Utazási élményeim megosztását most az egyik legszebb turista körutammal folytatom. Régi álmunk volt eljutni Párizsba! Én ugyan 90-ben voltam már, de csak rövid időre, mindössze 3 napot töltöttem ott, de sokat nem láttam a városból. Lényegében csak unokahúgom esküvőjén vettem részt. 2012-ben mentem nyugdíjba. Ez év őszén közalkalmazottként, a 40 éves jubileumi jutalom egy nagyobb összeghez juttatott, már ekkor elhatároztam, hogy ezt egy párizsi álomutazásra fordítom. Időközben betöltöttem a 60. életévemet is, a harmadik apropó meg a 25. házassági évfordulónk volt. Be is fizettünk egy 8 napos, autóbuszos Észak – Franciaországi körutazásra, 2013 szeptemberére.
Buszunk reggel 6-kor indult a Déli pályaudvar mellől. Első napot végig buszozással töltöttük. 3 – 4 óránként megálltunk pihenni, ebédszünetet is tartottunk egy autópálya menti Rosenberg étteremnél. Útvonalunk Tatabánya - Győr – Hegyeshalom – Linz – Nürberg városokon keresztül vezetett németországi, Rajna vidéki szálláshelyünkre.
Este érkeztünk meg a tóparti tranzitszállóhoz, ahol vacsora után viszonylag korán le is feküdtünk, hiszen a hajnali kelés, az egész napos utazás után nagyon fáradtak voltunk.
Másnap reggeli után Saarbrücken – Metz útvonalon indultunk el Reims irányába. Itt megnéztük a francia gótika legérettebb alkotásának tartott, lenyűgöző, hatalmas Reimsi Székesegyházat. Itt koronázták évszázadokon keresztül a francia királyokat. Különösen a színes rózsaablakai tetszettek.
Párizsba a délutáni órákban érkeztünk. Rövid autóbuszos városnézésünk során megtekintettük a Sorbonne egyetemet, a párizsi diáknegyedet, a Luxembourg - kertet és palotát, a Pantheont, az Invalidusok templomát, az Ady által megénekelt Szt. Mihály útját.
Utána a Szajna egyik hídja közelében, a Bastille-el szemközt leparkoltunk és gyalogosan átsétáltunk a Cité szigetre és megnéztük a gótika csodájaként emlegetett Sainte – Chapelle kápolnát. Különösen a gyönyörű festett ólomüveg ablakai tetszettek. Innen Párizs egyik jelképének tartott épületébe, a híres Notre Dame – ba mentünk. A templom jubileumát pont abban az évben tartották emiatt az egész környéket megváltoztató hatalmas színpadot és sátrakat építettek vele szemben, ami elrondította és szinte lehetetlenné tette még a fényképezését is. Megnéztük még a mellette lévő Igazságügyi palota épületét és udvarát is.
Este 8 körül érkeztünk meg Párizs külvárosában lévő szállodánkba, ahol 3 éjszakát töltöttünk. A szobák elfoglalása után rögtön vacsorázni mentünk. Jó francia szokás szerint a 3 fogásos vacsora eltartott vagy 2 óra hosszáig. Utána kipakoltunk, megfürödtünk és hamar el is aludtunk.
Harmadik nap reggel el kezdett esni az eső. Ez sajnos rányomta a bélyegét az egész napi programunkra. Délelőtt XIV. Lajos (a Napkirály) fényűző palotájába, a Versailles-i kastélyba mentünk busszal. Megnéztük a pompás belső termeket, amelyek a francia királyok mérhetetlen gazdagságát bizonyították. Alkalmunk lett volna sétálni is a gyönyörű parkban, de a szakadó eső miatt még a szökőkutak nagy része sem működött. Így az első fedett helyen letáboroztunk és az itteni szabadidő nagy részét egy kávézó teraszán töltöttük. Tovább indulásunk előtt idegenvezetőnk megmutatta a kastély parkjában lévő Nagy Trianon kastélyt, amely eredetileg kerti pavilonnak épült. Itt került sor a számunkra tragikus békeszerződés aláírására.
Kora délután értünk vissza Párizs belvárosába, ahol folytattuk az előző napi autóbuszos városnézést. Láttuk a Champs Elyséest, a Diadalívet, a Concorde teret, a Tuileriák kertjét, megnéztük Napóleon sírját az Invalidusok templomában.
Ezután a világ talán leggazdagabb múzeumába, a Louvre-ba látogattunk. Vezetőnk megmutatta a kötelező látnivalókat, a leghíresebb festményeket, szobrokat (pl. Mona Lisa, Milói Vénusz) majd 2 órát kaptunk arra, hogy ki – ki egyénileg megnézze az őt leginkább érdeklő képzőművészeti alkotásokat. A Louvre hatalmas mérete, labirintus jellege tökéletesen alkalmas volt arra, hogy eltévedjen benne az ember. Nekem is sikerült. Kb. félórába tellett még megtaláltam a kijáratot. Úgy bolyongtam benne, mint régen Belfegor a filmben.
Ezt követően egy szép kávézóban ittuk meg a szokásos délutáni kávénkat.
A CIKK MÉG NEM ÉRT VÉGET, LAPOZZ A FOLYTATÁSÉRT !
