Úti beszámoló egy korábban 10 éven át Pécs városában élő szerzőtől, aki felkereste Pécs híres-neves látványosságát, a 2010-ben felújított Zsolnay Kulturális Negyedet.
Több mint 10 évig éltem Pécsett. Nagyon megszerettem és javarészt megismertem ezt a hangulatos, szívemnek oly kedves mediterrán városkát a Mecsek lábánál, azonban a mai napig vannak olyan helyei – főként épületek, múzeumok – amikre azt mondhatom – hiába jártam el szinte naponta mellettük iskolába vagy munkába menet/jövet – egyszerűen nem volt időm bemenni… többek között: ilyen a BMK melletti Jakovali Hasszán Pasa XVI. századi dzsámija, Pécs egyetlen minaretjével, vagy éppen a Zsolnay Kulturális Negyed belső terei és kiállítótermei.
Na de ki ne ismerné - legalább hallomásból - Pécs híres-neves Zsolnay Kultúrális Negyedét? Kívülről természetesen már én is gyakran fényképeztem a régi gyárnegyedet és „belülről“ is az udvarát; kertjében sétáltam ugyanezen célból (oda bárki bemehet, ingyenesen látogatható, még játszóterek is vannak a gyerekeknek), ill. valamilyen rendezvény (pl. Szamárfül Fesztivál) keretében a kislányommal, aki telente a Pyrogránit pályán is rendszeres korizó volt. Egy osztálykirándulás során még a Planetáriumot is volt szerencsénk megcsodálni; azonban a nemzetközileg is elismert múzeumi tárgyak vagy éppen a mauzóleum épülete valahogy eddig kimaradtak az életünkből.
Ez év áprilisában, Húsvét előtt pár héttel még külföldön tartózkodtunk, ezért email-ben kértem információt az intézmény ünnepi nyitvatartásáról, jegyárakról, stb. – akkor még egyáltalán nem volt biztos, hogy haza tudunk menni majd az ünnepre. Ettől függetlenül egy nagyon korrekt, részletes tájékoztatást kaptam, s akkor döntöttem el, hogy ha hazajutok, akkor ha törik-ha szakad, de időt szakítok rá és megnézem végre a kiállításokat is! Természetesen megkérdeztem kedves családomat is, kinek van kedve velem tartani? A nagynénénikém csatlakozott hozzám, aminek nagyon örültem, mert a régi gyermekkori kirándulásainkat jutatta eszembe, amikor a hullámvasutazás kedvéért mi ketten csak úgy felvonatoztunk Budapestre. Na igen, nagyon vagány, belevaló hölgy volt valaha az én keresztanyám!
2023. április 8-án jött el az a nap, hogy Pécs Zsolnay Kulturális Negyedét meghódítsuk (anyukám is jött, de ő a lánykámmal a Bóbita Bábszínház Kacor király előadásán vettek részt. Később a Bábmúzeumban találkoztunk újra velük).
Mohácsról közelítve a Ledina nevű boltív alatt léptünk be a gyár területére, azon belül is a boltok utcájába. Ennél a kapunál van egy kis kávézó is, ahol rögtön vettünk Girellás Fornettit, ami régen nagy kedvencem volt. Hiába no, jó felidézni a régi ízeket is! Vetettünk egy pillantást az utca elején felálított óriás hirdetőtáblára, melyen részletesen olvashatók a látnivalók, helyszínek, vendéglátóegységek, stb.
Mi először a jegyiroda felé vettük az irányt. Tudtam, hogy két csomagból lehet választani, az egyik kicsivel drágább, mint a másik, ez az Örökség jegy, de ez azért éri meg jobban, mivel ebben minden látnivaló belefoglaltatik (kivéve a Planetáriumot, de azt már úgyis láttuk). 7120 Ft-ot fizettem ezen a napon érte, Húsvét előtt kedvezményesebben (az árak eltérőek, attól függően, hogy valaki családos, pedagógus, diák, vagy éppen nyugdíjas, mint az én tántim is, ill. ünnepekkor is lehetnek akciók). Ehhez jött még nekem a 800 ft-os fotójegy, ami legnagyobb elégedettségemre szinte mindenhova érvényes volt (kivéve a két manufaktúrát, mert ott emberek dolgozhattak, de ez így volt rendjén).
