Az odautazás kalandjai;
Az előző cikkben írt ausztrál kalandjaim Melbourne-be való utazással folytatódtak. Eredetileg Sydney-ből a kora délelőtti járattal repültem volna tovább a másik városba. Sajnos azonban átsiklottam az angol időpont használaton, ugyanis nem mindegy, hogy 10 am vagy pm… így a reptéren derült ki, hogy a gépem nem reggel, hanem este 10-kor fog csak felszállni.
Na, ilyenkor kell egy jó tömény csokis muffin, hogy a boldogszintem kicsit helyreálljon. A cukor fel is pörgette az agyamat, így kitaláltam, hogy ingyen átrakatom a repjegyemet egy korábbi járatra. Itt éreztem nagyon az ausztrálok „no worries” mentalitását. A check-in pultnál dolgozó férfi mosolyogva fogadta az ötletemet és közölte, hogy a reggeli köd miatt pár járat indulását módosították, így az időjárásra fogva, ingyenesen becseréli nekem is a jegyemet egy kora délutáni járatra. Hiába, az élethez szerencse is kell! Addig a 4-5 órát nem akartam a reptéren való ücsörgéssel tölteni, így metróval visszamentem a város egyetemi negyedéhez. Bár inkább úgy éreztem magam, mintha Kínában járnék, az utcán siető emberek 90%-a kínai diák volt, a boltokban kínai árusok dolgoztak. Később utánaolvasva kiderült, a színvonalas ausztrál oktatásnak köszönhetően kínai diákok ezrei érkeznek minden évben Ausztráliába tanulni, és sokan letelepednek új hazájukban. Jó volt csak sétálgatni az utcákon, érdekes házakat felfedezni és végül egy parkban lazítani, beszívni az utolsó illatokat, elraktározni az utolsó emlékeket Sydney városából.
Melbourne varázsa
Ez a város totális pozitív sokk volt számomra. Először is, a város utcáin ingyenes a wifi; ezzel is segítsék a turistákat a tájékozódásukban. A belváros egy meghatározott utcákkal körülhatárolt területén teljesen ingyenes a villamosokon való utazás is! Így támogatja a városi vezetés a közösségi közlekedést a helyiek és a turisták számára, illetve próbálja csökkenteni az autók és az általuk kibocsátott benzingőz mennyiségét a városban! Azt is örök emlék lesz számomra, hogy itt ettem életem legfinomabb pisztáciás croissant-ját a Lune pékségben, és ittam először narancsdzsúszt fém szívószállal (megint a környezetvédelem!). Ráadásul Melbourne tele van hatalmas parkokkal, zöld felületekkel, és kedves emberekkel, nem véletlenül lett abban az évben már hetedszer megválasztva a világ legélhetőbb városának!
