A város észak-keleti sarkánál a folyóparton a nagy parkoló mellett tudjuk megcsodálni. A 17. században épült, s motívumai közül nem hiányozhat Szent Márk szárnyas oroszlánja sem.
Nagyon hangulatos egész nap a város sikátoraiban barangolni, elveszni a lagúnák között, élvezni a napsütést, mindezt úgy, hogy nincsen tömeg, áradat. A házak falát zöld növények szövik be, s a kanálisokból néha előbukkan egy-egy szobor is. A halpiac mellett, stílusosan egy sellő szobor látható. A másik különleges szoborcsoportra, a városban kószálva, a Buranelli kanálisban bukkanhatunk rá. Három karcsú női alak emelkedik ki a vízből.
A város vízi adottságai miatt a közlekedést hidak segítik elő, melyből leghíresebb a Ponte Dante s mellette a Dante emlékmű. A régi folyami kikötőben épült, eredetileg a „Lehetetlenség hídjának” nevezték, mivel az erős áramlás miatt nehéz volt megépíteni. 1865-ben a nagy költőnek, Danténak szentelték, aki Isteni színjátékában tesz említést a helyről.
Az olaszok híresek a templomaikról. Treviso többel is rendelkezik, melyből kettőt emelnék ki, melyeket csupán kívülről láthattunk. A San Nicoló domonkos templom, éppen felújítás alatt állt. Stílusát tekintve velencei román és francia gótikus. A Szent Péter tiszteletére felszentelt neoklasszikus Dómban vasárnap lévén, szentmisét tartottak, így híres freskóit nem láthattuk. A Katedrális előtti tér igazi vásári hangulatot idéz. Kézműves termékek, helyi portékák keresik új gazdájukat.
Itália túránk során Velencébe és Padovába is vonattal jutottunk el a helyi állomásról. A jegyet automatából vásároltuk, a vonat olcsó, kényelmes, gyors és tiszta. Így nem kellett a parkolóhely kereséssel bajlódnunk s végre kipróbálhattam milyen emeletes vonattal utazni.
Utolsó olasz vacsoránkat egy apró vendéglőben költöttük el, ahol végigettük a menüt. Olasz ciabatta kenyér, olíva olajjal, garnélás spagetti és marhahúsos házi készítésű tagliatelle azaz szélesmetélt. Desszertnek a város süteményét rendeltük a Zoncladát. Ez egy mogyorós, almás, mézes, citromos piteféleség. A tésztája olvadt a szánkban, az ízlelőbimbóink pedig táncot jártak. Mindezt gyöngyöző proseccoval öblítettük le. Azt hiszem belekóstoltunk az olasz Dolce Vitába.
Szerző&fotók: Szőlősi-Papp Orsolya Utazz, Élj, Szeress