A megtekinthető kiállítások a következő neveket viselik: A Zsolnay Aranykora – Gyugyi-gyűjtemény, Zsolnay Család- és Gyártörténeti Kiállítás, Rózsaszín Zsolnay Kiállítás, Látványmanufaktúra, 1861 Kesztyűmanufaktúra, Labor – Interaktív Varázstér, Zsolnay Mauzóleum, Bóbita Bábmúzeum, m21 Galéria, Középkori Egyetem, Ókeresztény Mauzóleum.
Ahogy nénikémmel átvágtunk az udvaron, eszembe jutott, hogy tulajdonképpen a valamikori gyár területén sétálgatunk, abból lett kialakítva a Zsolnay Kulturális Negyed egy 5 Hektáros területen, melyet a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa Projekt keretében újítottak fel. A máig működő gyári rész átköltözött a keleti szárnyba, a felszabaduló területen pedig egy méltán nemzetközi hírű művészeti és kulturális övezet nyitotta meg kapuit a nagy-és kisközösség előtt. 2014-ben nyilvánították Hungarikummá.
15 műemléképülete: a Zsolnay család lakóépületei, festőműhelyek, kémények, gyárépületek
és 88 Zsolnay szobor díszíti a sétányait,
egy Zsolnay Júlia által ültett ginkofa, virágok, öreg fák, fűszernövények, fügebokrokkal teli kert, mondhatni minden sarkon van valami szépséges fényképeznivaló,
vagy érdekesség, ami megér egy misét (nem csak egyet, ide többször is érdemes eljönni!!!).
Először az ún. „Gugyi gyűjtemény“-t, vagyis Zsolnay Aranykorát (1870-1910) terveztük megnézni a lentebbi képemen is látható Sikorski házban, melyről már nagyon sokat hallottam, s mindenki dicsérte, hogy mennyire szép és értékes gyűjtemény. A kiállításokról, gyűjteményekről egytől-egyig nagyon jó és részletes leírások olvashatók, én itt most csak annyit mondanék el róla, hogy a kiállított díszek a gyár 40 évét prezentálják historikus és szecessziós stílusban.
Őszintén szólva, ahonnan én jöttem (Partium) szintén „divat“ volt a „nippek“ gyűjtése és ajándékozása egymásnak, ezért aztán igazán nagyra tudom értékelni ezeket a remekműveket – de ekkora pompára még én sem számítottam.
Valamennyi mű izgalmas, részletgazdag kivitelben, néha meghökkentő formában és stílusban, de mindenképp gyönyörűséges, szív „túlcsordulós“ alkotásban tárul a szemünk elé, az ember leesett állal csak ámul-bámul, hogy milyen csodálatos kiállításba csöppent bele és hogy mit hagyott ki eddig az életéből.
Itt van mindjárt a „két Júlia váza“ s a csutorák.
A két gyönyörű mintázatú váza Mary Weber és Dr. Gugyi László adományai Amerikából, az állandó kiállítás részei, de minden tárgy hosszú utat tett meg, míg újra visszakerült szülőhelyére, a Zsolnay gyárba. Engem a különféle csipkés, piros, reneszánsz tányérok nyűgöztek még le annyira, hogy gondolatban beraktam őket a „kedvenc“ mappámba.
Nem véletlenül nevezik ezt a kiállítást Zsolnay Aranykorának, mert az aranyozott tárgyak még inkább szemkápráztatóak,
a képem nem adja vissza, hogy mennyire, ezért Dr. Gugyi László kb. 600 darab, egyedi porcelángyűjteményét, mely mindegyike a Zsolnay gyárban készült, érdemes a saját szemükkel/szemetekkel is megcsodálni, ha Baranyába látogattok. Egyébként külön jegyet is lehet csak ide vásárolni.
Az alsó szinteken kaptak helyet a – talán még - különlegesebbnek számító, eozinból készült dísztárgyak. A gyártási technológiát a mai napig titokként őrzik, csak annyit lehet tudni, hogy perzsa eredetű, az üvegművességből átvett eljárás, valamint, hogy színes és nemesfémek keverékével dolgoznak. Zsolnay Vilmos ezzel a technikával tett szert világhírnévre.
Az első, rubin színű edényről kapta 1893-ban az eozin nevet. „Hajnalpírnak“ is hívják, mert az eosin a görög „eos“ szóból származik, jelentése „hajnal“ = Éosz, a hajnal istennője. Ezen felül színviláguk: az aranytól - a rózsáig – a lila - és a bogárzöldig - váltakoznak, amit konkrétan nem is maga a festék, hanem a fénytörés okoz rajtuk.
