Hirdetés

Hirdetés

   Nehéz úgy a finn természetről és az itteni túrázásról úgy beszélni, hogy a Karhunkierros, vagyis szabad fordításban a Medve-ösvény ne kerülne szóba. Az Oulanka Nemzeti Parkot átszelő, és még azon kívül is terjeszkedő túraösvény egyértelműen Finnország legnépszerűbb célpontja. Szurdokok, folyók, hegyek és erdők, mocsarak és tavak és sok más természeti képződmény, amelyen keresztül vezet az út!

     Az élet sajnos úgy hozta, hogy a túrát sebtében kellett megszerveznünk feleségemmel, így nem beszélhetünk több hónapos gondos előkészítésről. Egy teljes napra és néhány estére-délutánra tippelem az időt, amit a túra előkészítésével töltöttünk. A tavalyi lappföldi túránkra megvett felszerelés nagy része jó volt idén is, így lényegében egy jó térkép, néhány pár zokni, egy kis gázpalack és a kaja megvásárlásával megúsztuk a dolgot. Mi bíztunk a rutinban, de azért senkinek nem ajánlom ezt a sietséget!

Információ-csomag kezdésnek:

  • - A Karhunkierros jól jelölt ösvény, eltévedni szinte lehetetlen
  • - Mi kb. 3 km / óra sebességgel teljesítettük az utat, 5 és fél nap alatt.
  • - Kilométerenként tábla jelzi a megtett, és a még hátralévő kilométerek számát
  • - 8-10 kilométerenként menedékházak állnak rendelkezésre, ezek között pedig további tűzrakóhelyek és tetővel fedett, nyílt oldalú esőmenedékek („laavu”).
  • - WC a menedékházak körül van
  • - A víz iható, de érdemes azért felforralni a biztonság kedvéért
  • - Bogyót, gombát szabad gyűjteni. Horgászni csak engedéllyel szabad, az adott vízre vonatkozó infó általában a vízparti pihenőhelynél van kirakva több nyelven is.
  • - Szemétlerakó vagy kuka nincs. Amit odaviszel, azt vidd is el onnan (vagy égesd el, amit lehet).
  • - Mobilnet és térerő az út során gyenge volt vagy egyáltalán nem.
  • - A menedékházakban általában van hely, de érdemes sátort is vinni. Ki tudja, mikor esik be egy 10 fős turistacsoport? Pont ezért a túrát érdemes kisebb létszámmal tervezni.
  • - Számos parkoló és rövidebb túraösvény is található a Karhunkierros mentén, így mindenki találhat magának való távot akkor is, ha 72/82 km sok lenne egyszerre.
  • - Ruka sícentrumból buszok közlekednek a Karhunkierros kezdőpontjaira, 14€ körül lesz a jegy.
    túrázópár header

 

1. nap Ristikallio parkoló – Ristikallio menedékház, 5 km

    A Karhunkierrosnak két kezdete és egy vége van. Az egyik ág 82 km-es, a másik 72 km túrát eredményez. Mi ez utóbbit választottuk, ezért a Ristikallio parkolóból vágtunk neki, a kocsit hátrahagyva. Este értünk a parkolóba, ezért csak rövid „sétát” terveztünk aznapra. Főleg erdészeti művelés alatti álló erdőkben vezetett az ösvény, de már ezek az erdők is dúskáltak gombában és vörös áfonyában. A fő látványosság a Ristikallio („Kereszt-szikla” vagy „Kereszt-kő”) kvarcit tömbje, amely meredek fallal esik az Aventojoki folyóba.    A Ristikallio alján, a folyóparton autiotupa, vagyis szabadon használható éjszakai menedékház áll. Üresen találtunk, épp már sötétedett mire odaértünk. Tüzet raktunk a kályhában, vacsorát főztünk, majd lefeküdtünk aludni.  


ristkallio

 

Napi menünk ezentúl így festett:

     Reggeli kávé, zabkása, szárított gyümölcsök. Tízórai (gyors megálló menet közben): protein / müzli szelet. Ebéd: egy pohár „forró bögre”, mini szalámi, kétszersült. Vacsora: kiadósabb étel. Zacskós túrakaja, felturbózva magunkkal vitt fokhagymával, pirított szalonnakockákkal, helyben fogott hallal.


