Hirdetés

Élménybeszámoló egy egésznapos vörös-tengeri hajós kirándulásról a Paradise-szigethez

   Luxori utunk után egy napos pihenőt muszáj volt beiktatni, hogy egy kicsit regenerálódjunk is. Így a hatodik napunkat pihenéssel és strandolással valamint szuvenírek beszerzésével töltöttük. Utazásaink alkalmával utolsó napra rendre egy jó kis programot szoktunk beiktatni, egy amolyan igazi nagy durranást. Most sem volt ez másként, a kiszemelt cél Paradise-sziget volt, amelynek nincs állandó lakója.


hajó


  Egész napos program ez is, de nem annyira megterhelő, mint Luxor. A délelőtti órákban a transzfer a hurghadai kikötőhöz szállított minket, ahol várt már ránk Lidó és a hajónk is. A hajóra felszállva útnak is indultunk a zafír a topáz és a smaragd színeiben pompázó Vörös-tengeren. Amíg első állomásunkhoz értünk Lidó gyorstalpalót tartott nekünk az élővilágról, ami majd fogad bennünket a korallzátonynál. A szabályokat is gyorsan elmondta, hogy biztonságos és kellemes programnak nézhessünk elébe. Nagyon fontos az, hogy ami a tengerben van, az ott is marad. Tehát sem kagylót, sem egyéb tengeri élőlényt nem viszünk haza. A korallokra ráállni szigorúan tilos, hozzá érni bármihez is az, hiszen laikusként nem tudhatjuk, hogy milyen fajta, akár még veszélyes is lehet ránk nézve. A jól ismert mondás most is megállja a helyét, miszerint mindent a szemnek, semmit a kéznek! Külön felhívta a figyelmet, hogy a „kisdolgát” a nagyot meg főleg ne a tengerbe engedjük el, hiszen a cápák nem csak a vért érzik meg nagyon messziről, hanem a vizeletet is. Bár úgy voltam vele, mint az egyszeri ember Erdélyben, ha medvét látunk, dobáljuk meg ürülékkel. De honnan lesz ürülékünk? Ha lesz medve, lesz az is. Tehát ha lesz cápa, lesz ott nálam minden is.


korall zátony


    A zátonyhoz megérkezve már csobbantunk is a tengerbe, hogy lássuk azt, amiről a Vörös-tenger messze az egész Világon híres, az élővilágát. Az egyik guide szólt, hogy elindul a zátony jobb oldalán, aki szeretne, menjen vele. A férjem velük tartott, engem inkább a másik oldal vonzott, így elindultam arra. Egy patkó alakú részhez értem, ami sekélyebb volt, mint a többi. A fejemet felemelve láttam csak, hogy egyedül vagyok ott, ami azért annyira nem töltött el jó érzéssel, hiába volt csodás a zátony. Inkább vissza indultam a tömeg felé, mert ha jön a cápa, akkor nem nála kell gyorsabbnak lennem, hanem a többieknél. Viccet félretéve, nem egy cápa paradicsom ez a hely, nem hallottam még róla, hogy ott találkoztak volna vele. Bár lenne egy, amivel szívesen találkoznék, az pedig a cetcápa. Egészen a néhány méterestől a 18 méterig is megnőhet, mérete ellenére nagyon békés állat, planktonokkal táplálkozik és bizony Hurghada vizeiben is szokták látni. Nagyon szerencsésnek mondhatja magát az, aki egyszer látja, még szerencsésebbnek, az, aki úszik is vele.