A városba visszaérve természetesen megnéztük az evangélikus templomot is. Valamint sétálgattunk egy keveset a városban. Az evangélikus templom 1863 októberében épült, I. Ferenc József engedélyével.
Ahogy sétálgattunk a szűk utcákban vendéglátóhelyek és portékáikat áruló emberek tömege váltotta egymást. Az utcán nem a megszokott közlekedési táblák voltak, hanem vigyázz pincér és hasonlók. Az egyik házat teljesen benőtte egy hatalmas körtefa, meg is örökítettem.
A házaknál nem autóknak való garázsok álltak, hanem a csónakoknak való. Lampionok lógtak a fákról és a fából készült csónakházak romantikus képet festettek.
Ami sajnos már nem fért bele az időnkbe az a csontház meglátogatása, ami kevésbé romantikus, de annál inkább érdekes a festett koponyákkal és csontokkal teli kiállítás. Jó lett volna egy kicsit hajókázni a tavon és meglátogatni a közeli jégbarlangot, valamint sétálni egy keveset a Hallstatt-gleccseren.
Teljesen mindegy, hogy melyik évszakban látogat ide az ember, hiszen, ami szép, az egész évben szép. Akinek lehetősége adódik rá, hogy eljusson ide, ki ne hagyja Hallstattot, a só hazáját!
Szerző & fotók: Hajdu-Felső Bernadett