2. nap Ristikallio menedékház – Oulanka kemping, 13 km

        Az Aventojokiban úszó hóddal indult a reggel. Reggelink a szokásos kávé, és a gyorsan megfőzhető zabkása és szárított gyümölcsök voltak. A reggeli után a 20 és 15 kilós hátizsákjainkat hátunkra véve tovább álltunk. Hamarosan egy újabb menedékház jött szembe (Puikkokämppä), majd a túra egyik látványossága következett: a Taivalköngas zúgó. Ez egy sziklaszűkület, amely között az Oulanka folyó nagy robajjal préseli át magát. A „köngas” számi eredetű szó és ilyesféle zugókat jelöl.


       hód úszik


 

 

   A Taivalköngasnál melegítettünk vizet és egy pohár „forró bögre” krémlevessel csillapítottuk éhségünk. Ezután a sétánk könnyen járható, szép erdőkön át vezetett. Délutánra értük el az Oulanka NP szívében helyezkedő kempinget. Bevallom, elcsábultunk. A sétától fáradtan egy palack cukros üdítővel pótoltunk némi energiát, majd befizettünk egy sátorhelyre éjszakára. Aznap ízletes ételt főztünk az útközben talált gombákkal és a magunkkal vitt fokhagymával és füstölt szalonnával tuningolt zacskós curryből.

 

3. nap Oulanka kemping – Jussinkämppä, 16 km

       A kemping kényelmi szolgáltatásai (meleg víz, konyha, elektromosság) által felfrissülve útnak indultunk. A Nemzeti Park étteremmel és szép kiállítással kecsegtető, modern látogatóközpontja (1 km séta) nem tudott elcsábítani minket, hamar kiszakadtunk a civilizáció vonzásából. Nem is kellett sokat várni az attrakcióra: a Kiutaköngas! A vöröses dolomitsziklák között robajló Oulanka-folyó mindenkit fotózásra ösztökél, sajnos az állandóan köröző turistákat szállító helikopter nagyon zavaró tud lenni.


      Az út ezúttal is elég könnyen járható volt, sokáig mentünk fent a folyó magaspartján, vagy közvetlen a vízparton. Az út végén eléggé fáradtan értünk a Jussinkämppä menedékházba, ahol hajszálon múlt, hogy találtunk alvóhelyet, mivel egy népes lett társaság elfoglalta a helyek többségét. Zacskós kajánkat gyorsan megfőztük, evés után – mint mindenki más – nyugovóra tértünk. Este 9 órakor az egész társaság a hálózsákjában volt, fél órával később már teljes volt a csend és a nyugalom. Csak az égő fahasábok pattogtak a kályhában, na meg valamelyik lett pasi horkolt elég intenzíven...

4. nap Jussinkämppä – Siilastupa, 15 km

   Csodás, természetes erdei fenyveseken át vezetett az út, én szokás szerint fekete- és vörösáfonyával tömtem az arcom. Az út felénél egy jókora meredély, a Pähkänä alá értük. Fáradtak voltunk. Inkább a folyóparti pihenőhelyen főztünk egy teát, és nem mentünk fel a meredek lépcsőkön a hegytetőre.

   Erre a szakaszra esik az ún. Kis Medve-ösvény, amely a közeli parkolóból egy napi kényelmes kirándulást kínál. Bizony, 12 kilométerével kétségtelenül sokkal népszerűbb a hosszú túránál. A Harrisuvanto függőhídja, a Kitkajoki-folyót szegélyező meredek sziklák és a Jyrävä-vízesés, és még sok-sok látnivaló csodás élményt nyújtanak.


   függőhíd

 


   Aznapi célunk a vízesésre néző Siilastupa rönkház volt, amely szavakba nehezen önthető szépségű tájba illeszkedik. Egy kis horgászat számos szép sügért eredményezett, amelyekből párat másnap ebédre el is fogyasztottunk.