Nehezen hagytuk ott a Gugyi gyűteményt, de még jó pár látnivaló akadt, így miután kiáradoztuk magunkat a vendégkönyvbe, átsétáltunk a Rózsaszínű kiállításra, ahol minden használati tárgy: edények, csuprok, fazekak, sütőedények, stb. babarózsaszínben pompáztak,
még az egy-két korabeli lakásbelső is csak rózsaszín színvilágú tárgyakkal volt berendezve. Ezeknek azért nincs párjuk e világon, mert kezdetben mindent kézzel készítettek. Nekem ez a gyűjtemény is tetszett, bár az enteriőrt inkább babás játszószobáknak tudnám elképzelni, a sok korsó egy sorba állítva pedig főképp fényképezés szempontjából volt izgalmas téma.
Ezután következett a Zsolnay család és Gyártörténeti Kiállítás, mely egyben a gyárban alkotó művészek munkáját is bemutatja, pl. ilyen volt: Victor Vasarely, Lechner Ödön, Rippl-Rónai József, stb. és a többi munkásét, akik évtizedekig dolgoztak a gyárban. Itt még egy csoport tárlatvezetésébe is belecsöppentünk, így néhol akaratlanul is elkaptunk mi is egy-két érdekes történetrészletet.
Többek között így tudtuk meg azt, hogy Zsolnay Vilmos 1868-ban „Első Pécsi Czement Chamotte és Tűzbiztos Agyagáruk Gyára“ néven jegyeztette be kerámiaüzemét. Végig alkotó művész volt maga is. A gyár vezetésébe fiát, Miklóst is bevonta, de a lányai sem maradtak ki, mert ők meg a művészi munkálatokban segédkeztek: Teréz magyaros népi hagyományokat elevenített fel, Júlia pedig előszeretettel alkalmazta a keleti világ díszítéseit.
Az épületeket színes fagyálló, ún. „pyrogránit“ csempével díszítették. Zsolnay kerámiák pompáznak napjainkban is az Országházon, a Mátyás templomon, az Iparművészeti Múzeumon, a Zeneakadémián, s még jó pár helyen, amit szerintem még nem is láttam.
Még egy kis történelem: Zsolnay Vilmos 1873-tól bel-és külföldi kiállításokon mindenhol sikert-sikerre halmozott. Az 1896-os Milleneumi Kiállításon már eljutott arra a szintre, hogy versenytársa sem akadt, mivel a fémes fényű, különleges színvilágú eozint a világon sehol sem tudták rajta kívül előállítani.
Halála előtt még egy világkiállításra készült, de 70 éves korában egy tüdőgyulladás ledöntötte a lábáról. Pécs városa díszpolgárrá avatta. Végső nyughelye a gyár fölé épített mauzóleumban található, ide sétáltunk mi is fel az esőben és szerencsénkre pont ott volt a teremőr (különben jegyvásárlás után az információs pontoknál kell szólni, hogy igényt tartunk a mauzóleum meglátogatására is, mert nincs állandó nyitvatartási ügyelet, így könnyen hoppon maradhatunk, de legalább a kilátás is szép onnan, ha már vettük a fáradságot és felsétáltunk).
Lényeg a lényeg, a temetkezési helyet halála után a veje, Sikorszky Tádé tervezte meg, a kivitelezők pedig a Zsolnay gyár munkásai voltak, akik a legapróbb részletekig mindent a két kezük munkájával építettek fel.
A mauzóleum neoromán stílusú, alaprajza a Szent Grál kelyhét formázza, kör alakú, ami a végtelenséget jelképezi. Griff vízköpők, szárnyas angyalok és korinthoszi oszlopok díszítik. Díszes üvegablakok, a menyezetén őrangyalok, a kupolát pedig díszcserepek borítják. A kápolnában örökmécses és eozin oltár látható, rajta Krisztus áldó alakjával. Az épület belső kupoláján aranyló csillagok és kerubok díszelegnek.
Mindezt 42 fekvő oroszlán őrzi, melyek közül mostanra már csak kettő eredeti (a kaputól a Mauzóleum felé haladva – bal oldalt, fentről a második és a harmadik lépcsőn fekszenek).
