Másnap reggel a bőséges reggeli után újra nyakunkba vettük a várost. Úgy döntöttünk egy kicsit gyalogolni fogunk, eleve van mit lesétálni, meg így lehet igazán jó dolgokat felfedezni. Irányt vettünk a Monastiraki tér felé. Miután leráztuk magunkról a „Hakuna matata”-val üdvözlő karkötőfonó árusokat, akik már a világ összes nyelvén is tudnak köszönni,megérkeztünk Hadrianus könyvtárához ami egykor egy kulturális központ volt. Mára néhány oszlop és az eredeti falak helyét jelző kőtenger maradt, ami jellemző a római agorára is. Ennek ellenére ezek a helyek is különleges érzéssel töltenek el, az ember egyszerre érzi a jelent és a múltat. A kintről szűrődő utcák zaja keveredik a csendes kert hangulatával, valahogy az ember az ereiben érzi a letűnt időket. Miután feltöltődtünk célba vettük a legnagyobb falatot az Akropoliszt, de útközben egyszer csak fent találtuk magunkat Árész dombján (Areioszpagosz). A panoráma pazar az egész várost valamint Athén fő látványosságát is belátni innen, már csak követnünk kell mint Dorothinak a sárga köves utat.
Árész dombja
Bevallom a könnyeimmel küszködtem annyira meghatott, hogy végre ott lehetek. Jó döntés volt előző nap jegyeket venni Athén főbb látnivalóira, mert az Akropolisz lábánál kígyózott a sor és különben is az izgatottságtól még át találtam volna verekedni magam a kapun. A felfelé vezető út fenomenális, olívafák árnyékában sétáltunk felfelé amíg a Propülaiánál (az Akropolisz kapu épülete) meg nem láttuk az embertömeget. Centiről centire tudtunk lépkedni tovább felfelé, hogy végre bejussunk az európai civilizáció bölcsőjébe. Már a kaput is tátott szájjal bámultam, a bent található monumentális műremekek pedig csak fokozták a fellegvár iránti csodálatomat. A Parthenón (Pallasz Athéné temploma) magasodik középen, amit felismerhetünk körbeölelő oszlopsoráról. Körülötte található több kisebb épület, szentélyek, templomok és egy halom kő.
Erechteion
Az építmények közül van néhány egész jó állapotban, többek között: Niké temploma, Dionüszosz színháza, a híres kultusztemplom az Erechteion, a történelemkönyvekből emlékeztem a különleges nőalakokra (Kariatidák), melyeket oszlopok helyett alkalmaztak. A rengeteg márványtól olyan fehér volt minden, hogy azt hittem a retinám kiég mire leérünk innen, ajánlom a napszemüveges látogatást. Kezdett nagyon meleg lenni, egy ismerősöm azt mondta: "Készülj fel, Athén olyan mint egy katlan!" akkor nem igazán értettem miért mondja, hát most kezdtem kapizsgálni. Hátra volt még egy fontos látnivaló: Heródes Atticus színháza. Fantasztikus látványt nyújt ahogy az ókor beleolvad a jelen környezetbe.
Heródes Atticus színháza
Miután szénné égettük magunkat a napon, kapóra jött a következő megtekintendő uticélunk a görög agóra. Rendezett kertben hűsölhettünk a fák árnyékában sétálgatva szobrok kíséretében a múltat idéző maradványok és épületek között. Kellett még pár szippantás a történelemből mielőtt meglátogatjuk Plakát. Plaka Athén legbájosabb negyede. Szinte egymásba érő taverna sorával, pici boltocskáival, a kafenionok teraszain hűsölő helyiek és turisták elegyével, a kövek közül a házak tetejére felkúszó boungenvilleákkal díszitett utcácskái lenyűgözi a látogatóit. Érdemes az itt található éttermek egyikében megkóstolni a görög konyha jellegzetes ételei közül néhányat, legúrítani valami aranyló habos hideggel és élvezni a nyugodt légkört. Csak óvatosan a sok kajával, Plaka néhány utcája olyan szűk, hogy nagyobb bendővel két fal közül aligha tudja magát kiverekedni az ember.
Plaka utcarészlet
Nekem egy kicsit olyan mint egy labirintus, nem tudod mi vár rád az utca végén és pont ettől olyan izgalmas. Az idő szűke miatt inkább a kiutat kerestük, hisz hamarosan indult a kompunk Pireusból. Feltöltekezve és lógó orral indultunk el a metróhoz. Sajnáltuk, hogy ilyen gyorsan tovább kellett állnunk, viszont ott fújt bennünk a várakozás szele, hogy a következő nap új élményekkel gazdagodhatunk.
Szerző & fotók : Takács Lujza