5. nap Siilastupa – Porontima (9 km)

    Laza, szinte rövidnek mondható napot terveztünk, egyfajta pihenésképpen. A nemzeti park területét elhagyva visszatértek a művelt erdők, amely eléggé egyhangúvá tették a sétát. Egy nem várt eredménye is lett rövid és könnyű útnak: túránk első veszekedése! Teljesen banális okból: én szívesen mentem volna gyorsabban a könnyű terepen, míg feleségem inkább nyugodtabb tempóban akart túrázni. Elvégre hova rohanunk, ha úgyis mindjárt megérkezünk?


 finn kunyhó


    A rosszkedvnek végül utunk célja, a szerény patakká száradt Porontimajoki folyóra épített Porontima pihenőhely vetett véget. Mint a mesében, olyanok voltak azok a folyó fölé épített kis faházak! „Régi” ismerősök köszöntöttek minket barátsággal. Túrázók, akiket a korábbi szálláshelyeken ismertünk meg. Például az a kedves 60-as házaspár Mikkeliből, akik előtt megemelem a kalapomat: a hölgy térde már az út elején feladta a szolgálatot, így lassan, bicegve, meg-megállva tette meg a hosszú utat. Ezalatt a férje a málha nagyját cipelte vagy 60 km-en keresztül. A szemeben ők hősök! Aztán ott volt Sanna, az egyedül túrázó fiatal grafikus, akinek a kezéből ettek a tolvaj északi szajkók. A cél előtt neki is megfájdult a lába,  6 kilométerrel a cél előtt feladni kényszerült ő is.

6. utolsó nap. Porontima – Ruka (és sör!), 16 km

    A túra során sokat törtem a fejem azon, hogy vajon miért mondta / írta mindenki azt, hogy a Karhunkierros nehéz? Egészen Porontimáig, sőt még attól 5 kilométerig semmi nem utalt semmilyen nehézségre. Jól járható ösvények, nem sok és nem túl nehéz emelkedők, a köves – gyökeres szakaszok kaviccsal kitöltve sok helyen (EU-s támogatás!). Aztán elérkezett az utolsó 10 kilométer. A 62 kilométerbe, a túra fáradalmaiba elfáradt test és szellem szinte sokkot kap attól, ami ezután jön!


   túra a folyónál


  Amíg az ösvény korábban a dombokat udvariasan megkerülte, és lassan-óvatosan vitt a fennsíkra, addig innentől kezdve egyenesen a legrövidebb úton visz fel, bármilyen domb vagy hegy kerül elébe! Hogy csak a nagyobbakat említsem: Kumpuvaara, Konttinen és Valtavaara jönnek sorban, majd a végén: Rukatunturi. Nagyon, nagyon elfáradtunk.

    Felkészülésünk hiányait nem éreztük egészen addig, amíg el nem jött a nagy kérdés: pontosan hol is van vége ennek a túrának? Ne röhögj! A térképeinken mindig világosan futó ösvény Ruka síparadicsomban, a sípályák és dombok-hegyek között hirtelen gordiuszi csomóba megy át. Rukában egy parkolóba értünk ki az erdőből, és sehogyan sem értettük, hogy pontosan mi is a feladat? Ez lenne a vége?


   finn bogyó


   Nemhiába indiános könyveken nőttem fel, kis kereséssel észrevettem a Karhunkierros narancssárga jelzését, távolabb eldugva: tovább-tovább, még nincs vége! Meredek hegyorom tetején tűntek el a sífelvonók, és mi arra gondoltunk: az nem lehet, hogy még ODA is fel kell másznunk? De bizony! Erőnk utolsó morzsáival vánszorogtunk fel a Rukatunturi hegy oldalába, mígnem – mint Las Vegas a sivatagban – feltűnt előttünk a sícentrum. Hotel, steak house, karaoke, drink bár... mint egy furcsa álomban. És a kapu: KARHUNKIERROS. Ez volt a vége. Az étteremben ismerős arcok tűntek fel, ezúttal finom étkészlet és hatalmas adag ételek mellől üdvözöltük egymást.


finn táj 8
 

A Karhunkierros könnyebb volt, mint Lappföld, de semmiképpen sem könnyű. Érdemes elmenni, végigjárni...