Külön érdekesség, hogy a mauzóleumban csak hárman nyugszanak: a képemen látható káprázatos eozin szarkofágban maga Zsolnay Vilmos, akit 1913-ban, teliholdkor helyeztek itt örök nyugalomra.
Állítólag a sírja hasonlít Napóleon párizsi sírjára, mert a fentről lenézők fejet hajtanak az elhunyt előtt, míg a kriptában állók (ahova egyébként csak ritka alkalmakkor lehet lemenni) meg felnéznek rá, vagyis a pár lépcsővel megemelt szarkofágra, így adva meg minden tiszteletet az elhunytnak. Feleségét 1919-ben, majd fiúkat Miklóst is ide temették el (a család többi tagja azonban Pécs dísztemetőjében nyugszik).
S ha ez még mind nem elég, anno a Pécsi Megyei Könyvtárban olvastam, hogy a téli napforduló misztikusnak számít a Zsolnay mauzóleumban. Az épület belső tere és tájolása ugyanis a Nap járásához igazodik. Így december 21-én 11 óra körül, amikor a napfény beesési szöge 17 fok, világosság önti el a Krisztus szobrot, vagyis amikor a Nap a zeniten áll, a beeső fény feltárja az eozin titkát (Pssszt…!). Az oltárfülkében ekkor Jézus és egy angyal alakja váltják egymást. Végezetül a fény az oltárról a kamrába jut és megcsillan a síron is.
Nem tudom, mennyire igaz ez a leganda, az viszont teljesen biztos (én magam is utánajártam), hogy a mauzóleum belsejében sorakozó csempék közül az egyik fordítva lett felrakva (hogy melyik, abban nem spoilerezek, mindenki menjen el, s keresse meg). Azt viszont leírom, hogy ennek oka abban rejlik, legalábbis sokan azt gondolják a teremőr elmondása szerint, hogy ez nem lehet véletlen hiba. A munkások azért tették fel szándékosan rosszul a csempét, mert szerintük csak Isten alkothat tökéleteset.
Elgondolkodva sétáltunk vissza a Zsolnay negyed meseházába, hogy még legyen időnk családunk kisebbik tagjával megtekinteni a Bábmúzeumot is. Útközben megcsodáltunk még pár szobrot – na jó, ezek közül a középső most egy kakukktojás, ugyanis ez egy régebbi jégszobor versenyen fotóztam, a Pyrogránit pálya közvetlen közelében. Szép alkotás volt, a jégszobrász előttünk faragta ki az óriás jégtömbből a mellette látszódó szobor mintájára.
A Bóbita Bábszínházat Kós Lajos és társai alapították meg, akik Pécsen telepedtek le. A bábszínház is a Zsolnay negyedben található, ide várják a bábozást szerető gyerekeket és felnőtteket egyaránt.
A bábszínház emeleti részén van egy kisebb bábmúzeum, amit szintén érdemes megnézni. Némely bábot még ki is próbálhatnak a gyerekek. Itt mutatok egy kis ízelítőt belőlük (nekünk a kislányommal a nagy zöld, vicces lapos béka lett a kedvencünk),
de őszintén szólva olyan báb is akadt, amivel nem szívesen maradnék éjszaka egy teremben…
A belső bábos játékokon kívül egyébként külső játszóhelyek is akadnak bőven a Zsolnay negyed területén, melyeket a gyerekek bármikor szabadon, kedvükre használhatnak.
Mielőtt zárom soraim, dióhéjban szeretnék még 3+1 a magyar igazság alapon látnivalókat megosztani, amik még szintén Zsolnay Vilmoshoz köthetők, de nem a Zsolnay negyedben találhatóak, hanem Pécs belvárosában. Nem mellesleg az Örökség jegy részét is képezik – például a lenti fotómon, több képemből is összerakott Ókeresztény Mauzóleum, mely közvetlen a Dóm, vagyis a pécsi székesegyház lépcsősora alatt, az út túloldalán található meg.
