A nyári hónapokban népszerű Garda tóhoz látogatók - többnyire olasz, német, osztrák és magyar turisták - a térképet böngészve, Limone sul Garda település nevénél egy pillanatra megállnak és hirtelen mindenki egy hűsítő friss lominádéra gondol.
Nem csoda, hisz az olasz limone szó jut eszünkbe, melynek jelentése citrom. De mielőtt mindenki a szép, csillogó, viaszos külsejű sárga citrusfélével azonosítaná a települést, elárulok egy érdekességet a településről.
Azok számára, akik igazán gyönyörű látványban szeretnének részesülni, javaslom, hogy a tó túlpartjáról Malcesine - ből induljanak, így a festői szépségű települést a legjobb szemszögből ismerhetik meg. A hajóval érkező turisták, már a beszállás előtt hunyorogva próbálják kivenni a szemben fekvő község - röviden csak Limone - szokatlan építményeit. A kíváncsi turista izgatottan várja, hogy szeme előtt formát öltsenek a fa cölöpök és megfejtse mire is szolgálnak vagy szolgálhattak a múltban ezek az oszlopok. De akárhogyan is közeledik, nem tudja meghatározni mi féle objektummal került szembe. Vár rom, elhagyatott kastély, lerombolt kőfal? Kiköt a hajó, lelép a mólóra, besétál az első utcába és elvarázsolja a falu miliője. Hirtelen elfelejti minden kérdését és kellemes savanykás ízt érez a nyelvén. A nyál azonnal összefut az ember szájában, amint meglátja a citromos plakátokat, reklámokat, étlapokat. Itt minden a citromról szól. Nincs olyan bolt, étterem vagy kávézó, ahol ne szerepelne a repertoárban a citrom. Ihatunk limonádét vagy limoncellót, kóstolhatunk citromos csokoládét, limoncellóval töltött fehér csokoládét, citrom formájú marcipánt, vásárolhatunk citrom facsarót, citromot formázó fülbevalót, citrom mintás fürdőruhát, törölközőt, zoknit és talán reggelig is sorolhatnám ezen gyümölcshöz kapcsolódó marketing minden apró felhasználását.
Magával ragad a forgatag és haladunk a falu belseje felé. A harmadik macskaköves, kacskaringós, szűk kis utcába lépve, már úgy érezzük, hogy itt még a csapból is limonádé folyik. A zöld és barna zsalugáteres, két vagy háromszintes, díszes épületekre feltekintve egy kis kerámia táblát pillantunk meg. Sétálunk a táblán jelzett irányba - hisz szinte mindenki erre halad - és közben lábunkkal egy fényes, citromos csempére lépünk, a következő felirattal Limonaia del „Castel”. Így már tudjuk, hogy a kérdésünkre a választ a kastély irányában találjuk meg. Bár minden utca egyformának tűnik, itt mégsem lehet eltévedni. A romantikus hangulatot idéző, rózsaszín virágú, habos babos Murvafürttel (Boungaivillea) felfutatott kőházak falán, szinte mindenhol egy citromot ábrázoló, tábla jelzi, hogy merre található a település legérdekesebb turista látványossága.
Egy izzasztó hegymenetet követően felérünk az izgalmas helyszínre, a citrom házba. A várromra emlékeztető, szürke, kő kapu szavak nélkül hívogat minket egy hűsítő sétára. Az 1990-es évek végén felújított kastély, ma már múzeumként működik, ahol egy kellemes történelmi sétát tehetünk a citrusfélék között. A teraszos elrendezésben ültetettet növények takarásából, mesés kilátás nyílik a Garda tóra és a keleti partra. A három szintes, citromfa ültetvényt fa cölöpök határolják, melyek kővel (ma már néhol betonnal) kirakott kerítésen állnak, az egyes citrom fákat pedig további fa keretek veszik körül. Ekkor hirtelen eszünkbe jutnak a hajón látottak és végre értelmet nyer a távolról romnak hitt építmény. Hiszen ezek nem is bástyák vagy lerombolt kőfalak, ezek bizony üvegházak, most éppen üveg vagy deszka borítás nélkül. A citrom fák között sétálva úgy tűnik, mintha minden egyes növényt nagy becsben tartanának és óvatos, vigyázó kezek simogatnák. A gondosan ápolt, frissen öntözött és gyomlált területen még a reggeli munka során, gereblyével formázott csíkok is jól láthatóak. A citromház egy zárt fa burkolatú épületének belsejébe lépve, végre megismerhetjük a falu és így szimbóluma történetét. A táblákon angolul olvashatjuk, hogy a növényt és ezzel együtt termesztésének tudását középkori szerzetesek hozták el a faluba a genoviai Riviéráról.
