonyos fehér cetliért.
2021-ben megvédted a VB címed, az elmúlt egy évben mi történt veled?
Nagyon sok minden! Egy rövid pihenést tartottam a VB után Egyiptomban, ahol vitorlázni voltam delfinekkel, majd hazautaztam. Elkezdtem a felkészülést a 2022-es szezonra, három hónapot töltöttem Budapesten a téli hónapokban, ami óriási váltás volt az elmúlt évekhez képest, már csak azért is, mert ezalatt az idő alatt egyáltalán nem merültem mélyre, hanem medencében edzettem. Februárban voltam egy versenyen Lengyelországban, ahol van egy 45 méter mély medence. Még soha nem voltam ehhez hasonló helyen, úgy érzem, hogy erős kezdés volt erre az évre, de nyertem egy különdíjat és igazán nagy élmény volt a számomra. Tenerifén töltöttem négy hónapot alapozó edzésen, ahol a főszponzorom jóvoltából tudtam folytatni a felkészülésemet. Szintén új hely volt, mivel itt még nem edzettem eddig, és bevallom nem volt egyszerű a hideg vízben. Ezután kezdődött a hajrá a Bahamákon, ahol a Vertical Blue elit versenyen vehettem részt, mint meghívott top sportoló. Eddig is meg voltam hívva, de a korábbi években szponzor hiányában nem tudtam kijutni a versenyre. Viszont ebben az évben az EconoServe Kft. támogatásával végre sikerült és én nyertem a női összesítettben, illetve életemben először merültem 102 méterre. Ez egy külön novellát megérdemelne.
A hondurasi VB nem volt zökkenőmentes, mert lebetegedtem, azonban sikerült a VB címemet megvédenem, így most háromszoros világbajnok vagyok.
Sosem szabad feladni!
Még nem volt olyan pillanat az életemben, amikor úgy éreztem, hogy feladom ezt a sportot. A kudarc, a hibák és a nehézségek az élet részei, sosem szabad feladni. Ha szívvel-lélekkel csinálod, amit csinálsz, mindig meg fogod találni a motivácót és az erőt, hogy tovább menj előre.
Az élsportolók többségének egy teljes stáb segíti a zavartalan felkészülést. Sajnos Fatimának egyelőre ez nem adatott meg. Így egy nagy terhet is kell még a vállán cipelnie, az anyagi nehézségeket, hiszen a felkészülés és versenyre kijutás, esetenként a nevezés is komoly anyagi vonzattal jár. Ezért felmerült a kérdés, hogy lelkileg hogyan is készül egy-egy megmérettetésre, mivel ez a sportág nagy koncentrációt igényel.
A több hónapos, illetve sok éves felkészüléssel, tapasztalattal egyre jobban megy, de sosem lesz egyszerű. Igyekszem kizárni a külvilágot, a merülésekre koncentrálni és az edzések közötti regenerálódásra és pihenésre. Nagyon sokat vagyok egyedül, de a versenytársakkal motiváljuk egymást, megbeszéljük a nehézségeket és persze örülünk a másik sikereinek is.
Emlékeztetem magam, hogy elsősorban azért csinálom, mert szeretem, és mert magamat akarom legyőzni újra meg újra, nem pedig másokat. Ha másra figyelsz, hibázhatsz, teljes egyensúly és összhang kell egy rekord merüléshez.
Segít megtalálni önmagam és jobb ember lettem áltata
A sport elsősorban életre szóló szerelmet, kalandot, de talán a legfontosabb az, hogy célt adott nekem. Nem csak maga a merülés, hanem az egész életmód és minden, ami együtt jár vele, beleértve a fantasztikus embereket, akiket megismertem és a helyeket, amiket bejártam. Én is változom folyton, de a sport segít mindig megtalálni és megismerni önmagamat, jobb ember lettem általa. A mai napig tanulok, és fogok is az életem végéig. Nagyon szerencsés vagyok, hogy megtaláltam azt, amit igazán szeretek.
Természetesen nekem is vannak rituáléim a verseny napján. 30-40 perces bemelegítés és légző gyakorlatok, könnyű reggeli, sok víz, vizualizáció a merülésről, majd beallìtom a búvárkomputeren a mélységjelzőket ès előkészítem az edzőtáskámat és a merülés utáni nassot, ami általában főtt tojás.
Majd a verseny helyszínére megérkezve merülés előtt háton lebegek a víz felszínén. Először átgondolom a merülést még egyszer gyorsan, majd a légzésre koncentrálok és ellazítom minden izmomat. Általában négy percet töltök a kötélnél a felszínen lebegve, ez elég szokott lenni. Az utolsó két percben vissza számlás van, így figyelni kell, hogy időben induljak el lefelé.
Csukott szemmel szoktam merülni, nem kifelé, hanem befelé nézek. Így csak a kötél alján szoktam kinyitni ès felfelé, hogy lássam a fények alapján, merre járok, vagy a biztosító búvárok, az angyalaim nyújtanak támpontot, hogy hol lehetek. A szabadesésnél, ami kb. 45 méternél kezdődik nálam, jobban tudok koncentrálni az egyenlítésre ès a relaxációra. A látás érzékszervem kiesik a hallással együtt, így sokkal erősebben érzékelek mindent a merülésen.
Felmerülhet az olvasóban a kérdés, hogy mi is az a szabadesés és az egyenlítés. Talán túl provinciális megfogalmazás lenne csak annyit írni, hogy egy bizonyos mélység után a tüdő össze zsugorodik öklömnyi méretre és a benne lévő levegő már nem hajtja felfelé a testet, hanem megkezdődik a zuhanás. Ez ennél sokkal több, egy érzés, mámor, ahogy az ember teste szinte repül a mély felé. Viszont ebben az állapotban is teljesen észnél kell lenni, mivel a folyamatos egyenlítés elengedhetetlen, hiszen komoly sérülést is lehet ennek hiányában szenvedni, például dobhártya szakadást. Így bizonyos időközönként a sportoló a garatból a fülébe juttat levegőt. Ha mi laikusok befogjuk az orrunkat és fújunk egy nagyot, akkor éppen egyenlítünk.
Soha sem vagyok teljesen elégedett
Egy-egy nagyobb sikeres megmérettetés után megkönnyebbülve szoktam ünnepelni, de vegyes érzésekkel. Soha sem vagyok teljesen elégedett, de örülök a fejlődésemnek. Àltalaban vacsora ès szórakozás a barátokkal, illetve nyaralós programok, például hajózás, sznorkelezés, vagy kirándulás az, ami engem kikapcsol.
Számos rekord és érem után felmerül az emberben a kérdés, hogy merre tovább, mi a cél?
Nagyratörő álmaim voltak. Az első versenyemre feliratkoztam már az edzésem megkezdése előtt, mert hittem magamban, hogy meg tudom csinálni a magyar nemzeti rekordot, ami akkor 46 méter volt a férfiaknál. Azóta a célom, hogy világrekordot merülök olyan mélységgel, ami sokáig fenn fog maradni megdöntetlenül. Jó úton haladok, de ehhez még sokat kell készülnöm. Nagyon remélem, hogy találok partnereket a jövőben is, akik segítenek elérni az álmaimat.
Szerző: Hajdu-Felső Bernadett
