Hirdetés

Ha nem csalnak az emlékeim, két éve körülbelül ilyenkor utaztunk el párommal egy egynapos gráci adventi útra. Mivel Ausztria az egyik kedvenc országom, így izgatottan készültem az útra – szerencsére Zágráb és Bécs után Grác adventi hangulata sem okozott kellemetlen csalódást!


A hajnali órákban indultunk el az egyik helyi utazási iroda autóbuszával a pécsi Domus parkolóból Grác felé. Aznapra gyönyörűen kifehéredett a táj, mivel éjjel jelentősebb hó esett, ami manapság sajnos egyre ritkább a vidékünkön, noha picit aggódtam, hogy épségben oda-illetve hazaérünk-e a hóhelyzet miatt.

ausztria graz zotter csokigyar pralinek
Ezután úgy körülbelül 5 órányi buszozás után (egyszer megálltunk Nagykanizsán) végül elértük Grácot, illetve mégsem, mivel a program szerint először a Zotter csokoládégyárban tettük tiszteletünket egy pár órányi csokikóstolás kedvéért. Már többen is írtak cikkeket az élményeikről, magam is jártam már korábban is ebben a csokigyárban, így itt nem ért nagy meglepetés, a különböző fajtájú és formájú pralinék, bonbonok és drazsék, a gazdag íz- és aromavilág azonban ezúttal is lenyűgözött. Ami viszont nem változott, hogy továbbra is a különféle csoki-szökőkutakat és a "tejbe-csoki" ivócsokoládés csokoládé bár maradt a kedvenc részlegem a gyárban, utóbbi különösen emlékezetes volt, mivel forró csokoládézás közben az üvegablakokon át is a lassan szállingózó hópelyhekben és a havas lejtőkben gyönyörködhettünk. A kóstolás során használt Zotter feliratú, bolondos figurákkal mintázott kerámiakanalat jelképes összeg fejében haza is hozhattuk.

ausztria graz zotter forro csoki
Miután jóllaktunk a csokoládékkal és befejeztük a gyárlátogatást, teli pocakkal újra buszra ültünk és elindultunk felfedezni az ünnepi fényekben pompázó Grácot. Az idegenvezetőnk, egy idősebb néni piros esernyővel, először egy városnéző túrára vitt minket. Ebből annyi maradt meg, hogy megnéztünk egy szép barokk templomot, utána sétáltunk egyet a csodaszép barokk és eklektikus stílusú épületekkel és a különböző portékákat áruló üzletekkel teli főutcán (a Haribo boltot egyszerűen nem hagyhattuk ki), majd végül a sikló segítségével felkapaszkodtunk a Várhegyre és az Óratoronyhoz. Noha szerintem kissé kapkodósra vette a néni az iramot, a kilátás a város hóborította tetőire hatalmas élményt nyújtott. Sajnos a rohanás miatt az Óratoronyba nem sikerült bejutnunk, így lifttel jöttünk le a Várhegyről, majd visszatértünk a fő utcára, ahol az idegenvezető két órás szabadprogramot hirdetett.

ausztria graz oratorony
Mivel barátommal nem akartunk már visszamenni a Várhegyre, annyi időnk viszont nem volt, hogy felfedezzük a híres grazi fegyvertárat, ami engem vérbeli történészként legfőképpen érdekelt volna, a jégszobrokat pedig nem tudtuk, hogy hol keressük, így aztán maradtunk az adventi vásárban való bóklászásnál és alaposan szemügyre vettük az árusok szebbnél-szebb kézműves portékáit. Volt itt kézműves süteménytől, sült kolbásztól, forralt boron és gyertyákon, karácsonyi díszeken át mindenféle játékig bezárólag mindenféle árucikk, a szépen feldíszített karácsonyfás teret pedig - ahol az adventi vásárt kialakították - belengte a fahéj, a mézeskalács és a fenyő keverékének jellegzetes illata.

ausztria graz templom belso 2
A hideg idő miatt több, egyébként isteni narancsos-fahéjas illatú, különleges zamatú forralt bort is ittunk, ami persze megtette a hatását, mert nemsokára tűvé tettük a fő utcát egy illemhely után, szerencsére végül egy kedves helyi útbaigazított minket, azt tanácsolva, menjünk be a szemközti bevásárlóközpontba. Na, én addig még ekkora plázában nem jártam, az biztos! Több biztonsági őr megkérdezése után végül szerencsésen rábukkantunk a keresett helyiségre, azonban később a sokféle üzlet miatt kissé elveszve éreztük magunkat az óriási áruházban, csak harmadik nekifutásra sikerült eltalálnunk a kijáratot.

ausztria graz varhegy panorama
Miután visszatértünk az adventi vásár forgatagába, vettünk még néhány szuvenírt, illetve ittunk még egy forralt bort, ahol elhozhattuk a porcelánbögrét is, majd megpróbáltunk visszaemlékezni, hogy hol is van a csoport találkozója, de „természetesen” barátom és én is más-más helyszínre emlékeztünk, mint kiderült, barátomnak lett igaza és a helyi „Tourinform” volt a találkozó, de addig még vagy legalább négyszer mentünk el előtte. Amikor minden utastársunk megjelent, búcsút vettünk az ünnepi fényekben pompázó Gráctól, ismét visszatértünk a belváros szélén parkoló buszhoz és megkezdtük a hosszú, hazafelé tartó utat.

ausztria graz fo utca este
Szép, élményekben gazdag út volt, de nagyon kimerítő is, barátommal itt szögeztük le, hogy többet nem megyünk ilyen „messzire” egynapos út keretében. Az már más kérdés, hogy az elhatározásunk persze nem sokáig tartott ki… mindenesetre, ha valakinek túl soknak tűnik egy nap alatt a 10-12 órányi oda-vissza buszozás és alaposan szemügyre akarja venni a város látványosságait is, az jobban teszi, ha legalább két napot szán Grác látnivalóinak felfedezésére!



Készítette: Méhes Judit      Fotók: Saját