Fürödni meg eljártunk mindennap munka után a „bányába” – ez a nyilvános fürdőt jelenti, 2 háznyira volt a mi házainktól (mert, hogy két ilyen új házba költöztünk be). Itt aztán tetőtől talpig megismerhettük a falu apraját - nagyját (igaz csak az azonos neműeket), mert páros órától a nők, páratlantól meg a férfiak mehettek be és akkor akár egy órán keresztül is lehetett élvezni a meleg vizet. Volt itt minden, zuhany, csap, lábmosó, lavórok, csajkák, amivel egymásra vagy magukra locsolták a vizet az emberek. A tisztálkodás tehát nem okozott gondot. Mosni is tudtunk. A házak között kötelek voltak kihúzva (olaszos filing), szárítócsipeszeket kaptunk a helyi asszonyoktól. Egyébként azt el kell mondani, hogy mindkét helyen nagyon barátságosak, segítőkészek voltak az emberek, gyümölcsökkel, piroggal, blincsikivel (süti, palacsinta) kedveskedtek.
És akkor a kaja! Volt egy hatalmas étterem (egyúttal kultúrház) a közelben. Ott vacsorázott majdnem az egész falu és mindenki ugyanazt (mint egy menza). De ízletes volt az étel, krumpli, rizs, tészta - különböző (nem büdös) húsokkal, rengeteg paradicsom tejföllel (isteni házi tejföl, tálakban kirakva az asztalokra), palacsinta tejföllel, kristálycukorral (kicsit vastagabbra sütik, mint mi és nincs megtöltve csak négybe hajtva) és az elmaradhatatlan finom tea. Az étteremben esténként mozi volt, vele szemben volt egy szabadtéri színpad és egy táncparkett. Minden este szólt a zene, ment a dizsi (Abbától, Boney M – től zengett az orosz puszta). Így aztán mi sem unatkoztunk.
Nem beszéltem még az itteni csapatról. A táborban kb. 20 orosz egyetemista volt rajtunk kívül, többségében itt is fiúk. Az első perctől velünk volt Kátya és Szása a „komisszár”, de az itteniekkel is hamar összebarátkoztunk. Volt egy másik Szása is, ő volt a „komangyír” (táborvezető), de volt Petya, Léna, Vologya és a kedvencem: Szerjózsa. Ő volt a csoport szórakoztató embere, jól gitározott, énekelt, „sútkákat”(vicceket) mesélt. Esténként, ha nem éppen a kultúrnál buliztunk, moziztunk, akkor összejöttünk a ház előtti parkban vagy valamelyik lakásban és énekeltünk, teázgattunk. Érdekességként elmondom, hogy a teát orosz szokás szerint nem úgy édesítettük, mint ahogy itthon szoktuk, hanem a szánkba vettünk egy jókora kockacukrot és szürcsöltük a keserű teát. Nemzeti esteket is rendeztünk folklór műsorokat állítottunk össze (magyart is, oroszt is). A fél falu tapsolt nekünk a szabadtéri színpadnál. Nagyon jól éreztük magunkat.
Közös főzéseket is rendeztünk. Mi pl. rakott krumplit sütöttünk 3 nagy gáz tepsivel. A piacon – mert még az is volt – szereztük be a hozzávalókat. De a helyiek szívélyességét mutatja, hogy legtöbben nem is fogadtak el érte pénzt. Hát a kolbász az azért nem a magyar házi kolbász volt az igaz… de ajándék lónak ne nézd a fogát!
Vasútépítésen dolgoztunk 3 héten át, hetente 6 napot napi 8 órában. Keskeny nyomtávú vasút épült Novaja Orsa és az Isten tudja milyen település között. Reggel felültünk a kisvonatra, néhány kilométer után leszálltunk a préri kellős közepén, majd elment a vonat és visszajött egy szállítmány homokkal. Azt leborította, majd ugyanezt ismételgette naponta többször is. Mire visszajött újabb szállítmányával addigra az előző adag homokot egy spéci fa szerszámmal (stupka) be kellett tunkolni a talpfák közé. A fiúk időnként lapátolták is. Ennyi volt a feladat, nem volt nehéz a munka és pihenőidőnk is volt bőven. A munkaidő végére kb. fél méterrel magasabb volt a töltés. Másnap kicsit odébb csináltuk ugyanezt. Az ebédünket kihozták, egy konténerben volt berendezve az étterem. Finom kaja volt, ebédre jó sok gazdag húsos vagy kolbászos leves (borscs, scsí, stb.) és a pirog különböző óriási változatai (pogácsa vagy buktaszerű sütik).
