Hirdetés

Hirdetés

Hirdetés

Dalmácia – 2021 június: Ebben az élménybeszámolómban azt mesélem el, hogy egy mozgáskorlátozott számára is van esély a nyaralásra, ha elég bátor (a felesége).

  Két év telt el legutolsó külföldi utunk óta. Pedig nagy terveink voltak a 2020-as évre. Bosznia–Hercegovina után folytatni akartuk a Balkán megismerését. Szerbia – Montenegró – Albánia volt a tervezett úti célunk, megfejelve pár napos tengerparti pihenéssel. A Covid helyzet miatt viszont erre sajnos nem kerülhetett sor.


 medence előtt 1

  Időközben férjem fizikai állapota erősen leromlott, így az idén ezt már nem mertük bevállalni. Olyan utat kerestünk, ahová rövidebb az oda – vissza út és végig egy helyen van a szállás. Ahol nekem lesz lehetőségem részt venni fakultatív programokon, férjem pedig pihenhet a szállodában. Így esett a választásunk Horvátországra. Korábban már jártunk többször is az Isztrián, de most jóval délebbre, Közép- Dalmáciába utaztunk. Így is teli voltunk félelemmel amiatt, hogy a menni már járóbottal sem képes férjem, hogy bírja ki a csaknem 15 órás autóbuszos utat, na meg hogy a szálláshelyünk mennyire lesz akadálymentesített. Egy júniusi szombaton, korán reggel, bepakoltuk kedvenc utazási irodánk buszába csomagjainkat és a járást segítő rollátort, majd kényelmesen elhelyezkedve, összesen 26 fővel, elindultunk a 640 km hosszú útra. Az első pihenőt a határ közelében tartottuk. Ez rögtön kellemetlen kalanddal kezdődött.

Ogulin vár


  Férjem bottal próbált eljutni a nem túl távoli mosdóig, ami rögtön egy csúnya eséssel végződött. Így a későbbi, 2 - 3 óránként tartott rövid pihenőknél már senkinek nem volt kérdéses, hogy a rollárort ki kell venni a csomagtérből, hogy biztonságosabban tudjon járni. Első állomásunk Ogulinban, a buja természet és a történelmi környezet ihlette legendák által övezett, a XV. században a Frangepán család által alapított „mesés” városka volt. Férjemet a parkoló közelében lévő parkban, egy fa árnyékában lévő padnál hátra hagyva, városnézésre indultunk. Ogulin – a Klek (1182 m) hegyóriás aljában, egy kiterjedt katlanban, két folyó - a Dobra és a Zagorska Mrežnica - ölelésében helyezkedik el. Először az 1500-as évek elején épült Frangepán várat néztük meg a festőin szép Dobra folyó feletti szurdokon. A város közepén álló várba a Đulin szakadékon átívelő hídon át lehetett bejutni. A Đulin szakadék tulajdonképpen a Dobra folyó szurdoka, mely a várhoz érkezve itt tűnik el, egyúttal itt kezdődik egy 16 km hosszú barlangrendszer. A mai formájában reneszánsz várkastély tulajdonképpen az egykori vár központi része volt. Két hatalmas patkó alakú toronnyal határolt négyszintes, szabálytalan négyszög alapú épület, melyet eredetileg a délkeleti oldalon húzódó várfalba illesztették. A tornyok egykor börtönként szolgáltak. Az övező falak egy része is fennmaradt az azt erősítő félköríves tornyokkal. Az egykori négyzetes torony aljában kialakított várkapu közelében áll a máig fennmaradt gótikus Szent Bernát várkápolna. A vár udvara ma szépen gondozott park. A vár melletti Đulin szakadékhoz egy régi legenda fűződik. A legenda szerint a 16. században élt Ogulinban egy Đula nevű fiatal lány, akit szülei egy idős nemesemberhez akartak férjhez adni. Abban az időben harcok folytak a török ellen és a városba érkezett a fiatal Milan Juraić a Frangepánok tounji várának kapitánya. A történet szerint Milan és Đula az első pillantásra egymásba szerettek. Milan azonban hamarosan elesett egy törökkel vívott összecsapásban és Đula bánatában a Dobra szakadékába vetette magát. Azóta hívják a szakadékot „Đulin ponor”nak, vagyis Đula szakadékának. Városnéző sétánk során megtekintettük még a Szent Jakab templomot. A templom legrégibb része a harangtorony, melynek építését régészeti kutatások alapján a 12. századra teszik. Az esti órákban értünk a szálláshelyünkre, mely végig a Trogir környéki Seget Donji településen, egy erdős domboldalon, a tengerpart közelében lévő Hotel Medenában volt.


