Ez az egész utazás úgy kezdődött, hogy kislányommal az egyik Alexandra könyváruházban rátaláltunk Bartos Erika „Brúnó Budapesten“ című történeteire és annyira megszerettük ezeket a – képekkel is gazdagon illusztrált - utazós - ismeretterjesztő mesekönyveket, hogy ezután szabályosan „faltuk“ a Brúnó sorozatot.
Ez által pedig – képletesen szólva - keresztül-kasul bejártuk a fővárost és környékét – ahogy mindig is szerettük volna - olyan helyekre is eljutva, amikről még csak nem is hallottunk.
Így került előtérbe a
és az Anna játszótér; s ekkor megfogadtuk magunknak, hogy a közeljövőben nem csak átutazunk majd a budapesti autópályákon, hanem mindenképp ellátogatunk A Brúnó kötetekben bemutatott kirándulóhelyekre is. A tervünket végül hamarabb sikerült nyélbe ütni, mint gondoltuk volna, kedves rokonaink ugyanis éppen a Normafa közelében található Svábhegyre költöztek, s mivel mi éppen Magyarországon tartózkodtunk, a rokonlátogatást összekötöttük egy kis vonatozással.
Mert közben azt is megtudtuk Bartos Erika Brúnó Budapesten – Buda hegyei című könyvéből, hogy pontosan a Normafa környékén áthalad egy Gyermekvasút, amin 10-14 éves gyermekek látnak el komoly vasutas feladatokat, épp csak nem ők vezetik a vonatokat!
De szinte minden mást ők csinálhatnak, így: hangosbemondóként, peronügyeletesként, váltókezelőként, jegyellenőrként, pénztárosként és ajándékárusítóként is dolgozhatnak.
Nosza, felkerekedtünk hát, hogy mi is megnézzük magunknak ezeket a vasút iránt elkötelekezett gyermekeket és a keskeny nyomtávú járműveket, melyeket anno még helyi árufuvarozásra használtak, de manapság már a MÁV fennhatósága alatt végképp a turizmus tudhatja a magáénak. Évente kb. 300.000 utas utazik rajta. Azt még tudni kell róla, hogy régen Úttörővasútnak nevezték, de a rendszerváltás, vagyis 1990 óta mára már Széchenyi-hegyi Gyermekvasútként ismert.
Bár nem tudtunk róla, de pont ezen a napon, amikor mi oda kirándultunk, tehát 2023. április 11-én lett 75 éves a Gyermekvasút, így már a bejáratnál nagy csindaratta-bumm-bumm-bummal várták az oda látogatókat. Mi valahogy mindig belecsöppennünk az ilyen és ehhez hasonló dínom-dánomok kellős közepébe, no nem mintha bánnánk!
A jegyünk ezen a napon 4 főre 5000 ft-ba került (csak forinttal, készpénzben lehet fizetni, de a vonaton is megvehető a jegy) és az ünnep alkalmával kaptunk mellé egy kis nosztalgia, ún. „alkalmi kéregjegyet“ is,
aztán már fel is szállhattunk az egyik ott állomásozó kisvonatra. Amíg az indulására vártunk, néztük a szemközti sínpárra beérkező színes vagonokat 
és olvasgattuk a prospektusokat, amik a váróteremben voltak 4 nyelven (magyar, angol, német, orosz) kirakva. A tájékoztató füzet szerint a Gyermekvasút 12 km (egész pontosan 11,7018 kilométer) hosszú távot jár be a Széchenyi-hegytől Hűvösvölgy megállójáig. Megengedett legnagyobb sebessége 20 km/óra, a menetidő pedig kb. 45 perc. Mi oda-vissza váltottuk meg a jegyünket, de sajnos az időnk rövidsége miatt nem tudtunk sehol sem leszállni. Csak a végmegállóban vártuk meg a következő vonatot, ott ugyanis volt egy kisebb múzeum, amit megnéztünk és vásároltunk egy-két vásárfiát is a gyermekeinknek (egy kisvonat alakú nyakláncot bőr függőn és egy Fekete Péter kártyacsomagot – természetesen a Gyermekvasútról szóló lapokkal) – na de ne szaladjunk ennyire előre a történetünkben, mert addig még volt jó pár megálló és fa :)
Első körben nyitott vagonokba ültünk be, amit azonnal meg is bántunk, amint a vonatunk elindult, ugyanis az idő inkább borús volt, mint derűs ezen az egyébként vidám napon, s a folyton bevágó szél így április közepén még nem volt éppen kellemesnek mondható… na igen, ebbe nem gondoltunk bele. Szerencsére mindannyiunknál volt valamilyen sapka, vagy legalábbis kapucni, ami máris elviselhetőbbé tette az utazást édesanyám számára is.
