Egy kis ország a Balkán szívében vadregényes tájakkal, hegyek és völgyek szédítő magasságaival és mélységeivel, a világ 2. legmélyebb kanyonjával, Európa egyik legszebb és legnagyobb tengeröblével, csodás nemzeti parkokkal és tengerparti, mediterrán óvárosokkal. Egy kis ország a Balkán szívében, ahol autentikus hangulat, őszinte vendégszeretet, isteni finom ételek és baráti árak várják a látogatókat. Egy kis ország a Balkán szívében, mely ízig-vérig balkáni, kalandos és helyenként kissé kaotikus, ahol talán nem alakul minden úgy, ahogy elterveztük, de garantáltan különleges kalandokban és felejthetetlen élményekben lesz részünk. Ez a fekete hegyek országa, vagyis Crna Gora. Ez Montenegró!
2021 júliusában töltöttünk 10 napot Montenegró alapos felfedezésével, melynek során fantasztikus élményekben volt részünk. Az ország teljesen elvarázsolt minket, és messzemenőleg felülmúlta elképzeléseinket. Lélegzetelállító tájakon barangoltunk, különleges kalandokban volt részünk, valamint megtapasztalhattuk a balkáni konyha remek ízvilágát és a helyiek vendégszeretetét.
Az első néhány napot az ország északi részén elterülő, világörökségi Durmitor Nemzeti Parkban töltöttük, ahol felfedeztük többek között a híres Tara-kanyont, mely a világ 2. legmélyebb kanyonja, megnéztük a Piva-kanyont a Mratinje-gáttal, mely Európa egyik legmagasabb boltíves gátja, körbetúráztuk a Fekete-tavat, és részt vettünk egy izgalmas raftingtúrán a Tara folyón.
fotó: Kotori öböl
Innen a világhírű, szintén UNESCO-listás Kotori-öböl felé vettük az irányt. Kötelező látnivalók ebben a régióban Kotor óvárosa, városfalai és erődje, de érdemes felautózni a Lovćen Nemzeti Parkba és megnézni a Njegoš-mauzóleumot is, emellett pedig érdemes meglátogatni Perast tündéri városkáját az öbölben fekvő Szirti Madonna szigetével együtt.
fotó: Sveti Stefan
Ezután végigautóztunk Montenegró 300 km hosszú tengerparti szakaszán, bejárva a tengerparton fekvő, rendkívül hangulatos, történelmi óvárosokat, mint amilyen Budva, Sveti Stefan, Bar és Ulcinj.
fotó:a Pavlova Strana kilátópont
Végezetül a Shkodrai-tó Nemzeti Parkban zártuk körutunkat, ahol részt vettünk egy csónaktúrán a Crnojevića folyón, melynek során bevittek minket a nemzeti parkba. A folyó a Shkodrai-tóba ömlik, ami a Balkán-félsziget legnagyobb tava, és meseszép környezetben, hegyláncok ölelésében fekszik. Legvégül ellátogattunk egy ismert szamárfarmra is, ahol többek között fajmentéssel és szaporítással foglalkoznak. Cuki csacsikkal ismerkedhettünk meg itt.
Néhány praktikus információ egy montenegrói körutazáshoz:
fotó: Tara híd Dumitor Nemzeti Park
Néhány praktikus információ:
Közlekedés:
Nincsenek autópályák, sem fizetős utak. Egyetlen fizetős alagúttal találkoztunk Podgorica környékén, ahol egy fizetőkapun áthaladva kell rendezni az alagút használati díját. Benzinkút sok helyen van, könnyen meg lehet oldani a tankolást, az üzemanyag is olcsó, mint ahogy minden más az országban. A nagyobb városokat összekötő utak viszonylag jó minőségűek, lehet rajtuk haladni, a keskeny, szerpentines, hajtűkanyarokkal tűzdelt, hegyi utakon viszont elég macerás a közlekedés. Egyes szakaszokon a vezetés fárasztó és időigényes, viszont mindenképp szükséges egy autó ahhoz, hogy alaposan fel tudjuk fedezni az országot. Aki repülővel érkezik az országba, annak javaslom az autóbérlést, és lehetőleg egy nagyobb alváz magasságú, erősebb kocsi választását.
fotó: Kotor óvárosa az erődből
Étkezés:
Az étkezéseket általában igyekszünk minél egyszerűbben és minél olcsóbban megoldani, ezen a téren abszolút low-budget utazók vagyunk. Ritkán eszünk étteremben, olyan utazásunk pedig egyáltalán nem volt idáig, amelynek során minden egyes nap étteremben ebédeltünk és vacsoráztunk volna. Montenegróban viszont annyira olcsó minden, hogy nem lett volna érdemes a bevásárlással és a főzéssel nyűglődni. A helyiek nagyon kedvesek és vendégszeretőek, az árak hihetetlenül barátiak, az ételek pedig ínycsiklandozóak, és óriási adagokat adnak. Az ételekkel nehéz melléfogni Montenegróban, nagyszerű a balkáni konyha ízvilága, bár azt hozzá kell tenni, hogy a kínálatot erősen dominálják a húsételek. Egyik kedvencünk volt a ćevapčići, magyarul csevapcsicsa, ami egy darált marhahúsból készült fasírtféle, és eredetileg Bosznia-Hercegovina nemzeti étele, de voltaképpen az egész Balkán egyik legjellemzőbb étele. Isteni török kávét ittunk mindenhol (0,50 – 1,50 EUR), az éttermi étkezések ára pedig 10-15 EUR között mozgott/2fő, kávéval, üdítővel. A legdrágább vacsora kemény 20 EUR volt kettőnknek, de az már tényleg a legpuccosabb helyen volt, Kotor óvárosában, a Szent Trifun-templom előtti téren, élőzenével.
fotó: Budva óvárosa
Árak, pénzügyek, internet:
Noha Montenegró nem EU-tagállam, önkényes alapon bevezették, és elkezdték használni az eurót, így két fizetőeszköz van az országban: a szerb dínár és az euró. A bankkártyás fizetés viszont gyerekcipőben jár, a legtöbb helyen csak készpénzt fogadnak el, egy kivétellel a szállásokat sem tudtuk bankkártyás fizetéssel rendezni, így tehát tanácsos érdemi mennyiségű készpénzzel készülni. A nemzeti parkokba belépőt kell fizetni, amelynek ára 2-4 euró között mozog, a látnivalókhoz pedig általában 3-5 euró a belépő. A különböző programok is nagyon olcsók, ezért érdemes itt kihasználni olyan lehetőségeket, mint amilyen a raftingolás, amit más országokban drágábban kaphatunk meg. Montenegró jelenleg még nem tagja az EU-nak, ezért nem célszerű használni az EU-s adatroamingot. Ilyenkor helyi netkártyát szoktunk venni, amit ezúttal kihagytunk, mert minden szállásunkon volt jó jelerősségű wifi, amivel tökéletesen elboldogultunk.
fotó: Shkodrai-tó Nemzeti Park csónakból
Szerző: Ilek Mária Rebeka
A blogunk weboldalán megtalálható egy nagyon részletes és komplex, 3 részes útleírás Montenegróról, ha valakit esetleg bővebben érdekel: https://dreambigger.webnode.hu/montenegro/ További utazós sztorik, képek, videók: Facebook: Dream bigger - Álmodj nagyobbat
