Pozitív terhességi teszt…földöntúli boldogság…álmatlan éjszakák…pelusok és cumisüvegek mindenhol, mintha a korábbi életünk, utazásaink nem is velünk történtek volna? Ugyan már, csak a kifogásokat keresed, hiszen nem kell rögtön a világ túl felére utazni ahhoz, hogy új élményeket gyűjts! Utazz babával hétköznapi, ám felfedezésre váró hazai helyekre.
Mi is ezt tesszük az immáron lassan két és fél éves kislányunkkal, Lujzival egészen pici kora óta, melyről blogot is vezetek, igyekezve a legkritikusabb kérdéseket körbejárni - amely általában visszatartó erő szokott lenni a szülők számára az elindulások alkalmával -, mint például pelenkázási lehetőség, parkolás, étkezés, babakocsival való megközelíthetőség. Íme az egyik legkedvesebb nyári emlékünk, blogbejegyzésünk az általunk letesztelt babakocsibarát helyszínekről, amelyeket jó szívvel ajánlok minden hasonló cipőben járó szülőtársamnak.
Egy vasárnapi nagy melegben, strandolás helyett a Dunakanyar felé vettük az irányt. Hallottatok már a Dunakanyari Körjáratról? Ez egy Hop on-Hop off jellegű, Visegrád-Nagymaros-Zebegény-Dömös-Nagymaros-Visegrád vonalon közlekedő járat, amelyre csak egyszer kell megváltani az 500 Ft-os jegyet, és az aznap megváltott jeggyel az adott napon bármelyik fenti hajóállomáson le-és fel lehet szállni. Két év alatt, Kajla útlevéllel rendelkező diákoknak és MÁV dolgozóknak ingyenes.
Nem is gondoltuk volna, de óriási rá az érdeklődés. Délelőtt fél tízkor vettük meg a jegyeket, gondoltuk, elücsörgünk az árnyékban a jegypénztár előtt. Egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy jönnek és jönnek az emberek, így gyorsan be is álltunk a hajó előtt kígyózó sorba, majd rá pár percre meg is kezdődött a beszállás. Mi Zebegénynél szálltunk le, ahol két órát tölthettünk a következő hajó érkezéséig. Az oda vezető hajóút 45 perc volt, mi a hajó fenti, nyitott részén foglaltunk helyet. Lujzi nagyon izgett-mozgott, egy darabig lekötötte a hajókázás, de jobbnak láttuk beleültetni a babakocsiba, onnan szórakoztatta az utasokat.
A babakocsinak hajóba való be- és kiemeléséhez ketten kellettünk, de az ott dolgozók is készségesen segítettek volna, ha arra kerül sor. Zebegényben viszont felváltva tudtuk megtekinteni a Kós Károly-kilátót, mert babakocsival oda a kezdeti lépcsők miatt esélytelen lett volna feljutni. Épp már vissza akartunk fordulni a hajóállomás felé, amikor egy kisebb csoportosulást pillantottunk meg a Monarchia Rétesház előtt. Fel is tankoltunk szilvás, meggyes-mákos és gyümölcsrizses rétesből és gránátalmás szörpből. Világbajnok volt és mindebből Lujzika is szívesen lakmározott. A hajóállomás mellett közvetlenül van egy szabadstrand, rövidebb napvitorlával árnyékolt szakasszal. Vittünk magunkkal törölközőt, így egy picit bemerészkedtem Lujzival a Dunába. Innen is érdemes volt már időben visszasétálni az állomáshoz, hogy legyen helyünk a hajón, ugyanis a tömött sor egy része nem fért már fel erre a járatra.
Másodjára már csak a lenti, légkondicionált, zárt részen találtunk ülőhelyet. Lujzit ekkor is jobbnak láttuk a babakocsiban utaztatni. Visegrádba visszaérve felkerestük a Mátyás Király Történelmi Mesekertet, ahol még egy nagyot játszottunk, és szaladgáltunk Lujzi után a labirintusban. 2 év alatt ingyenes a belépés, 18 év alatt 500 Ft, 18 év felett pedig 200 Ft a belépő. Parkolni amúgy a Hajóállomáson túl, de mégis nagyon közel, a jobb oldali díjmentes párhuzamos parkolóban tudtunk, de csak azért, mert tényleg időben érkeztünk. A játszóterezés után még Lujzika utolsó ébren töltött pillanatait gyorsan kihasználva felmentünk a Panoráma (autós) úton, hogy gyönyörködjünk egy utolsót még aznap a tájban.
Szerző: dr. Gálicz Boglárka Fotók: www.instagram.com/lujziruccanasok
