Hirdetés

Négy vagy öt évvel ezelőtt egy szlovéniai körutazás keretében sikerült ellátogatnunk Mariborba, „Szlovénia második fővárosába”, amely valóban Szlovénia második legfontosabb települése. Bár a programok sűrűsége miatt csak egy délutánnyi időnk maradt felfedezni, de eme rendezett, bájos városka központi utcáin, a takaros barokk és neogót épületek között barangolva az az érzésünk támadt, mintha visszacsöppentünk volna a vidéki Monarchia fénykorába.


   A valaha a történelmi Stájerországhoz, majd az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó kies település neve az idegenvezetőnk szerint először a 12. században jelent meg a forrásokban. Az eredetileg „határvárat”(Ausztria felől határvidéki településnek számított) jelentő Maribor hamarosan látványos fejlődésnek indult, de igazi jelentőségre csak azután tett szert, amikor a Lavant nevű egyházmegye központjává és püspöki székhelyévé vált a 19. század derekán. Az első világháborúig jelentős német lakosság élt a városban, ők azonban a Párizs környéki békekötéseket követően Ausztriába emigráltak. A várost a második világháború során többször is bombázták a szövetségesek ipari központ mivolta miatt, de a település a háborúk után főnixként éledt újjá, így nemsokára az újonnan létrejött Jugoszlávia egyik kulturális és ipari központjává válhatott. Maribor ma is jelentős központ, de az ipari szerep mellett egyre nagyobb jelentőségre tesz szert a turizmus is.

szlovenia maribor hid1
    A legelső benyomásunk Mariborról az volt, hogy olyan rendezett és kedélyes hangulatot árasztó, mintha csak egy osztrák vidék kisvárosban járnánk, a második pedig az, hogy egy turisták által felkapott helyhez képest nincs sem tömeg, sem tolongás.
A délutáni sétánk folyamán megtekintettük a városka legfőbb nevezetességeit: a Mariborski grad nevű kastélyt, amely a 15. századból származik, de az idők folyamán történő átalakítások nyomán többször is új külsőt nyert, a Keresztelő Szent János katedrálist, a Városházát és a Víztornyot, valamint az Öreg szőlőt, végül pedig a poén kedvéért áthaladtunk a 270 méter hosszú, Dráva felett átívelő Öreghídon, amely 2013-ban „töltötte be” a századik „életévét”.

szlovenia maribor mariborski grad1
   A körülbelül kétórás szabadprogram alatt egyénileg alaposabban is felfedezhettük a fenti látványosságokat, a mi választásunk a Mariborski gradra esett, amit egyáltalán nem bántunk meg. A viszonylag alacsony belépődíj ellenére a város és környéke kulturális múltját és történetét bemutató tárlatok szépek és érdekesek voltak, a személyzet barátságos, a kiállított régészeti anyagok, vonatkozású tárgyak és festmények történetéről pedig az alattuk található rövid angol nyelvű leírásokból tájékozódhattunk, de nemcsak műkincseket, hanem egykori bútorokat, használati tárgyakat és ruhákat is láthattunk a kiállításon. A nyomokban magyar szálakat is érintő tárlat megtekintése így sem vett igénybe túl sok időt, mindössze háromnegyed óra alatt túl voltunk rajta. A kastélyból nagyon szép kilátás nyílik Maribor óvárosára.

szlovenia maribor szolotoke1
   Noha a Keresztelő Szent János dóm is nagyon tetszetős, de amire a csoport egységesen kíváncsi volt még, az az Öreg Szőlő, így a szabad program végén meglátogattuk azt a házat, amelynek falaira a kb. 400 éves, azaz az 1600-as évek közepén telepített, vasráccsal körülvett szőlőtőke fürtjei fel lettek futtatva. A szőlő még ma is terem, a termését október elején szüretelik le egy borfesztivál keretében. A szőlőből készített nedű Szlovénia „tokaji aszúja”, gyakran adják ajándékba prominens személyek számára, míg a növény által hozott újabb hajtásokat a béke és a népek közötti barátság zálogaként gyakran adják egy másik állam városának. Több hajtás került belőle Magyarországra is az évek folyamán, ezek a keszthelyi Festetics-kastély parkjában és Tihanyban kerültek elültetésre. Oh, és mielőtt még elfelejteném, nemcsak a város környékén termelt fehér bort érdemes megkóstolni, hanem az Óvárosban található hangulatos kávéházakba is érdemes beülni!

szlovenia maribor utca1
Összességében, Maribor jó benyomást tett rám, szerintem minimum egy látogatást megér, az pedig külön tetszik, hogy nem tapossák egymás sarkát a turisták a városban. Tehát, amint tehetjük, kerekedjünk fel és ruccanjunk át Mariborba!
Készítette: Méhes Judit        Fotók: Saját