5. célegyenesben

   Rosszul indult minden. Fáradtan, nyűgösen, éhesen érkeztünk meg. A szobánk a 7. emeleten, a hosszú folyosó legvégén volt. Méretét tekintve akkora, hogy a rollátort csak összecsukva tudtuk bevinni, illetve kirakni az erkélyre. Az étterembe legalább 20 lépcsőn lehetett lejutni. Így ezzel férjem nem is próbálkozott. Vittem fel neki valami ennivalót, majd kitárt ajtók mellett (a klíma nem működött) lefeküdtünk. Aludni a hőségben nem nagyon tudtunk, legszívesebben rögtön hazaindultunk volna.


medencénk távolról


  Másnap aztán jobbra fordultak a dolgaink. Az idegenvezetőnk és a szálloda alkalmazottjai segítőkészségből jól vizsgáztak. Lehetővé tették, hogy a teherliftet használjuk az étteremhez, illetve a hátsó kijárathoz. Megmutattak egy enyhén lejtős, bár elég hosszú, kerülő szerviz utat, ahol akadály nélkül le tudtunk jutni a strandra illetve a tengerpartra. Sőt – hab a tortán – a polbár fiatal pincére, amikor meglátta a férjemet a rollátorával, rögtön felajánlotta, hogy majd ő felvisz bennünket a hotelhez autóval, amikor haza akarunk menni (ezt minden nap meg is tette). Közben a légkondink is megjavult. Vasárnap az egész napot és a hétfő délelőttöt pihenéssel és fürdéssel töltöttük. A medencébe István is be tudott menni, így ő sem maradt ki az élményből. Én persze a tenger hűs hullámait is kipróbáltam. Hétfőn lehetőség volt fakultatívan részt venni egy szép kiránduláson Omisba. Ahonnan kishajóval a Cetina folyó festői kanyonjában gyönyörködhettek, majd Omis óvárosábanbarangoltak csoportunk tagjai és a vállalkozó szelleműek felkapaszkodtak az alsó erődhöz, ahonnan lenyűgöző panoráma nyílt a városkára és a Cetina és a tenger találkozására.  


Trogir


   Sajnálom, hogy kihagytam ezt a programot. Én ezen a napon a délelőtti pancsolást követő, a strandon elfogyasztott, finom medditerrán ebédünk után a szállodánk környékét derítettem fel. Elsétáltam Trogir irányába. Sok pazar villát, apartmant láttam, majd végig a tengerparton mentem vissza a hotelunkig. Végig szép pálmafás sétányok, bárok, fagyizók, yacht kikötők kísérték utamat. Kedden, azaz a születésnapomon bementem két idősebb utastársammal Trogirba a buszunkkal. A többiek délelőtt Klissza várához tettek egy rövid kirándulást. Mi addig bejártuk a város híres piacát, fagyiztunk egy tengerparti teraszos cukrászdában, korzóztunk a lenyűgöző pálmafás sétányon, majd délben csatlakoztunk a közben megérkező csoportunk óvárosi sétájához. Trogir óvárosa egy kis, mesterséges szigeten fekszik. A szigetecskét a szárazföld felől a régi hídon (Trogirski most) lehet megközelíteni. Trogiri sétánkat a Szárazföldi kapunál kezdtük.  Egykoron felvonóhíd és két erős bástya állt itt a hívatlan vendégek elrémisztése végett. A kapu tetején a város védőszentjének, Szent János (Sv. Ivan) szobra őrzi a mai napig a városka nyugalmát. A főtérre hidakon és szűk utcácskákon jutottunk el és megtekintettük a XIII. századbeli Szent Lőrinc dómot, Dalmácia egyik legszebb román stílusú műemlék székesegyházát. Egy korai keresztény templom romjaira kezdték el építeni a Székesegyházat a XII. században, de csak a XVII. században fejezték be az építkezést. A katedrális külseje elsősorban román stílusban, míg a belső részek, boltozatok, gótikus stílusban lettek kialakítva. A harangtornyot a XIV. század végén kezdték el építeni, de csak a kétszáz évvel később, a XVI. század végén fejezték be. A Városháza, és mellette az óratorony, szintén Trogir óvárosának főterén található, a Szent Lőrinc Katedrálissal szemben. Valaha itt történt Trogir nyilvános törvénykezése. Ma a Loggia előtt található napernyős kávézó, a fáradt turisták népszerű pihenőhelye. A Cipiko-palota a Szent Lőrinc székesegyház mellett, a tér másik felén található. A palota egy római ház maradványaira épült, Cipiko velencei építész tervei által. Az épület szépségét és egyediségét a két darab három részes faragott ablak adja. Útba ejtettük még a Szent Péter és Szent Borbála templomot, átmentünk sok régi kapun, láttunk több szép palotát és sétáltunk a hangulatos, hatalmas pálmafákkal teli tengerparti sétányon, ahol be is tértünk egy finom kávéra. Trogir óvárosának észak-nyugati sarkában, a parkoló közelében fekszik a Kamerlengo erőd (horvátul: Kaštel Kamerlengo). A XIII. században kezdték el építeni. Miután 1420-ban a Velencei Köztársaság Trogirt is elfoglalta az erődítményt tovább építették. Erős és masszív haditengerészeti bázissá építették át.A városnézés után, visszatérve a szállodánkba, férjemmel is megünnepeltük a születésnapomat. Ettünk egy – egy szelet finom tortát. 



A cikk még nem ért véget, lapozz tovább a folytatásért !