Ám a kevéssé sem modern, régi benz motortól hangos "hátsó utca" szívében ott áll egy kiskocsma melynek öreg tulajdonosai fiatalos mosollyal szolgálják fel a frissen elkészített törökkávét, melynek illata belengi az utcát. Amikor hallják az idegen nyelvet kíváncsian pillantanak egymásra, míg a legkíváncsibb asszony meg nem kérdezi természetesen albánul, hogy honnan valók vagyunk és miért is beszéljük a nyelvet...
Ám innen nincs megállás, el kell mesélni mindent töviről hegyire, de ekkor már vagy 10-en csak ránk figyelnek, és mire észbe kapunk már ott van az asztalon egy ajándék házi raki, mert a kedves öreg bácsi aki felemlegeti Hunyadi Jánost vagy Apponyi Geraldine királynét, evvel a gesztussal fejezi ki barátságát a magyarok felé.
Az öregúr régies, de elegáns öltözete és kedves mosolya szerény... Nem árulja el, hogy annó még a kommunizmusban bizony tanár volt és ismeri Aranyt vagy éppen Petőfit vagy azt sem, hogy a gyermekeit már külföldön taníttatta és most, hogy visszatértek Albániába a családi tengerparti földbirtokon egy szálloda áll...
Itt semmi nem az aminek látszik, ezt már oly rég megtanultuk az évek folyamán. Igaz, hogy a fejlődéssel bejött a nyugat szelleme, de még mindig töményen érzethető a balkáni hangulat. A négy-öt csillagos szállodákban olyan apró hibák vannak melyek más közkedvelt üdülőhelyen egyáltalán nem megengedhetőek, de itt a személyzet kedvessége, az ország elragadó hangulata valahogy mégis csak ellensúlyozza ezt és nevetve legyintünk, mondván: "ez Albánia."
Az ország sajátosságairól naphosszat tudnék beszélni, de most csak egy párat fogok kiemelni... Mai napig több a Benz mint bármely más autó, a szabály miszerint nézz a lábad elé még mindig érvényes, a KRESZ-t melyet teljesen sajátságosan értelmeznek, vagy hogy a kisebb-nagyobb üzletek kávézóban kezdődnek vagy esetleg ott köttetnek meg.
Nekünk egy abszolút “dél-olaszos” mentalítású családnak nem volt nehéz beilleszkedni ebbe a világba, ám utasainkon azt látom, hogy vagy teljesen beleszeretnek vagy teljesen idegenkednek Albániától. De meglátásom szerint mindeki meg tudja találnia a magának legjobban tetsző tengerpartot.
Észak- és Közép-Albániában a homokos lassan mélyülő Adriai- tengerpart a kisgyerekesek kedvence, de Vlorától délre a Jón- tenger vár sziklás vagy éppen apró kavicsos strandjaival.
Egyszer mindenképpen megéri megnézni, ha tetszik akkor mindig visszavágysz, mert akkor sem fog eltűnni az albános életérzés, ha nyugat-európai szintű nyaralóhely lesz.
S zerző&fotók: Szabó Franciska albaniautazasszervezes.hu
