Az olasz lagúnákról mindenkinek Velence jut először eszébe. Ez természetes is, hiszen Velence a lagúnák királynője. Viszont nem az egyetlen városa az országnak, ahol az utcákat vizek sokasága szövi be. Treviso városa a Sile és a Botteniga folyók találkozásánál fekszik, melyek kékeszöld bársony szalagként tekeregnek a macskakövek között. Igazi mélyföldi város, kilenc méterrel van a tengerszint alatt, így az Alpokból lezúduló vízhozam, ide érkezik. Friss s üde környezetet kölcsönözve a településnek. A kisváros már a megérkezés pillanatában beszippantja az embert. A helyiek nyugodt természete, az olasz nyelv pergő ritmusa, az osteriákból kigomolygó ínycsiklandó illatok, bizton jelzik megérkeztünk Itáliába.
Trevisot a vizek városának tartják. Szállásadónk mikor meglátta, hogy zsugor ásványvizeket cipelünk, a lakhelyünkül szolgáló mini Loftba, szemöldöke a hajvonaláig szaladt. Azonnal a tudtunkra adta, hogy itt nem lesz palackos vízfogyasztás. A helyiek kifejezetten sértésnek veszik a városban a víz vásárlást. Van néhány ivókút a városban, amely híres a jó vizéről, szállásadónk minden nap hűs kútvizet készített be a szobánkba, a reggelihez pedig frissen facsart gyümölcslevet tálalt. Városszerte, minden kútból szabadon tölthetjük tele kulacsainkat. Nem csak a folyadék vásárlással, de az üzemanyaggal is spóroltunk ottlétünkkor. Olaszországi tartózkodásunk alatt nem használtuk a gépjárművünket, gyalog illetve vonattal közlekedtünk. Treviso belvárosában a ZTL van érvényben, amely „zona traffico limitato-t”, vagyis korlátozott forgalmi zónát jelent, ahova engedéllyel lehet behajtani. Az óvárosba a San Martino hídon át jutunk be. A kis csatornák között megbúvó titkok, a színes házak, az Aperol Spritz mellé tálalt falatkák rabul ejtették a szívünket.
Mi más lenne a város főtere, mint a Piazza dei Signori a Főtéren két nagyobb vendéglátóhely is található. Az árkádok alatt trattoriák, apró kávézók s pékségek kockás terítőinél keveredhetünk a helyiekkel.
Érdemes kipróbálni. Csak leülni s hallgatni, ahogyan a vidámság, az élet szeretete betölti a teret. A tér fölé a Torre Civica harangtorony magasodik, mellette pedig a Loggia del Cavalicrit láthatjuk. A román stílusban bizánci behatással épített fedett teraszt 1276-ban építette egy ismeretlen építész és a nemes emberek találka s beszélgető helyéül szolgált.
A térről indul a Via Calamaggiore, egy Római kori út, mely Treviso főutcája. Ma már a világmárkák üzletei sorakoznak rajta. Az Urak tere mögött található a Piazza San Vito, egykori nemesi palotával. A két tér között, a Trecento Palotával szemben, egy pici sikátorba lehet rábukkanni a Fontana Della Tettére. A kormányzó emelte a város tiszteletére. A szobor melleiből a víz folyamatosan folyik. Évente egyszer a polgármester utasítására az egyik kebléből vörös a másikból fehér bor folyt, míg Napóleon el nem foglalta a várost, és betiltatta ezt a hagyományt a lakók legnagyobb bánatára.
A régi városatyák a középkorban kőfallal vették körül a várost ( Mura ) , mely még ma is erődként védi az óvárost. Kezdeményei ókoriak, de a Velencei Köztársaság építette végül teljesen ki. Több helyen kint is van a szárnyas oroszlán szimbolikus domborműve a falona fal megmaradt részein. A város legszebb és legjobb állapotban megmaradt kapuja, a három fő kapu egyike, a Porta San Tommaso, azaz a Szent Tamás kapu, van még egy ugyanilyen jó állapotú porta a Porta Santi Quaranta, de az kissé távolabb van a központtól.
A CIKK MÉG NEM ÉRT VÉGET, LAPOZZ TOVÁBB
