Friss élményekkel gazdagodtam, most december elején. Becses születésnapomra készülve, még októberben, arra gondoltunk, hogy egy étteremben zenés vacsorával ünnepeljük meg, hogy Krisztusi korba léptem. Sajnos a Covid ezt is keresztbe húzta, így azt kértem, hogy születésnapomhoz közeli hétvégén menjünk a Balatonra.
Korán, reggel öt órakor indultunk, figyelve arra, hogy a kijárási korlátozást betartsuk. Úti célunk Gyulakeszi volt, innen indul túraútvonal a Csobáncra. Fél nyolc után tettük le az autót a hegy lábánál lévő parkolóba, egész jó időnk volt, aznapra 10-14 fokot jósoltak.
A zöld jelzésen indultunk meg felfelé a hegyen. Közel 400 méteres szintemelkedéssel kell számolni, rövidtávon belül, ezért kissé szuszogtatós is tud lenni a túra. Ahhoz képest, hogy korán indultunk felfelé, több emberrel találkoztunk, akik már lefelé jöttek. A napkeltét mentek fel megcsodálni a Tanú-hegyek és a Balaton felett.
Úgy egy órán belül felértünk mi is. A panoráma lélegzetelállító volt. Körbe lehet tekinteni a tetőről. Szemben a Balaton panorámája a Fonyódi hegyekkel, attól jobbra a Badacsony, Szent György-hegy, távolban a Keszthelyi-öböl, Hegyes-tű, hátunk mögött Tapolca és a Káli-medence, majd tőlünk balra a Tihanyi-félszigetig ellátni. Ilyen panoráma nem sok helyen található a Balatonnál, ezért is igen népszerű a túrázók, kirándulók körében.
Fent a hegytetőn metsző, viharos szél fújt. Ebből az okból kifolyólag sokat nem is időztünk ott. Sajnos a vár elhanyagolt, felújítása még várat magára. Bízom benne, hogy hamarosan teljes pompájában tudjuk majd megcsodálni a jövőben.
