Hirdetés

 Egy újabb utazás története a 70-es évekből: És megint Csehszlovákia! Két év alatt négyszer is. Ez már szerelem… Ezúttal megint ketten Erzsivel utaztunk.

Vonattal mentünk Kassáig, ugyanott szálltunk meg, mint az előző nyáron. Kassa most nem úti cél, hanem a felvidéki csillagtúrák kiindulópontja volt. De azért végig sétáltunk a fő utcán, fagyiztunk a kedvenc fagylaltozónkban a főtéren, este pedig meglátogattunk egy kassai ismerőst. 

Másnap busszal Eperjesre kirándultunk. A hajdani Sáros megye székhelye - Szlovákia egyik legjelentősebb városa. A Tarca folyó partján fekszik. Városmagja – amely műemlékileg védett – a kassaihoz hasonlóan orsó alakúra kiszélesedő főutca körül található, amely lényegében a főtérnek felel meg. A legtöbb épület XV. századi eredetű, aztán a későbbiekben kaptak reneszánsz stukkódíszes homlokzatot. A főtéren egymáshoz meglehetősen közel található a gótikus római katolikus, a reneszánsz evangélikus és a görög katolikus templom. Mindegyik impozáns látványt nyújtott kívül – belül. A főtér két oldalán végigsétálva – közben kicsit kitérve a környező utcácskákba – számtalan híres házzal találkozhattunk, pl. Fekete Sas ház, Arany Sas ház, Rákóczi ház.


Eperjes                                                              

  Következő nap Rozsnyóra mentünk. A Sajó parti település központja a négyzet alakú főtér, a Bányászok tere. A legtöbb látnivaló itt sorakozott egymás mellett. Kezdjük mindjárt a templomokkal: a gótikus püspöki székesegyház, a barokk ferences templom és a torony nélküli evangélikus templom és a szintén barokk Diák templom a Tűztoronnyal. A téren található még a püspöki palota, a Városháza és a régi Fekete Sas Szálló is. Elsétáltunk a kicsit távolabb eső Bányászmúzeumhoz is ahol néprajzi gyűjtemény is volt.


                                            rozsnyó


Innen megint busszal tovább Krasznahorkára. A Bódva völgyében lévő község fölött, egy kúp alakú hegytetőn állt” Krasznahorka büszke vára”. A vár építése a XIV. században kezdődött a környékbeli bányavárosok védelmére. A rozsnyói országgyűlés idején itt lakott II. Rákóczi is. Később az Andrássyak birtokába került. A vármúzeumban egykori konyhát, berendezett szobákat és korabeli ruhákat is láttunk. Megnéztük a tömlöcöt, a fegyvereket, a vártemplomot a családi kriptával. Érdekes volt látni Andrássy István lőcsei várkapitány feleségének múmiáját. A vár népszerűségét nemcsak szép fekvése, kiváló állapota magyarázta, hanem Jókai regénye, a Lőcsei fehér asszony is . A történet itt játszódott. A vár sajnos néhány éve egy szerencsétlen véletlen miatt leégett.

A várból leérve megnéztük még az Andrássy kúriát, a képtárt és a falu szélén lévő mauzóleumot is.   


Krasznahorka 2


  Egyik másik napon megnéztük a dobsinai jégbarlangot. Elég meredek hegyoldalon, szakadó esőben csúszkálva, gyalog közelítettük meg a barlang bejáratát. A kb. egyórás barlangtúra során csodálatos jégképződményeket láttunk.


          Dobsina


Barlangtúránk után busszal tovább utaztunk és leszálltunk Betlérnél, ahol megnéztük az Andrássy kastélyt. Sétáltunk a gyönyörű parkjában, majd busszal visszamentünk felvidéki kirándulásaink kiindulópontjára, Kassára.


betlér                                        


  Másnap tovább utaztunk Poprádra. Szobát az előző évben már bevált Poprád Velkán béreltünk. Itt tartózkodásunk fő célpontja most nem kifejezette a Magas Tátra volt, de azért azt sem hagytuk ki. Most nem a Lomnici csúcs, hanem a Csorba tó irányába szálltunk át az elektricskáról Ótátrafüreden. Itt előző évben nem jártunk. Már a jegyvásárláskor beletört a nyelvünk a szlovák elnevezésébe: Strbské pleso. Másik „kedvenc” szavam szlovákul a zmrzlina (fagylalt) volt. Nagyon szép volt a tó és környéke, hatalmas fenyők, kéklő hegycsúcsok, csillogó víztükör. A közelében sípályák felvonóval (nemzetközi síversenyek helyszíne), éttermek és szállodák voltak.


                                                 csorba magas tatra                                                                                                                    



Egyik nap a történelemből és irodalomból egyaránt jól ismert Lőcse városába kirándultunk. Lőcse a hajdani Szepes vármegye székhelye volt, jórészt szászok lakták. Városnézésünk során találkozhattunk Mikszáth Kálmán: Fekete város című regényének fontos színhelyeivel, úgymint a Lőcsei városháza vagy Szepes megye Megyeháza. Ezek ott jártunkkor azért is voltak érdeklődésünkre különösen számot tartóak, mert éppen akkoriban vetítette a magyar televízió a regényből készült filmsorozatot. A várost jórészt ma is a XVII. században épült városfalak övezik. Több bástya és városkapu is fenn maradt. A város főtere téglalap alakú. A téren található a már említett briliáns műemlék, amely többszöri tűzvész után került átépítésre, utoljára a XIX. század végén, Schulek Frigyes tervei alapján épült. A gyönyörű árkádos épületben működik a Szepesi múzeum. A városháza mellett a szégyenketrec áll. Ide a pletykás vagy hűtlen asszonyokat zárták be (utoljára 1850 – ben). A téren vagy közvetlen környékén – mint minden felvidéki városban – békésen megfér egymás közelében több templom is (katolikus, evangélikus, minorita).