A Lengyel Idegenforgalmi Szervezet igazgatójaként fontosnak tartom és már-már misszióm, hogy az ország, amelyet itthon képviselek az én szemüvegemen keresztül is bemutatásra kerüljön, hogy amit népszerűsítek, azt magam is ismerjem, lássam, hogy személyes élményként is tovább tudjam adni itthon a magyaroknak.
Most hétvégén két tapasztalt outdoor újságíró (Tenczer Gábor https://telex.hu/rovat/szepkilatas és Benecz Ferenc www.mozgasvilag.hu) és egy lengyel hegyi mentő (GOPR) társaságában elindultunk a Babia górára, már előre láthatóan is kedvezőtlen időjárási viszonyok mellett. Mivel a túravezetőnk nem beszélt nyelvet, tolmácsként is jelen voltam a hegyre menet.
A Babia Góra Nemzeti Parkban található 1725 méter magas Babia Góra (Nyugati Beszkidek) Lengyelország legszelesebb pontja, ahol éves szinten kb. 220 napot rossz az idő, vagy fúj, vagy esik, vagy havazik. Megmászása alapvetően egyébként még télen sem kívánna nagy felkészülést, sokan gyerekekkel túráznak fel a tetejére, viszont ha a „Zord időjárás anyjának” is nevezett, nem annyira magas hegy veszélyessé válik a heves szél és havazás miatt, nagyon körültekintőnek kell lenni.
A hétvégén erős havazás és -10 C körüli hőmérséklet alakult ki a hegyen, amihez a fahatár felett 80-120km/h erős széllökések társultak, így -20-25 C körüli hőérzetben és 10-15 méteres látótávolságban lehetett túrázni. Ilyen körülmények között még a tapasztalattal rendelkezők számára vagy helyi vezetővel túrázni is embert próbáló kihívás! Nem csak fizikailag, de pszichésen is erős megterhelést jelent, hiszen az egybefüggő fehérségben megszűnik az idő- és térérzék! A hegy ilyenkor földöntúli világgá változik, amiben nagy koncentrációra, kitartásra van szükség - és persze egy rendkívül nagy helyi tapasztalattal rendelkező túravezetőre, aki ilyen körülmények között is megfelelően tájékozódik, valamint helyesen felméri a lehetőségeket és határokat, meddig szabad elmenni.
Bár a csúcsot nem tudtuk elérni (még 500 méter volt hátra, amit úgy jósolt a vezetőnk, hogy kb. 2 óra megtenni ilyen szélben és láthatóság mellett), de a hegyimentő kolléga útmutatásaival a saját is határainkat túllépve földöntúli tájban volt részünk extrém körülmények között. Azt tudni kell, hogy jómagam nem vagyok sem tapasztalt túrázó (sem télen, sem nyáron), sem hatalmas teljesítményekre vágyó nő, de úgy voltam vele, hogy menjünk, ilyen helyről még úgy sem számolt be intézményvezető A legérdekesebb számomra az volt, hogy amikor elhagytuk a tűlevelű erdőt és kiértünk a kopár hegyre tényleg nem tudtam, hogy felfele, vagy lefele megyek, balra, vagy jobbra, nem láttam semmit csak a nagy fehérséget és az előttem menők lábnyomait. Nem tudtam elképzelni, hogy mi alapján tud tájékozódni Marcin, a lengyel segítő. Megfelelő öltözékben fázni nem fáztam, félni nem féltünk, mert tudtuk, hogy jó kezekben vagyunk, de a Delta főcímzenéje és képei zakatoltak a fejemben. Útközben sok emberrel találkoztunk, akiket visszafordítottak, többen eltévedtek, sőt, miután mi visszaértünk, többeket kellett visszamenni menteni, de volt egy srác, aki 50 métert zuhant, mert nem látta merre megy.
Mivel a Babia Góra hóbiztos hely és 5,5 óra alatt elérhető, így Zakopane mellett kiváló alternatíva lehet azoknak, akik szeretnének havas tájon kirándulni november közepétől március végéig, de van, hogy a hó június végéig is megmarad fentebb. Túrasízőknek is remek terep lehet.
Szerző: Farkas Melinda a Lengyel Idegenforgalmi Szervezet igazgatója Fotók: Benecz Ferenc mozgásvilág.hu
