Egy vaskályhával felszerelt turistaszálló, egy prágai városnézés, majd egy retró szilveszter, azaz, három nap Prágában a hetvenes évek végén.
Második tanévemet kezdtem életem első munkahelyén, a Pesti Barnabásban, amikor az egyik kedves kolléganőm, Teri - Isten nyugosztalja - 3 napos szilveszteri kirándulást szervezett a diákok részére. Én voltam a kísérő tanár és velünk jött Teri férje, Pista és az én barátnőm, Erzsi is.
Külön busszal mentünk, december 30-án, korán reggel indultunk. Csaknem egész nap buszoztunk, útközben néha pihenőt tartottunk és csupán Pozsonyban álltunk meg egy kicsit hosszabb időre, de komolyabb városnézésre itt sem emlékszem. Ami megmaradt bennem, az csak a parkoló fölött kiemelkedő pozsonyi vár képe.
Késő délután érkeztünk meg Prágába. Nagyon hideg volt az idő. A szállásunk eléggé lepukkant turista kategóriájú hely volt, valahol a város szélén. A gyerekek sokágyas szobákban, mi felnőttek, kétágyasokban lettünk elszállásolva. Közös jellemzőjük a vaságyakon kívül még az volt, hogy a fűtés csak vaskályhákkal volt megoldható és magunknak kellett befűteni. Még szerencse, hogy a tűzifa előre be volt készítve és nem nekünk kellett elmenni rőzsét gyűjteni valahová az erdőbe, bár így is elég sokáig tartott meleget varázsolni a jégvermekbe. Este már nemigen volt kedvünk kimozdulni, ráadásul tömegközlekedéssel nehéz is lett volna bejutni a városba. Így aztán a gyerekek kártyáztak és magnóztak a szobákban, mi felnőttek meg beszélgettünk és kicsit iszogattunk, belülről is melegítve magunkat.
Szilveszter napján a korai reggeli után egész napos autóbuszos városnézésre mentünk, magyarul beszélő idegenvezetővel. Először az Óvárosi téren szálltunk ki buszunkból, ahol megnéztük a régi városháza tornyát a híres Orlojjal. Az Orloj egy zenélő óra, harang- és bábjátékkal, ahol minden egész órakor harangütésre kijönnek és körbesétálnak az apostolok.
A közelben megnéztük a Tyn-templomot, a Lőportornyot, végig sétáltunk a kőszobrokkal díszített Károly-hídon és a Vencel tér mindkét oldalán, noha ez a metróépítés miatt eléggé nehézkes volt. Több templomot is láttunk, de ezek nevére már nem emlékszem.
Ebéd után a Várba (Hradzsin) mentünk. A prágai vár története a 9. századig nyúlik vissza, amikor Borivoj fejedelem a vár építéséhez kezdett. A Moldva fölötti erőd kiváló stratégiai fekvésének köszönhetően a cseh uralkodói család, majd két alkalommal az egész Német-Római Birodalom központjává vált, először IV. Károly idejében a 14. században, majd a 17. század fordulóján II. Mátyás idején. A prágai Vár a négyszáz éves Habsburg-uralom évszázadaiban, újra visszanyerve régi fényét, a művészeteket és tudományokat pártoló uralkodóknak köszönhetően ismét felvirágzott: itt dolgozott Tycho Brahe, Kepler és a festő Arcimboldo is. A város a kor legdivatosabb építészeinek tervei alapján fejlődött és a jezsuitáknak köszönhetően pezsgett a vallási élet is. A 30 éves háborúban aratott győzelem után azonban a Habsburg udvar visszaköltözött Bécsbe és ettől fogva a prágai Vár elveszítette politikai jelentőségét. A Hradzsin többszöri átépítés után mai egységes, klasszicista arculatát Mária Terézia uralkodása idején nyerte el.