A település lakói hirtelen gyorsasággal megszerették a kissé savanykás, de édes, frissítő gyümölcsöt, melyet ezen különleges termesztő berendezés segítségével tudtak csak itt, északon megvalósítani.
Kis idő múlva a helyi gazdálkodók az olíva mellett citrusfélék termesztésébe kezdtek. A hegy takarásában, az északi széltől védve, favázas különleges üvegházakat építettek a citromfáknak, a lukakat pedig szalmával tömték be, a leghidegebb téli hónapokban még a fűtést is megoldották. Az üvegházak alját mésszel kenték, hogy a vízszivárgást is csökkentsék. Velence partjáról nagy uszályokkal hoztak a növények igényeinek megfelelő talajt a citromházakba. Az 1750-es évektől kezdve már csereáruként használták a citrus féléket, majd az újkor közepére több európai országba exportálták. Így jutott el a garda tavi citrom, Lengyelországba, Németországba, sőt még Oroszországba is. Ez gazdasági fellendülést hozott a településnek és a környéken rengeteg ehhez hasonló különleges citromházat építettek. Akkoriban még közutak nem vezettek be a településre, így a hegyeken keresztül vagy a tavon történt az áru szállítás. A citrom kereskedelem virágkorát a „gummosis” nevezetű betegség törte meg elsőként a 19. században. Majd csapások sora következett. A déli régiókban termesztett citrom elvette az eddigi sikeres piacokat, a Nagy háború során több bombatalálat is érte a falut, majd evakuálták a lakosságot, végül a hosszú téli hónapok során eltüzelték a citromházak tartó oszlopait és deszkáit. A szomorú események ellenére 1928-31-ben megépített útnak köszönhetően, megnyílt a falu az emberek előtt. Igaz a citrom ma is fontos szerepet tölt be a helyiek életében, de már nem kereskedelmi, hanem inkább turisztikai látványosságként profitálnak belőle a helyi lakosok.
Ennek ellenére, a falu mégsem a citromról kapta a nevét. Egyes források szerint a latin limes (határ) szóból ered, ugyanis a római kortól egészen 1918-ig az osztrák és olasz határ itt húzódott. Más feljegyzések alapján pedig az ősi kelta eredetű limo, lemos (szilfa) szóra utalhat, melyet már a 10. században említenek. Nehéz megfejteni, hogy hol rejlik az igazság, de annyi bizonyos, hogy a település nevének és a történelmi eseményeknek köszönhetően szinte mindenki a citrommal azonosítja Limone sul Gardát.
A Garda tóhoz látogatva tehát semmiképpen se hagyjuk ki a ciromházat, legyünk akár hobbi vagy hivatásos kertészek, mindannyiunkát elvarázsol a pompázatos környezet. S a falu oly gyönyörű, hogy akár még verset is költhetünk róla, mint egykoron a fiatal Goethe, ki a 18. században Mignon versében így emlékezett meg Limonéról:
„Tudod, hol a hon, citrom hona,
Lomb- sűrűn ég a narancs aranya,
Szelíd szél száll kék ég felől,
Babér áll, mirtusz a csöndbe dől:
Ismered?
Oda, oda vágyom én,
Kedvesem, véled legyen ez enyém!”
(Tandori Dezső fordítása)
Írta és fotózta: Pályi Krisztina Forrás: Limonaia del Castel Marco Polo könyvsorozat Garda tó
https://www.visitlimonesulgarda.com/en/history-culture-limone-garda.htm , https://gardatonal.wixsite.com/garda-to/citromtura, https://www.magyarulbabelben.net/works/de/Goethe%2C_Johann_Wolfgang_von-1749/Mignon/hu/59054-Mignon
Utazz el a Gada-tóhoz! Utazz el a Gada-tóhoz a legjobb áron ! 
A TravelBay.hu weboldal használatával az utazók az összes jó repülőjegy, buszjárat, bérautó és szállás akciókat meg tudják találni és le is foglalhatják, ráadásul megtalálhatják a számukra legmegfelelőbb utasbiztosítást is.
