Szeptemberben egy hetes körútat tettünk Erdélyben egy alkóvos, 7 méter hosszú lakóautóval. Az M3-ason indultunk, Nagykerekinél léptük át a határt. Kifizettük az utakra szóló díjat. Nagyon kedves volt a hölgy, mivel a 7 napos nem volt elég, nem vetette meg velünk a havit, hanem adott két egymás utáni hétre 3-3 euróért.
- Az első napon Nagyvárad és Kolozsvár nevezetességeit néztük meg. A parkolókat, éjszakai megállókat a Park4night oldalon kerestük. Kolozsváron elég nehezen találtunk, a sportcsarnok mellett sikerült.
- A második napi program a Tordai Sóbánya, mellette a sós fürdő, Marosvásárhely, majd Segesvár az Óratoronnyal, Drakula szülőházával volt. Segesváron a vár alatt van egy hatalmas parkoló, majdnem üres volt, ott éjszakáztunk.
- A harmadik napi látnivalók: Fehéregyháza Petőfi síremléke, Székelyudvarhely, Szelykefürdő Székelykapukkal, Mini Transzilvánia Parkkal, Korond, Parajd, Szováta, Medve-tó, ráadásként Gyilkos - tó és Békás-szoros. Csodálatos nap volt. Gyergyószentmiklóson a városközpontban egy iskola előtt álltunk meg éjjelre.
- A negyedik napon Gyergyószentmiklóson olyan kenyeret vettünk, amilyet gyermekkorunkban ettünk. Az Ezeréves Határnál voltunk, az oda vezető út lenyűgözött bennünket. Csíkszereda, majd a Szent Anna-tó következett, medvékkel az úton, az egyik a jobb mancsával kéregetett. Kézdivásárhely hasonló, mint a cseh kisvárosok, csak sajnos nincsenek úgy felújítva a házak.
- Az ötödik nap is csodálatos volt. Sepsiszentgyörgyön tett séta után a Peles Kastélyt látogattuk meg, ami kívül-belül nagyon szép. Brassóban az egyik jelölt parkolót beépítették, mi csak távlatból néztük meg a várost.
Este a Transzfogaras kapujában töltöttük az éjszakát, egy benzinkút melletti bezárt étterem majdnem üres parkolójában.
Ezen a napon több csodában volt részünk. A Transzfogaras egy szuper út, élvezetes, és csodálatos a látvány. A hegyek, a vízesések, a Balea tó, a víztározó.
4 macival is találkoztunk, az egyik 2 boccsal kéregetett az út mellett.
Ezután készültünk a másnapi Transzalpina meghódítására, így Novaciban aludtunk egy kisebb benzinkút és étterem parkolójában. A Transzalpina vezetés szempontból sokkal nagyobb kihívás. Főleg az első egyharmad, Novaciból indulva. Voltak olyan szakaszok, ahol úgy éreztük előre bukik a lakó, másutt meg hogy hátra dől, mindezek hajtűkanyarokkal ötvözve. Nagy élmény volt.
Gyulafehérvár nagyon szép város, különösen a várfal belsején lévő épületek. Itt van többek között a Hunyadyak sírja.
Dévai vár felújítás miatt szinte teljesen le van zárva, így csak távlatból néztük meg.
A Vajdahunyad vár viszont nagyon mutatós. Ők Corvin Kastélynak hívják.
Az utolsó napra Temesvár és Arad maradt, Temesvár előtt 90 km-re egy óriási OMW kút parkolójában a aludtunk sokad magunkkal. Temesvár épületei szépen felújítottak. Tágasak a terek, pezsgett a délelőtt.
Az Aradi Vértanúk emlékműve kicsit elhanyagoltnak tűnt az elszáradt koszorúk és a napszitta, koszos nemzeti szalagokkal.
Egy szép hetet töltöttünk el nagyobb részben Erdélyben. Csodálatos tájakon haladtunk, szebbnél szebb dolgokat láttunk. A két hegyi út volt a fő cél, a Transzfogaras és a Transzalpina teljesen különböző, de mindkettő különleges és óriási élmény.
Nem mentünk be kempingbe, de mindenhol biztonságban éreztük magunkat, bárhol jártunk, parkoltunk és álltunk meg éjszakázni.
Az utak 80 % jó minőségü, 7.30 és 7.80 közötti lejbe került a dízel üzemanyag literje. A benzin volt, ahol meghaladta a 8 lejt is.
Az emberek kedvesek, segítőkészek, csak a Peles Kastélynál és Temesváron nem beszéltek magyarul. Sok helyen a városok, falvak neve is szerepel a közös nyelvünkön.
Hazafelé az autópályára felmentünk és Nagylaknál /Csanádpalota/ jöttünk át Magyarországra. 2500 km-t tettünk meg és 1000-nél is több képet készítettünk.
Minden nagyon tetszett.
Utazzatok ide!
Szerző&fotók: Sivóné Cseh Katalin