Én osztálykirándulások keretében már jártam itt. Akit érdekel, érdemes ezt is megnézni, érdekességként. Főleg, hogy innen még számos más nevezetesség is elérhető, bejárható, pl. közvetlen mellette található a pécsi Litkei Pezsgőgyár, alatta pedig a képemen is látható sárgás színű Leöwey Klára Gimnázium&zárdatemplom. Pécs egyik legszebb szökőkútja is csak pár lépésnyire van, valamint a „Sétatér“, ahol nyaranta fesztiválok és kirakodóvásárok zajlanak. A dómmal szemben állva, balra fordulva egy kisebb sétával érhető el az érdekes Barbakán, ha viszont jobbra sétáltok tovább, akkor az UNESCO Világörökség részét képező Cella Septichora (Ókeresztény temetőre) bukkantok, melyben az egyik legjelentősebb lelet a Péter-Pál sírkamra.
Ha befejeztétek a nézelődést, sétáljatok csak tovább a pécsi lakatok irányába, amiknek még külön vasrácsot is felállítottak az elmúlt években, mert már annyit raktak fel belőlük, hogy nem férnek el a régi tartókon a Vöröskereszt épülete mellett. Ezen az utcán végighaladva pedig máris kijuttok a pécsiek talán legkedvencebb találkahelyére, a Széchenyi térre. Szerintem ez Pécs szíve-lelke. Ennek környékén még több múzeum (pl. Csontváry, Vasarely) és látnivaló (pl. a Káptalan utca 2-es szám alatt a Zsolnay Múzeum, a Kőtár, vagy a téren Gázim Pasa óriás Dzsámija) látható, meg még sok minden más is, amibe nem megyek bele, mert akkor soha nem fejezem be ezt a cikket :)
Mi most a Széchenyi tér alatti Irgalmasok temploma fele vesszük az irányt, ott található ugyanis az a Zsolnay eozin kút, melynek vízköpőit a nagyszentmiklósi aranykincs bikafejeiről mintázták és természetesen a Zsolnay család ajándékozta Pécs városának. Felirata szerint: „Zsolnay Vilmos emlékkútja legyen örök szemtanúja Pécs város virulásának, lakói boldogságának“. Nem akarok hülyeséget mondani, de emlékeim szerint a kút vize még iható is, ami nagyon jól jön a forró nyári kánikulában.
Egy kis kérdezősködés után - többek között - a Citrom utcán átsétálva, a Tüke kút mellett elhaladva juthattok el az eklektikus stílusú Postapalotához, ahol nem csak képeslapot tudtok küldeni szeretteiteknek, hanem, ha felnéztek az épületre, akkor a homlokzatán megláthatjátok azt a a címert is, melyet két angyal tart, s a tetőcserepekkel együtt szintén a Zsolnay gyárban készült (s ha emlékeim nem csalnak, akkor Budapesten, az Iparművészeti Múzeum homlokzatán is van egy pontosan ugyanilyen címer).
Utazási Tipp | Keresd meg a legjobb szállást idén nyárra! |
Szálláshely akciók, online foglalás akár SZÉP kártyával is! |
Egy utcával lentebb pedig, jobbra sétálva lehet eljutni ahhoz a Szabadság úti körforgalomhoz Pécsett, ahol a fenti képemen középen látható ötszögű barna szoborcsoport is áll (a vasútállomáshoz is közel van, ha onnan érkeznétek Pécsre). A szoborcsoport tetején maga Zsolnay Vilmos áll, gyári ruhában, kezében egy korsóval, alatta pedig 5 figura jeleníti meg a Zsolnay gyár sokoldalúságát, megjelenítve a porcelángyártással kapcsolatos mesterségeket: fazekasság, szobrászat, festészet, vegyészet, építészet.
Végül, de nem utolsó sorban, a harmadik látnivaló a fenti kollázs képem utolsó darabjaként egy pécsi kórház, a Neurológiai Klinika udvarán áll(t). Ez egy 1 m magas, kb. a 30-as években készült szökőkút volt(?). Azért írom múltidőbe és kérdőjellel, mert legutóbbi információim szerint sajnos már nincs ott… vajon hova tűnt?? Én valaha szinte naponta megcsodáltam, amikor a Baranya Megyei Kórházba mentem dolgozni és sokszor arra rövidítettem le az utam. Ha bármi baja történt, igazán kár lenne érte, hiszen még ha kicsit kopottasan is, de muzeális értékű ékköve volt a klinika főbejáratának.
A Zsolnay Kulturális Negyed címe: 7630 Pécs, Zsolnay Vilmos utca 37.
E-Mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Tel.: +36-20 235 47 22
Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet!
Szerző&képek: Kernné Riebel Brigitta