A hegyről leérve Badacsony felé vettük az irányt. Bevallom sokat tanakodtunk, hogy mivel üssük el ezt a mai napot. Sajnos a hatályos szabályok miatt beülni nem lehet sehová, kulturális látnivalók zárva, fürdők zárva, minden zárva. Először is a mólóra kisétáltunk, de a szél ott is kedvünket szegte egyből, borzasztó fagyos szél fújt, felborzolta a Balatont is. A Római úton kissé felmelegedtünk, mivel betértünk egy helyi termelői borokat áruló helyre. Pár fajta megkóstolása után választottam és egy üveg borral gazdagabban jöttünk ki.
Lassan delet ütött az óra, amit jelzett már gyomrunk is. Eszembe jutott, hogy Tihanyban minden szombaton, a parton piac van. Ezért gyorsan kocsiba vágtuk magunkat és már nyargaltunk is a levendula magyarországi hazájába. Legalább a parkolás ingyenes, azért az jó! A piacon egy halas árulta portékáját, mindenféle rákot, kagylót és különleges, valamint ismert halakból lehetett kérni, hogy mit készítsenek el. Ár sehol nem volt kint, étlap sem volt. El kellett mondani, hogy mit szeretnénk és megcsinálják. Rá néztem a férjemre, láttam a tekintetén, hogy ha ezt szeretném, megkapom, de nem pártolja a dolgot. Odébb sétáltunk, megkérdeztem, hogy mi a baj. Mesélte, hogy a munkahelyén szomszédok és bizony volt olyan, aki a reggeliért közel 30.000 Ft.-ot fizetett. No, gondolom ezért nem volt kint az ár. Inkább a helyi sütödében ettem. Bécsi szeletet kértünk, nagyon finom volt.
Ez a piac más, mint a többi. Leültem és körbenéztem. Fiatal férfiak és nők pezsgőztek, boroztak, vagy éppen pálinkáztak. Beszélgettek az emberek, társasági szintér a tihanyi piac. Aki még nem élte át, el sem tudja képzelni, hogy mennyire bensőséges a hangulat. Ebéd után felkocsikáztunk az Apátságig. Kicsit sétálgattunk és most kivételesen az Apátságba is be lehetett menni anélkül, hogy egy vagyont ott kellene hagynom. A főoltár és az orgona meseszép. Aki erre jár mindenképpen térjen be, lenyűgöző hangulata van.
Egy cukrászdába betérve cukorszintünk is a helyére került. Egy kis házikót alakítottak ki vendéglátó egységnek, ahonnan elvitelre lehetett kérni mindenféle finomságot. Meleg szörpöt is lehetett kapni, olyat még nem ittunk, ajánlom kóstolásra nagyon finom volt!
Innen már hazafelé vezetett az utunk, hiszen nyolc órára haza kell, hogy érjünk. Székesfehérvárnál megálltunk egy helyen. Van az országba egy halas étterem, ami három helyen képviselteti magát, abból az egyik Fehérváron van, valamint van egy Fóton és Dunakeszin is. Ide mindenképpen szerettem volna betérni, magyar halakból és alapanyagokból készítenek isteni ételeket. A házi málnaszörpjük olyan, mint amit a pusztamagyaródi nagyanyám készített a kertjében szedett málnából.
Télen is mesésé a Balaton, és a Covid sem állhatta utunkat semmiben. Jól éreztük magunkat, élményekkel lettünk gazdagabbak. Döntés kérdése, hogy alkalmazkodunk és kihozzuk a legjobbat, vagy sopánkodunk és kuksolunk a szobánkban! Mi az előbbit választottuk és nem bántuk meg. Az élet megy tovább, velünk vagy nélkülünk, de tovább megy, a döntés tőlünk függ!
Szerző & fotók: Hajdu-Felső Bernadett