Ahogy egyre beljebb és feljebb zakatoltunk az erdő fái között
meglepődtem, micsoda magasságokba kaptat fel a mi kisvonatunk (hiába no, nem tudtam nem észrvenni, hiszen tériszonyos vagyok); s egyszer még egy alagúton is áthaladtunk
ahol a masiniszta a móka és gondolom a visonyálás kedvéért egy-két másodpercre lekapcsolta a villanyokat (ez az alagút egyébként 198 m hosszú volt, mint később olvastam).
A sűrű fák között egy-két helyen azért elénk tárult Budapest csodálatos panorámája is. 
... gondolom a környéken található kilátókból még fantasztikusabb látvány tárul az ember szeme elé..
A Gyermekvasút a budai hegyvidék kirándulóhelyeit köti össze, melynek kiindulási pontja tehát a Széchenyi-hegy állomás volt, ahol van egy emlékmű az építéséről, pár kisebb parkolóhely és játszóterek. Visszafele vettük észre, hogy innen indul a Fogaskerekű is a Városmajor fele, amit legközelebb majd szintén ki szeretnénk próbálni, mert én gyermekkoromban már ültem rajta és nagyon jó emlékeket idéz fel bennem. Ilyenkor sajnálom, hogy nem születtem budapestinek.
A második a Normafai megállóhely, Normafa-emlékkel, Normafa-lejtővel, rétesessel és Síházzal. Ezekről is csak olvastam, mert bár ez a megálló volt az eredeti célunk, végül a már említett időhiány miatt mégsem tudtunk leszállni, különben nem értük volna el az aznapi utolsó kisvonatot visszafele (de legközelebb mindent bepótolunk!).
A Csillebérci állomás a következő megállóhely, 
környékén található a Piczinke Póniudvar.
A gyönyörű nevű Virágvölgyi állomásnál az ún. Makkosmária, az Anna-rét, a Tündér-szikla, a Disznófő és a Szent Anna kápolna nézhető meg.
A Jánoshegyi állomásnál van az Erzsébet kilátó és a Libegő Zugliget fele. Ez a vasút legmagasabban kialakított pontja is.
A Vadaspark megállóban a vonat most nem állt meg, mert ott csak előzetes bejelentkezés után, csoportos létszámban lehet kiszállni.
Ezután következik az érdekes nevű Szépjuhászné állomás, ahol szintén szívesen leszálltunk volna, ugyanis pont itt van a Kaán Károly kilátó, a Makovecz Imre kilátó és a budaszentlőrinci pálos kolostor romja, mely több, mint 700 éves. Hatalmas templom és egy hozzá tartozó kolostor állt ott, egykoron még Mátyás király is megszállt benne. Az őrtorony romjai még ma is állnak (s mindezeket az információkat szintén Brúnó történetéből tudtam meg).
Mellette van egy játszótér, valamint a Budakeszi Vadaspark, kaland-és dinó parkkal. Legközelebb ki nem hagyjuk a repertoárból ezeket sem!
A Hárshegyi állomáson vannak a már említett kilátók, erdei tornapálya, valamint télen szánkópályaként is funkcionál.
S végül, de nem utolsó sorban, ahol mi is bevártuk a következő szerelvényt, a Hűvösvölgyi végállomás. Itt állították fel azt a kis múzeumot, ahol hétvégente meg lehet nézni a Gyermekvasút történetét, képekben és emléktárgyakban (a Jubileumi Ünnep alkalmával most hétközben is nyitva volt).
A hétköznapokat bemutató tárgyak mellett a közös csillebérci és hűvösvölgyi táborozások, kirándulások, külföldi utazások, avatások és ballagások emlékei is helyet kaptak itt. Egy régi jegynyomtató gép is látható a tárlaton, amely a MÁV Menetjegynyomdában üzemelt és sokáig az Úttörővasút számára is készítettek vele kéregjegyeket. Azt hiszem ez az a berendezés:
Az Úttörővasút első motorkocsija, a Kis Piri, az egyik Ganz motorkocsi még ma is közlekedő személykocsi óriásmodellje szintén megtekinthető a múzeumban. Szerintem ez egy aranyos kis tárlat, amit mindenképp érdemes beiktatni a látnivalók közé, ha hétvégente arra jártok. 