Vasárnaponként kirándulni vittek bennünket. Egyik vasárnap fürödni voltunk egy tónál. Egy másik hétvégi napot a Volga parti Kalinyin (ma Tver) városban töltöttünk. Náluk kisváros, nekünk egy óriási iparváros benyomását keltette, szocreál házakkal, óriás parkokkal. Megnéztük az egyetemet, több templomot és sétáltunk a városban, a hatalmas parkokban. Visszafelé megálltunk a Volga parton, ahol meg is mártóztunk a folyóban.
A 3 hetes táborozás után 1 hetes „ kultúrprogram” következett. Ebből az első 4 napot Moszkvában töltöttük. A Lomonoszov egyetem épületében, kollégiumában volt a szállásunk a sokadik emeleten. Egy blokkban két darab kétágyas szoba volt, ezek egy közös előszobából nyíltak. Mindegyik blokkhoz tartozott egy zuhanyzó és egy kis teakonyha. Fantasztikus volt a kilátás az ablakunkból. Étkezni az egyetem földszintjén működő hatalmas önkiszolgáló étterembe jártunk. Bőséges és finom ételeket kaptunk.
Minden nevezetességet megmutattak nekünk, amit a turisták is megnéznek. Voltunk természetesen a Kremlben, annak múzeumaiban, csodálatos aranykupolás templomaiban, láttuk a cárágyút, cár harangot, sétáltunk a Vörös téren, megnéztük Szpászkaja básnyát, a Vaszilij Blazsennij székesegyházat, a Lenin mauzóleumot. Múzeumokat is látogattunk, megnéztük a Tretyakov képtárt, a Történeti múzeumot a Vörös téren.
Felmentünk (persze lifttel) a több, mint 500 méter magas osztankinói TV toronyba. A Bolsójban balett előadáson voltunk. Egyik este a Vörös tér közelében lévő, akkor a legmenőbb Rosszija szálló bárjában vodkáztunk. Vásároltunk GUM áruházban (itt is kaptunk elég komoly zsebpénzt, fizetést), rengeteg műszaki cikkel felpakolva jöttünk pár nap múlva haza (vasalók, porszívó, hősugárzó, Józsikának emlékszem holdkompot vettem. Megkerestük a Balaton nevű, nagyon népszerű magyar áruházat is. Sétáltunk a Moszkva folyó partján, a 8 sávos Kalinyin sugárúton. Utaztunk a fantasztikus moszkvai metrón.
Kijevbe, utolsó állomáshelyünkre vonattal érkeztünk. Itt is egyetemi kollégiumban laktunk. Megnéztük a legfontosabb nevezetességeket, átsétáltunk az arany kapun a régi belvárosba, sok szép templomot, kolostort, szökőkutat, múzeumot láttunk. Voltunk többek között a Pecsarszka Lavra kolostorban, a Szent Szófia, Szent Mihály és a Szent Vlagyimír székesegyházban, a Bulgakov múzeumban.
Utolsó kalandunk a hazautazással kapcsolatos volt. A Moszkvából Budapestre tartó vonatra kellett Kijevben felszállni. A menetrendben azt olvastuk, hogy a vonat este 8-kor indul a kijevi pályaudvarról. Annak rendje módja szerint kimentünk a regiment cuccunkkal a pályaudvarra, miután a kollégiumi szobákat átadtuk. Ott derült ki, hogy a vonat este 8-kor Moszkvából indul az ottani Kijevi pályaudvarról és csak reggel érkezik Kijevbe. Nagy szívás volt a tévedésünk. Csomagokat beraktuk az automata csomagmegőrzőkbe és visszamentünk a koleszba. Ugyan már ágynemű nélkül, de mégsem a pályaudvaron kellett tölteni az utolsó éjszakánkat. Reggel vissza a pályaudvarra. Csomagjaink jól bezárva a fakkokba, kinyitni nem tudtuk, a kódokat nem jegyeztük fel (nem ismertük még ezt a rendszert). Nagy harcok árán - az egész pályaudvart hangos szirénázással felébresztve – sikerült végül a rendőrök segítségével hozzájutni csomagjainkhoz. Innen aztán már simán hazajutottunk.
Kalandos, élményekben gazdag hónapot töltöttem egyetemistaként a Szovjetunióban. Több éves barátság is szövődött köztem és Kátya között, akivel sokáig leveleztem.
Szerző & fotók: Sutusné Grébel Irén
