Hirdetés
 Reggel korán ébredtem a Vörös-tenger partján lévő szállodában a férjem nagy bánatára, mert így neki is akkor kezdődik a nap, amikor nekem.
     Reggel korán ébredtem, férjem nagy bánatára, mert így neki is akkor kezdődik a nap, amikor nekem.Gyorsan rendbe tettem a toalettem és már indultunk is reggelizni, hiszen kilenc órára jött értem a transzfer, hogy elvigyen első programomra a hammam masszázsra. Ide Peti nem szándékozott eljönni, ő a parton heverészés mellett tette le a voksát. Kilenc előtt néhány perccel már a szálloda előtt várakoztam. Lidó előtte nap elkérte a szoba számom, hogy majd azzal fognak keresni. Igaza is van, hiszen két egyforma nevű ember lehet egy szállodában, de ugyanaz a szobaszám nincs kettő. Rengetegen vártak odakint, így a transzfer is rengeteg volt. Kicsit izgultam, hogy megtaláljuk egymást a sofőrrel, de minden zökkenő mentesen ment. Beszálltam a kocsiba és már robogtunk is a következő szállodához, ahol egy német házaspárt vettünk fel.
Vörös tenger moló

    A wellness központba megérkezve mindenki olyan karszalagot kapott, amilyen szolgáltatást választott. A hammamról tudni kell, hogy nem csak egy sima masszázs, hanem egy rituálé. Először egy török fürdőbe visznek, ahol meleg vízzel és egy tál segítségével fürdés következik. Jó sok habbal, masszírozó mozdulatokkal tisztára sikálnak mindenkit. Ezek után egy testradírozás a következő etap, amelyet egy érdes felületű ruhával végeznek. Egyáltalán nem fáj, nem kell megijedni. Ha csillogunk-villogunk már a tisztaságtól, bekennek minket illatos pakolásokkal, majd becsavarnak egy lepedőbe, mint a múmiákat. Fázni senki nem fog, hiszen amin fekszünk, egy fűtött csempével borított tepidárium. Talán fél órát pihengettünk ott, azt hiszem el is szuszókáltam. Ez után gyors tusolás jött, hogy a fel nem szívódott pakolást lemossuk magunkról és már a szaunában találtam magam. Nem bírom sokáig a szaunát, pedig szeretem, így viszonylag hamar ki jöttem. A következő program a masszázs, ennyi kényeztetés után ez volt a pont az i-re. Teljesen felfrissülve tértem vissza a szállodához.
virág
 
   Ebéd után szerettem volna megmártózni végre a Vörösben, gyorsan fel is kaptam a tengeri cipellőmet és már a habok között voltam. Nem igazán vagyok az a típus, aki „vonyít”, ha valami szépet lát, de meghazudtolva önmagam szó szerint vonyítottam a gyönyörtől, amikor a térdig érő vízben színes halak úszkáltak körül. Ilyet ez idáig csak filmekben láttam, amit a trópusokon forgattak, és akkor is azt gondoltam róla, hogy csak egy filmes fogás. Nincs olyan, hogy ennyi gyönyörűség egy helyen legyen, pedig van! Ahol mi szálltunk meg nem is rendelkezik nagy élővilággal, Egyiptom egyes részeihez képest. Első bálozóként nekem maga volt a Paradicsom. Gondoltam miután így meg lettem radírozva, biztos remekül fogok barnulni, jól bekentem magam ötven faktoros naptejjel és már feküdtem is ki a napágyra. Nem feltétlen volt ez annyira jó ötlet. Estére ropogósra sültem, ülni is alig tudtam. A szállodába volt egy kisebb bazársor, hát körülnéztünk napégésre mit tudunk beszerezni. Egyiptomról tudni kell, hogy mi, amit szoktunk mondani, hogy csak nézegelődök, olyan nincs. Jönnek, körül udvarolnak, ajánlanak, megmutatnak mindent. Minket speciál leültettek, kaptunk a kezünkbe egy-egy hibiszkusz teát és beszélgettünk. Kérdezte, hogy honnan jöttünk, meddig maradunk, mióta vagyunk házasok stb…, addigra azt vettem észre, hogy már egy teljes arcpakolás volt rajtam és legalább három féle parfümöt végig szaglásztam. Az angol konyhanyelv eddig sosem hagyott cserben, hiszen külföldön csak azzal tudunk kommunikálni. Most viszont eléggé kellemetlen helyzetbe kerültem. Egészen jól elbeszélgettünk mindenről, majd megkérdeztem, hogy ő keresztény-e, mivel látom Jézus képét a falon. Mondta, hogy nem, ő muszlim, a kollégája keresztény. Majd Krisztusról mondott valamit, amit akkor még nem értettem, csak annyit, mintha azt mondta volna, hogy Krisztián. Én azt hittem, hogy a kollégáját hívják így, ezért közöltem vele, hogy a testvérem is Krisztián.
Szállo medence

   Amit nagy megdöbbenéssel fogadott, az arcára volt írva, hogy nagy marhaságot mondhattam. Majd tudatosult bennem, hogy bizony én azt mondtam, hogy a testvérem Krisztus. Egy ennyire vallásos országban nem biztos, hogy zökkenő mentesen veszik a hasonló megnyilvánulásokat. Gyors magyarázkodásba kezdtem, igen csak hasonlít egymásra ez a két szó, félre értettem. Nem volt semmi gond, jót röhögött rajtam. Gondolom kereskedelmi pályája során nem először találkozott hibbant turistákkal. El köszöntünk vendéglátónktól és kozmetikumokkal megpakolva jöttem ki a kis üzletéből, kaptam a napégésre is egy gyógynövényes kencét, ami akkor életmentő volt. Mivel másnap délelőttre is programot szerveztünk, ezért vacsora után gyorsan ágyba bújtunk, hogy kipihenten tudjunk nekifutni a harmadik Egyiptomban töltött napunknak. 
 

                                                                    Szerző &fotók:  Hajdu-Felső Bernadett