Kelet – Szlovákiai városnézésünk utolsó célpontja Késmárk volt. A város helyén már a XII. században egy szász település állt. Később főleg kereskedők és iparosok lakták, Lőcse nagy riválisa volt évszázadokon át. Vára, az ún. Thököly vár. Eredetileg apácazárdának épült még a XII. században. Várkastély jellegét a XVI. században kapta. Nagyon szép, reneszánsz jellegű a belső udvara. Vármúzeumát is megnéztük, ahol honismereti kiállításon ismerhettük meg a város történetét. A főtér legérdekesebb épülete az evangélikus fatemplom volt, jelenleg múzeum van benne. Közelében, az új evangélikus templom piros téglaburkolatú, kupolás, harangtornyos épületében megnéztük Thököly Imre mauzóleumát, ahová hamvait - Rákóczihoz hasonlóan - a XX. század elején szállították haza.
Poprádra visszatérve már csak egy estét és éjszakát töltöttünk a Magas Tátra lábainál. Következő nap reggel – remélve hogy a bennünket végig kísérő esőt magunk után hagyjuk – közvetlen vonattal hazaindultunk.
Kirándulásunk Csehszlovákia keleti részén - azaz nekünk, magyaroknak a Felvidéken - sok szép látnivalót nyújtott. Sokat utazgattunk autóbusszal egyik városból a másikba. Furcsa, de mégis jó érzés volt, hogy szinte minden ember magyarul beszélt. Kicsit otthon érezhettük magunkat még akkor is, ha közben a történelem országhatárt húzott az itt élő magyarok és Magyarország közé.
Szerző & fotók: Sutusné Grébel Irén