Némely tárgyakat javarészt ki is lehet próbálni, mint pl. a váltókezelést,
de van egy fényképező paraván is, ahol olyan fotó készíthető, mintha a mögé állók beöltöztek volna gyermekvasutas egyenruhába.
Visszafele gőzvontatású nosztalgiavonatra szálltunk, ami csak különleges alkalmakkor közlekedik,
a Gyermekvasút 75. szülinapja pont egy ilyen jeles nap volt, szóval tényleg belecsöppentünk a jó dolgok közepébe!
Itt már azért - tanulva az előzményekből – zárt terű vagont választottunk. Ennek pontos neve a „kis fedett személykocsi“ volt, amit onnan tudok, hogy Brúnó apukája mesélte (és mutatta meg Bartos Erika részletes metszetei alapján) a kisfiának, hogy milyen szerelvények közlekednek/vagy közlekedtek még a Gyermekvasút vonalán - úgy mint: Mk45-ös típusú mozdony, négytengelyes-középjáratú nyári/téli kocsi, debreceni kocsi, tárgyalókocsi, erdőismereti kocsi, C50-es kis dízelmozdony, kis kilátókocsi, lillafüredi motorkocsi, zárt nosztalgiakocsi, 490-es sorozatú gőzmozdony, postakocsi, kerékpárszállító poggyászkocsi és az Mk49-es típusú mozdony. Párat ezek közül most meg is lehetett tekinteni a Gyermekvasút hangárjában.
A Gyermekvasúton „szolgáló“ gyermekek maximális felelősségtudattal és kedvesen szalutálva látják el a posztjukat.
Az építtetők eleinte csak egy pár kilométeres parki vasútban gondolkoztak, de a Gyermekvasút azóta már jócskán „kinőtte“ magát. 2015-ben még a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült (lásd a bevezető főképemen levő elismervényt), mint „a világon a leghosszabb olyan vasútvonal, ahol a forgalmi és kereskedelmi szolgálatot gyerekek látják el“. 75 éves fennállása alatt már 16 ezren voltak kisvasutasok ezen a vonalon. Napjainkban is nagy a túljelentkezés és még toboroznak gyermekeket, de a felvétel – többek között - legalább 4-es átlaghoz és vizsgákhoz kötött.
Erkenne die Sehenswürdigkeiten der Budaer Berge!
Die Széchenyi-Berg Kindereisenbahn in Budapest wurde 2015 ins Buch der Guinness Rekorde als die längste Eisenbahn, wo Kinder im Dienst leisten und eingetragen.
Die Kindereisenbahn ist im ganzen Jahr in Betrieb (vom 1 September bis Ende April ist der Bahn montags außer Betrieb). Anmeldung von Gruppen: +3613975394
Die Ausstellung über die Geschichte der Kindereisenbahn ist in Hűvösvölgy besuchen (im Sommer jeden Tag, aber von September bis Mai nur an Wochenenden geöffnet). Hier können Sie auch einen Souvenirshop finden.
Discover the most beautiful places near the railway, in the Budai Mountains!
The Children“s Railway is appealing for family trips, a class or for romantic dates to spending time in nature. Timetable: operates all year (except Mondays from the 1st of Sept. – until the end of April). Group appointment: +3613975394
The Childrens“ Railway history can be found at Hűvösvölgy station, open everyday during the summer period (on the weekends from autumn to spring). For example the Childrens Railway was establisched in 1948 and ind 2015 dedicated in the Guinness World Record Book as the longest railway, where all traffic and trading offices are done by kids.
Összességében elmondhatom, hogy bár először, de nem utoljára jártunk itt! Mindenképp felejthetetlen élményekkel gazdagodva utaztunk tovább. Volt miről beszélnünk, amíg a 12 órás úton végre hazaértünk. Legközelebb a Gyermekvasút minden állomásánál szeretnénk majd leszállni és felfedezni a környékét is.
De az biztos, hogy most, hogy már mi is kaptunk egy kis ízelítőt a dolgok menetéről, én mindenkinek jó szívvel ajánlom ezt a nagyszerű kirándulási lehetőséget Buda hegyei között, de főként azoknak, akik szeretnék megtapasztalni a hely varázsát gyermekektől – nem csak - gyermekeknek.
Weblapjuk:
Szerző&képek: Kernné Riebel Brigitta
| Utazási Tipp | Foglalj szállást online ! |
| Szálláshely akciók, online foglalás akár SZÉP kártyával is! |
