Egyiptomi utazásunk fénypontja a szabad vízi delfinúszás volt. Ez gyakorlatban mit is jelent? Röviden: A természetes élőhelyükön tudjuk megfigyelni, együtt úszni a delfinekkel. Mivel vadon élő állatokról van szó, így hozzájuk érni tilos.
A satayai korallszigetnél spinner delfinek élnek. Érdekesség, legalább is számomra, hogy az emlősök osztályának a páros ujjú patások rendjébe tartozik. Jellemző rájuk, hogy 3 méterre is kiugranak a tengerből, ahol a levegőben forgást, vagy pörgést hajtanak végre. Bevallom én ilyet nem láttam tőlük, de a google kiokosított!
Utazásunk a szállodából korán reggel kezdődött, vagy inkább hajnalban. A transzfer buszunk közel két órát zötykölődött velünk egy kikötőig, ahol is hajóra szálltunk.
Eléggé szeles napunk volt, így a hajót közel másfél óráig várakoztatták a kikötőben, amire megkaptuk az engedélyt, hogy kihajózhatunk. A szeles időjárásnak köszönhetően, az öblöt elhagyva igen csak hullámosnak bizonyult a tenger. Voltunk néhányan a hajón, sajnos a többség rendszeresen látogatta a mosdót. A hajóutunk két órát vett igénybe, mire odaértünk a Sataya korallszigethez.
A korallsziget környékén a víz nyugodt volt kristálytiszta, és sekély. A korall felfogta a hullámokat, így mindenki háborgó gyomra megnyugodhatott. Kisebb csónakokba szálltunk, amivel arrébb fuvaroztak minket a lehorgonyzott hajótól. Egyből ugorhattunk is a csodás Vörös-tengerbe. Először csak a hangjukat hallottuk, majd nemsokára meg is pillanthattuk őket. Sokan voltak, nagyon sokan. Én azt gondoltam, hogy ha szerencsénk van, látunk majd 2-3 egyedet, de nem így volt. Voltak delfinborjak is a csapatban, nagyon édesek. Játékosan körbeúsztak minket, engedték, hogy közel kerüljünk hozzájuk. Ettől független nagyon gyorsak, ha úgy gondolták, rákapcsoltak és már ott sem voltak.
Miután kigyönyörködtük magunkat a delfinekben, vissza indultunk a hajóra. Volt, aki a csónakkal ment vissza, én és még néhány elszánt „harcos” a vissza úszást választottuk. Nem bántuk meg, mivel ahol horgonyzott a hajó egy elsüllyedt fa halászhajó található. Egy darabig ott is elidőztünk, hogy jól szemügyre tudjuk venni a roncsokat. Mesélték, hogy néhány éve süllyedt itt el. Bevallom bizarr látvány volt a tengerfenéken angol wc-ket látni.
Kellemesen elfáradtam, a víz is kiszívott, így olyan éhes lettem, hogy szerintem a vasszöget is megettem volna. Tudta ezt a kis csapat is, akik végig vezényelték ezt a programot. Mire a fedélzetre vissza értünk már készen is volt a svédasztalos ebédünk. Ebéd után még sznoriztunk egyet a korallfalnál, majd vissza indultunk a kikötő felé. Utunk ekkor is izgalmas volt, mivel a legénység horgászott útközben és kapásuk is lett, kisfiam nagy örömére.
A szállodába vissza érve gyorsan megvacsoráztunk és hulla fáradtan ágyba is dőltünk, amin fekve is éreztem a hullámzást. Elmondhatom, hogy egy igazán izgalmas és unikumnak nevezhető élményben volt részünk. Lenyűgözött, hogy közel engedtek magukhoz ezek a fenséges állatok és így bepillantást nyerhettem egy rövid ideig abba, hogy, hogyan viselkednek természetes közegükben. Javaslom, hogy aki megteheti, ne hagyja ki ezt az életre szóló élményt!
Szerző& fotók: Hajdu-Felső Bernadett
